Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-54

54. orsssAgos filés 1892. május 17-én, kedden. 221 benső bizalmat, azon benső elismerést sem juttatja, melyet az általam is nagyrabecsült királyi curiai bíráknak szakismerete és bírói lelkiismeretes meggyőződése megkövetel. Én a deniokratiának vagyok híve a legnagyobb mértékben, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) de nemcsak szóval, hanem tettel is. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nagy örömmel fogok tehát oly jövő elé nézni, a melyben a kitüntetések elmaradnak; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) de csak akkor veszem ezt örömmel, ha a kitüntetések, a rendjeladományozások az államélet minden ágazatában el fognak maradni ós addig nem örvendhetek a jelenleg uralkodó demokrata iránynak, míg azt látjuk, hogy kis politikai érdemek is nagy kitüntetésekben részesülnek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Egyebekben elfogadom a tételt. (Élénk helyeslés bal felöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Ennél a rovatnál az előttem szólott t. képviselő ár egészen más térre vitte át a kérdést. Míg előbbi felszólalásában azt mondotta, hogy Magyarország önérzetét sérti az, hogy Ausztriában több czíniet és rendjelt osztogatnak a bíráknak, mint minálunk; most már nagy demokrata álláspontra áll. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ezt, t. ház, nem bolygatom. Megengedem, hogy nagy demokrata az előttem szólott t. képviselő úr, mert ő most azt akarja, hogy a politikai szolgálatot — gondolom, a közigazgatást érti alatta . . . (Felkiáltások bal felől: Á korteskedési .') Ugron Ákos: A valóságos belső titkos tanácsosokat itt a házban! (Mozgás.) Szilágyi Dezső igazságfigyminister: Kérem, még az ellenzéken is ülnek belső titkos tanácsosok. (Derültség jobb felől.) Megvallom, hogy czím és kitüntetés iránti ajánlást — nem vettem rossz néven — még az ellenzéki oldalról sem. (Élénk derültség jobb felől.) Ázt a szokást Magyarországon, hogy a közigazgatási szolgálatban az ilyen kitüntetések aránylag többször fordulnak elő, helyesnek tartom, mert a közigazgatási szolgálatban a kitüntetések hordeieje is egészen más. Gr. Ipponyi Albert: A politikai szolgálatban ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ott is, de a közigazgatási szolgálatban e hivatalnak sokkal több repraesentativ jellege van. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) A birói karnál részemről helyesnek tartom annak eddigi jellemét és megvallom, hogy az ilyen felszólalások által sem akarom őket arra birni, hogy más irányba tereitessenek. (Helyeslés jobb felöl,) Á mi az előttem szólott t. képviselő úruak azon második, könnyedén odavetett vádját illeti, hogy az igazságügyi kormány sem anyagi, sem más téren nem tesz semmit a bíróság tekinté lyének emelésére: ez azon nagy általánosságokhoz tartozik, melyeknek alaptalanságát, egy tekintet arra, a mi az utolsó 3 év alatt történt, ki fogja mutatni. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Mi történt az utolsó 3 év alatt? Minden szolgálati ág között a fizetések javítása, az általános fizetésjavítást megelőzőleg legelőször a bírói téren következett be. (Úgy van! jobb felöl) A mi az állás biztosításához tartozik, tudniillik a pragmatica, mely a bíráknak és bírósági hi vatalnokoknak szolgálati viszonyait védi: e tekintetben is a legtöbb itt történt s e tekintetben is messze legelőbb van a birói kar. (Igaz! Úgy van ! jobb felöl.) Hát ez nem azok állásának és tekintélyének emelésére szolgál vagy talán ezek a tények a képviselő úr előtt ismeretlenek valának? (Tetszés jobb felől.) A ház mindazon javaslatokhoz készséggel hozzájárult, csak Issekutz Győző képviselő úr az, a ki még mindig a régi lantot pengeti, melyet — meglehet — talán 10 év előtt fel lehetett még hangolni. (Élénk tetszés jobb felM.) De még esudálatosabb a t. képviselő úrnak felfogása, midőn a következő luminosus okoskodással él. (Derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) A kormány még belső becsíílést vagy bizalmat, belső elismerést — a külső volna a czím és rendjel. (Derültség.) hogy ez a belső mi volna, azt majd meglátjuk — sem tanúsít a birói kar iránt, mert a curiai bíráskodásról ^zólo javaslatban nem minden korlátozás nélkül és nem teljesen bízta, rá az országos képviselő választások feletti bíráskodást. Hát, t. ház, ha a képviselő úr elolvasta volna azt a javaslatot, vagy ha emlékezetéből el nem mosódott volna: akkor tudná, hogy az egyik főtekintet, a miért ily korlátolt körben hozta javaslatba a kormány a bíróságoknak ily hatáskörrel való felruházását, épen a bíróságokra való tekintet volt. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Sehol nem tekintették ezt úgy, hogy az fejezi ki a belső bizalmat, hogy ha a bírák nyakába akasztják ezt az egész funetiót. (Helyeslés a jobboldalon.) Ne feledje el a képviselő úr, hogy midőn az angol kormány indítványozta — pedig ott a viszonyok egészen másképen állanak — hogy az ország bíráira parallel, nem pedig eltörlésével a parlament hatalmának, ruháztassák a választási ügyekben a bíráskodás, az ország nagy bírái emlékiratot adtak be, melyben hangsúlyozták, hogy ez veszélyes kísérlet és kérték, hogy intézzék el a kérdést másképen, mert az ország bíráinak főfeladata mindig a büntető és magánjogi bíráskodás és óvakodni kell oly mellék-hatáskört adni azoknak, a mely belevonja Őket a politikai