Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-54
64. országos ülés IS jogszolgáltatás keretén belül a vádolás terén is. Méltán vethetjük tehát fel a kérdést, hogy miképen nyilatkozik, mily hatást idéz elő az országban egyrészt a budapesti, másrészt a marosvásárhelyi kir. főügyészségnek több főügyészségekre való szétosztása? (Halljuk! Halljuk !) Első sorban eonstatálnom kell, hogy a ki különösen a budapesti főügyészség működését figyelemmel kisérte, nem menekülhetett egy bizonyos fájdalmas érzéstol, midőn ez a szétosztás történt, mert merem mondani, hogy talán Európa egyik államának sem volt oly komoly, a büntető jogszolgáltatással annyira összegyeztethető, egyrészt függetlenségét és szabadelvüségét is megóvó, de másrészt a komoly büntető igazságszolgáltatásnak, a vád komoly irányának is szolgáló oly komoly intézménye, mint a milyenné a magyar ügyészségi intézményt sikerűit fejleszteni. Különösen nyilatkozik ez abban az irányban, hogy a vádhatóság ezen főhatósága mennyiben tudta függetlenségét az államhatalommal, a kormány hatalmával szemben is megóvni, daczára annak, hogy vádindítványa némelykor politikai jelleggel is bir. Nagyon sajátságos jelenséggel állunk szemben, t. ház, a mikor látjuk, hogy a kir. főügyészségek szétosztása által az egységes vezetést repraesentáló főügyész helyébe a m. kir. igazságügyministerium lepett. Azt hiszem, egyszerű tényt eonstatálok, ha azt mondom, hogy az a befolyás, melyet egyrészt a budapesti főügyész a magyarországi ügyészségekre, másrészt a marosvásárhelyi főügyész a Királyhágón túli ügyészségekre gyakorolt, ma az igazságügymini sterium kezeiben összpontosul, még pedig olyképen, hogy — tudomásom van róla — még egyes administrativ természetű rendeletek is, sokszor a főügyészségek megkerülésével intéztetnek az ügyészségekhez. Oly komoly jelenségek, a melyek talán azon feltevésre szolgáltathatnának okot, hogy ezen, egyelőre csak administrativ tevékenységre szorítkozó főhatóság, talán befészkelődött volna a vádemelés tekintetében is, hogy talán az államhatalom a büntető jogszolgáltatás tekintetében is igyekezett volna a maga körébe vont vádhatóság útján érvényesíteni akaratát, eddig még nem merültek fel, legalább tudtommal nem. De, t. ház, mégis, midőn ez a felosztás megtörtént, midőn tudjuk azt, hogy az igazságügyministerium ma az ügyészségek egységét képviselő főhatóság és midőn garantiánk arra nézve nincsen, hogy egyik-másik kormány ezt a közyádlást miképen képviseli, hogy egyik-másik kormány mennyiben igyekszik majd az ő politikai hatalmát a vádhatóság terén is érvényesíteni: bátor vagyok a t. ház figyelmét arra felü. május 17-én, kedden. 223 hívni, hogy az ügyészségek szervezéséről szóló törvény egy koronaügyészi állás létesítését is contemplälta, a mely állás máig sincs betöltve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A királyi főügyészségek ujabban így szétosztatván, az egységes vádszellem szempontjából is bizonyára itt az ideje, hogy ezen koronaügyészi állás betöltessék. (Helyeslés. Úgy van!) Azon kijelentések közt, a melyeket a t. igazságügyminister űr a pénzügyi bizottságban tett, benfoglaltatik az is, hogy egy új igazságügyi épület emeltessék a ki'-. Curia, a koronaügyészség és a kir. tábla számára,. Midőn tehát minduntalan találkozunk a koronaügyészség fogalmával a törvényekben és az elvileg a törvényben benne van, sőt úgy tudom, hogy a budapesti kir. főügyész kinevezési okmányában az is benne van, hogy Ő mint koronaügyészi helyettes is működik, azt hiszem, most már semmi sem áll útjában annak, hogy ezen koronaügyészi állás a vádszellem egységesítése, az egységes felügyelet szempontjából és azon függetlenítés szempontjából, a melyre nemcsak a bíróságoknál, hanem a vádhatóságnál is törekednünk kell, hogy ezen koronaügyészi állás betöltessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még egynéhány szót kívánok ezekhez egy másik szempontból is hozzáfűzni. (Halljuk! Halljuk!) Mint már kifejteni bátorkodtam, a vádhatóságok működése Magyarországon, különösen a mi annak szabadelvű irányzatát illeti, nagyobb panaszokra eddig okot nem szolgáltatott. De nemcsak ezen a téren, hanem a, szakértelem terén is abban, hogy ma oly fejlett büntetőjogi judicaturánk van, szerény nézetem szerint kétségkívül jelentékeny része van azon ügyészi karnak is, mely a büntető pereknek előkészítője és mely különösen azon törvényszékeknél, a hol a bírákat szakszerűen csoportosítani nem lehet, mindenesetre nagy tényezője annak, hogy helyes, szakszerű irányban fejlődik a büntető jogszolgáltatás. Ha ezt elismerjük és a tények ezt igazolják, akkor sajnálattal kell eonstatálnom azt. hogy a bírói és ügyészségi törvény egyenesen útját vágta annak, hogy a ki az ügyészség terén kiképzi magát és a ki a büntető jogszolgáltatásnak egyik tényezőjévé válik, az ott helyén nem maradhat meg, ha előmenetelt akar tenni. Szilágyi Dezső igazságügyminister: De igen, megmaradhat! Visontai Soma: Csak Budapesten lehetséges ez, különben nincs rá mód. Ég megmondom, miért. (Halljuk!) Az 1891: XVII. tcz. csak Budapestre állapíttatott meg, ott is csak kivételesen, hogy a vezetést teljesíti! kir. ügyész vagy főügyészi helyettes mellett még egy kir. ügyész neveztessék ki. De kérdem, hogy ma, midőn ott vagyunk,
