Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-54

64. ©rszAgos Hég 189S. májas 17-éit, kedden. 229 az eddigi adatok arra mutatnak — elegendő is lesz. A fővárosra határozottan többet kell szá­mítani, de a vidéken rendszerint elegendő egy vizsgálóbíró egy törvényszékhez. Miért? Mert a törvény egyik szakasza — az 189i-iki törvény 33. §-a — feljogosítja, sőt kötelezi a törvény­széki elnököt arra, hogy a vizsgáló bíró segít­ségére egy vagy több albírót, törvényszéki jegyzőt vagy aljegyzőt rendelhessen ki. Az al­bírák, a kik ki vannak rendelve, egyes vizsgá­latok teljesítésével vagy egyes vizsgálati cse­lekményekkel meg is bízhatok. A jegyzők ter­mészetesen csak egyes vizsgálati cselekménye­ket végezhetnek, mindig a vizsgáló bíró veze­tése aiatt. Azt hiszem, t. ház, örülhetünk rajta, ha minden bírósághoz tudunk egy igazán jó vizs­gálóbírót kapni. Jobb is eleinte kisebb számban kinevezni, mert minél nagyobb a szám, annál problemati­cusabb, hogy megfelelő egyének akadnak-e ? (Helyeslés.) Most még Visontai Soma t. képviselő úr­nak egy aggodalmát kell teljesen eloszlatnom. (Halljuk!) A t. képviselő ár ugyanis, midőn az ügyészi intézményt megérdemlett méltánylásban részesítette, azt kérdezte az igazságügyminister­től, mi oka annak, hogy az ügyészekre a hely­ben való előléptetés kedvezménye nincs kiter­jesztve, mint ez a járásbírákra és a törvény­széki bírákra nézve biztosítva van. Ha a t. képviselő úr a budgetet megnézi, abban már föl van véve, hogy négy ügyész főügyészi helyettessé úgy mozdíttatik elő, hogy ügyészi functioit megtartja, még pedig a tör vénynek ugyanazon szakasza alapján, a mely a bírákra nézve megszabja a helyi előléptetést. Azt gondolom, most az a ritka eset történt, hogy a t. ellenzéki képviselő urak, különösen a kérdést intéző t. képviselő úr meg van nyug­tatva, mert az, a mit ő kíván, a törvénybe is, a budgetbe is fel van véve. (Derültség jobb felől.) És e részben az ügyészi és bírói kar között a teljes egyenlőség megvan. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Most végre áttérek a taposó malom kérdé­sére. (Halljuk! Halljuk!) Igen furcsán vagyunk ezekkel a börtönökkel. Egyik t. képviselőtársam, a ki — különben elismerem, némely gyakorlati észrevételeket is tett — tegnap úgy nyilatko­zott, hogy valami gyöngyélete van a magyar­országi fogházakban elzártaknak. Olyan jól tartják őket, úgy mond — hogy számosan van­nak, a kik, a mint a tél közeledik és a mint a t. képviselő úr magát kifejezte, a bokor már többé szállást nem ad, csak azért követnek el bűncselekményt, hogy a börtönbe bejuthassa­nak, a hol kellemes életet élnek, míg az erdő zöld lombja ki nem fakad. Ha ezt még versben mondta volna a t. képviselő úr, meglehet, hogy némi hatással volna reám, (Derültség a jobbolda­lon.) de megvallom, kötve hiszem azt a gyöngy­életet és ha elég komoly dolog volna, mernék egy próbát tétetni és azt mondanám, hogy mi­dőn nagy tél van és így zöld bokorról szó sem lehet, hagyjuk csak egyszer nyitva minden bör­tön ajtaját Magyarországon, hadd lássuk, hány Önkéntes fogoly marad odabent a börtönökben, (Derültség. Úgy van!) Hallottam róla, hogy az európai óriási városokban történnek ilyen esetek, nálunk egyetlen egy esetet sem tudtam kinyo­moztatni, pedig törekedtem reá. Még egy bezárt czigánynyal sem merte volna az ügyész e kísér­letet megkoczkáztatni, pedig e fogoly azon gyanú alatt állott, hogy szándékosan került a börtönbe — mégis mindenki azt hitte — hogyha teheti, megszökik. (Derültség.) Lehetséges ez a külföldön a nagy világvárosokban, a hol idő­szakonkint oly viszonyok állnak elő, hogy tö­megek végletekig menő nélkülözésbe jutnak, a kik éjjel utczákon éhezve hajléktalanul bolyon­ganak vagy hidak ívei alatt húzzák meg ma­gokat és e kétségbeesés nem egyet oda visz, hogy az éhhalál elől a börtönökbe menekülnek ; de ott is csak elvétve fordul elő. Mindenesetre gondolkozás tárgyát képezi azoknak, a kik so­cialis dolgokkal foglalkoznak; szép tárgy lehet a regényíróknak is, hanem Magyarországon kü­lönösen azon vidéki fogházakban, a melyekre t. képviselő úr czéloz, tudtomra nem fordult elő. Másrészt Polónyi t. képviselő úr felemlíti azt, hogy a munkácsi fegyházat vízzel taposó malom útján látják el, melyre fegyenczek alkalmaztat­nak. Erre azt mondja, ez törvénytelen, egy neme a torturának és könnyen kimondja, hogy ez szégyen Magyarországra és természetesen mindig a külföldtől kell szégyelnünk magun­kat .... Polónyi Géza: Hiszen magunk előtt csak nem fogjuk szégyelni magunkat! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Én azt hiszem, az volna legegészségesebb, ha magunk előtt szegyeinénk magunkat. (Helyeslés jobb felöl.) Ezen általános reflexióból térjünk át a ta­posó malom kérdésére. Hallottam valamit, bár magam nem láttam, a munkácsi taposó malomról. Bővebb informatio hiányában ennek czélszerö­ségéről e pillanatban szólni nem akarok, de hogy ez törvényellenes volna —• és még most fog a kép­viselő úr inkább csodálkozni—hogyez a külföld előtt olyan nagy szégyenünkre válnék: az iránt kételyeim vannak. Nem törvényellenes, mert a törvény azt mondja, hogy a kik börtönre, fegyházra vannak ítélve, egyszersmind kényszermunkát is végez-

Next

/
Thumbnails
Contents