Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-54

224 ä4 * •rsKágos ilés ͧ*S, Májw« 17-én, kedden. hogy a szóbeliség behozatalával a vádhatóság képviselőjének nemcsak az első bíróságnál fog működési tér nyújtatni arra nézve, hogy a vádat képviselje, de bizonyára a kir. tábláknál, sőt a mennyiben a revisionalis eljárás a kir. Curiánál is behozatik, a mennyiben tehát a plaidoyer-nak ott is hely adatik, mi akadályozza az igazság­ügyi kormányt abban, hogy az ügyészi szerve­zet előmozdítása végett azok részére, a kik külön szakfoglalkozásnak tekintik ügyészi állásukat, ott is több rangfokozatot rendszeresítsen és hogy az alügyészre is kiterjedő helyi előléptetést ne csak a budapesti kir. ügyészségre szorítsa, ha­nem a vidéki Ügyészségekre is kiterjeszsze ? Én legalább jó hatást várok attól, ha mód van adva arra, hogy az ügyészi karnak azon tagjai, a kik a büntető jogszolgáltatás terén kellő szakértelmet tanúsítottak, állásukban maradjanak és ne legye­nek kénytelenek azért, hogy előmenetelben része­sülhessenek, bírói állásra pályázni, mert tudva van és ma már közmondássá vált, hogy jó ügyészből alig válik jó bíró, mert hosszú vádlói gyakorlatánál fogva a bírói functioba alig találja magát bele; ellenben igen jó szolgálatot tehet a büntető jogszolgáltatásnál, mint vádló. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezzel karöltve még egy körülményre bátor­kodom az igazságügyi kormánynak figyelmét fel­hívni. (Halljuk! Halljuk!) A bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvény az önálló vizsgáló bírói intézményt léptette életbe. Sajnálattal kell constatálnom, hogy daczára annak, hogy ez a törvény már hosszabb időn át van hatályban, vizsgáló bírói kinevezések tudtommal egészen a mai napig, legalább itt a fővárosban, nem történtek. Polónyi Géza: Sehol, másutt sem! Visontai Soma: Nem panaszolnám fel ezen tényt, ha oly rendkívül sanyarú viszonyok nem léteznének a budapesti kir. büntető törvény­széknél; ha nem kellene azt tapasztalnunk, hogy az egyes bűnügyi vizsgálatok hosszú időn át, mondhatnám éveken keresztül elintézetlenül ott hevernek; ha nem látnók, hogy talán tisztán a traditionak kedvezve, csődügyekben a bűnvizs­gálatok csak nagyon hosszú idő múlva intéztet­nek el, mert a régi hagyomány szerint csőd­ügyeket nem is szabad rövid idő alatt elvégezni s végre ha nem tapasztalnák azt, hogy a tör­vényhozás amaz intentioja, hogy a kiváló szak­erők épen a vizsgálatra alkalmaztassanak, a bün­tető jogszolgáltatás terén mellőztetik. Ugy tudom azonban, hogy az első lépést megtette a minis­ter úr akkor, midőn néhány héttel ezelőtt a budapesti kir. büntető törvényszék elnökét jelen­téstételre hívta fel ez ügyben és tudom, hogy a jelentés a büntető törvényszék elnökétől már be is érkezett. Ép azért megragadom az alkal­' inat, hogy a t. minister úr figyelmét felhívjam arra, hogy ebben a budapesti viszonyok külön­böznek a vidékiektől és ha ez tisztán csak a törvény által előírt módon fog ereáltatni, alig hiszem, hogy a minister úr el fogja érni a kívánt sikert. Mielőtt ezt még behatóbban indokolnám, bátorkodom a t. minister úr figyelmét még a következőkre felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Már az 1872: XXXVI. tcz. 21. §-a, mely Budapest törvényhatóságának rendezéséről szól, utalást foglal magában arra, hogy Budapesten a rendőrségnél bizonyos bifureatio történjék, vagyis hogy a rendőri igazságszolgáltatás, a mennyiben bűnügyekre vonatkozik, vonassák ki a rendészet és a rendőri ténykedés keretéből. A törvény­hozás intentioját legjobban az fejezi ki, hogy e törvény végrehajtásával nemcsak a bel-, hanem az igazságügyi minister is megbízatott és hogy a fővárosi rendőrségről szóló 1881: XXI. tcz. indokolásában ismét utalás van e bifurcatiora. Rá fogok térni, mennyiben függ ez össze a vizs­gáló bírói intézmény helyes szervezetével. Meggyőződésem, hogy a fővárosban a vizs­gáló bírák a rendőrség közreműködése nélkül nem működhetnek helyesen és hogy másrészt a bűnügyi rendőrség a vizsgáló bírák közre­működése nélkül nélkülözi azon garantiát, mely azt szakszerű és gyors eljárásra képesítené. Hogy a fővárosban kivált a bűnügyi előnyomo­zás, mely a helyes vizsgálat előfeltétele, gyor­san és a személyes szabadságot garantirozó mó­don történjék, ez csak úgy lehetséges, ha mind­járt, mihelyt az előnyomozási közegek valamely bűntény fenforgását coiistatálják, az előuyomozás, a helyszíni szemlék, a házkutatás, melyek csak bíró közreműködésével eszközölhetők, sürgősen hajtatik végre. Altalános a panasz a fővárosban, hogy addig, míg a rendőrség érintkezésbe he­lyezkedhetik egy, talán Buda legfélreesőbb utczá­jában lakó úgynevezett napos vizsgáló bíróval, nemcsak a bűntettek igen sok nyoma enyészik el és így meghiúsíttatik a vizsgálat sikere, hanem oly állapotok következnek be, melyek a vizsgá­latot teljesen eredménytelenné tehetik, Az igazságügyi kormány igen nagy szol­gálatot tehetne a büntető jogszolgáltatásnak, ha figyelme tárgyává tenné azt, hogy a rendőrség e bifurcatioja keresztül vitessék. Mert a bűnügyi rendőrséget külön kell választani azért is, mert azt az anomáliát tapasztaljuk, hogy a budapesti rendőrség kihágási ügyekben mint panaszos, mint tanú, mint bíró és vádlott egy személyben ítél, különösen ott, hol rendőrség elleni kihágá­sokról van szó, mint például csoportosulásoknál, oly ellenszegüléseknél, melyek nemcsak a bűn­tettekről és vétségekről szóló büntető törvény­könyv, hanem a kihágási törvény alá tartoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents