Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-54

54. »rsíftg«s ülés 189i. atúj** 17-én, kedden. 217 nek, ha bennütket fognak utánozni. Ha méltóztatnak a magyar bírói kar előléptetési viszonyait a Lajtán túli bírói kar előléptetési viszonyaival egybevetni, látni fogják, hogy a magyar bírói kar viszonyai e tekintetben sokkal kedvezőbbek; sőt nem is jelölhető meg eléggé azon kedvező állapot, a mely ebben az irányban Magyarországra nézve fennáll. Az sokkal gyorsabb és sokkal szélesebb körben mozog. A másik az, hogy mi még jobban ki fogjuk fejleszteni a helyben való előléptetést is, a mely nemcsak czímet ád, hanem egyszersmind megadja azt is, a mi szükségesebb: hogy t. i. minden munkának meg legyen a bármily szerény jutalma, megadja a in-igasabb fizetést is. Én azt gondolom, hogy a mi a czímet és rendjelet illeti: kellő alkalommal és kellő időben a legmagasabb helyen eddig sem mulasztották el és ezentúl sem fogják elmulasztani, hogy az érdemek e téren is méltánylást nyerjenek; de maradjunk mi meg azon, Magyarországon általánosai) fennállott szokásnál, hogy a bírói karban szerzett érdemeket nem főleg abban látják méltányolva, ha mindjárt nemességet, czímet, rendjelt kapnak értök, És ép ezért abban, a mit Issekutz Győző képviselő úr felhozott, nem hogy sérelmet látnék, hanem egyszerűen állapotainknak talán leghelyesebb ítéletét és fentartandó voltát. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ez az, a mit a czímhez mondani akartam. Különben pedig kérem a tétel elfogadását. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnök: A tétel meg nem támadtatván, megszav áztat ik. Molnár Antal jegyző: Dologi kiadások 18.900 frt. Szederkényi Nándor jegyző: Kovács József! Kovács József: T. ház! Talán bocsánatot is kellene kérnem, hogy felszólalok — tekintve beadandó határozati javaslatom tárgyát — mert hiszen abban csak bagatell dologról, mindössze néhány ezer szerencsétlen páriáról, proletárnak nevezett népségről van szó, melyet hivatalosan úgy neveznek: m. kir. igazságügyministeri, in. kir. curiai, törvényszéki, járásbírói és ügyészségi díjnokok. De pártom megbízása és személyes emberi érzésem parancsolja, hogy ezt megtegyem. T. ház! Nem vagyunk gem a Succik, sem a Tannerek hazájában, hanem a tejjel-mézzel folyó Magyarországban; legalább hajdan ez volt, habár volt idő Magyarországon is, mikor a hatalom Dózsa György híveit bizonyos ideig koplaltatta, csakhogy utóbb lakomáról is gondoskodott résztikre, bár e lakoma borzasztó volt. De kérdem, roi van távolabb a humanismustól: koplaltatni egy tömeget bizonyos ideig, aztán borzasztó módon megvendégelni, vagy koplaltatni örökké? KtPVH. NAPLÓ. 1892— 97. III. K&FET. Ha csak eddig volna t. ház! de nem így van, mert a m. kir. díjnokokra a koplaláson feltíl bizonyos kötelezettségek is szabattak. Állandó lakást kell tartaniok, kalapot kell viselniök, kabátot, nadrágot, czipőt kell hordaniok és mindezt a fővárosban 1 írtból kell kiteremteniük, mert ennyi a minimum, a vidéken pedig 60, 50 és 40 krból, mert ilyenek is vannak. Már pedig tudjuk azt, hogy a fővárosban a húsnak ára 60 krtól 1 frt 50 krig terjed, a vidéken pedig oly községekben, hol járásbíróságok vannak, 40-től 50 krrig, nagyobb városokban pedig az árak a fővárosi árakat közelítik meg. Igaz, hogy a díjnokok csak másolásra vannak felfogadva, de hogy a másoláson kívül mi mindent kell végezniük, erre nézve bátor leszek néhány esetet felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Tudok esetet, hogy egy járásbíróságnál négy díjnok van. Az egyik díjnok hat éve működik a büntető osztályban és ott, mint másoló van alkalmazva. Ezen felül végzi a kiadó és irattárnoki teendőket, vezeti a gyüjtőívet, a naplót és az összes havi és évi kimutatásokat készíti; továbbá a letartóztatott egyénekről naplót és törzskönyvet vezet, ha, pedig- a szabadságidők beállanak és a kinevezett Írnokok távol vannak vagy közülök valaki beteg, akkor végzi a polgári, telekkönyvi, kisebb polgári és elnöki osztály kiadói és irattárnoki teendőit, mint helyettes. Ezen díjnok díjazása kivételképen 90 krt tesz Ugyanezen kir. járásbíróságnál a másik díjnok, ki már a hetvenes években is, mint díjnok volt alkalmazva és azelőtt 1 frt napidíjban részesült, most három éve ezen járásbírósághoz visszakerült és napi díja csak 60 br. volt két teljes éven át és most, hogy pénzügyeink jayultak, a harmadik évben fölemeltetett 80 krra. Van ott még két díjnok, mindkettő 60 kr. napidíjjal. Tudok még egy másik járásbíróságot, a melyik telekkönyvi hatósággal van felruházva. Ezen járásbíróságoknál oly díjnok, a ki telekkönyvi bevezetéseket végfz, 60 kr. napi díjat kap. Hogy miért viseltetik az igazságügyi kormány oly nagy előszeretettel a díjnoki intézmény iránt, az az olcsóságban leli magyarázatát, mert ha a költségvetésbe tekintünk, ebből azt képzeljük, hogy az igazságügyminister úrnak díjnoki serege körülbelül 2300 főből áll, a mennyiben a költségvetésben csak az igazságügyministeriumnál, a kir. Curiánál, a kir. törvényszékeknél, a járásbíróságoknál és az ügyészségeknél vannak feltüntetve, ellenben a kir. főügyészségeknél és a kir. tábláknál nincsenek feltüntetve névleg, hanem azért igen nagy számmal vannak és ott szerepelnek az irodai költségek rovata alatt. E szerint a létszám sokkal mgyobb. En nem vagyok ellensége a díjnoki intézménynek, sőt részben szükségesnek is tartom