Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-54
2 18 54. országos ölés 1802. május 17-én, kedden. az irodatisztség kiképzésére, de tisztességes díjazás mellett, hogy legalább a legszükségesebbek fedezve legyenek és hogy ezen intézmény végre valahára szerveztessék. Azon párt megbízásából, a melyhez tartozni szerencsém van és a magam részéről is bátor vagyok a t. kormányt és a t. többséget arra kérni, hogy tekintve az általánosan beállott nagy drágaságot, ezen szerencsétlen páriák napidíjai oly módon szabályoztassanak, hogy a fővárosban 1 frt 50 kr. minimum és 2 frt maximumban, a vidéken pedig 1 frt minimum és 1 frt 50 kr. maximumban állapíttassák meg a napidíj. E tekintetben vagyok bátor a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): »Határozati javaslat. Utasíttatik az igazv ságügyminister úr, hogy a beállott általános drágaság folytán a tárezájához tartozó összes díjnokok napidíjainak és pedig a fővárosban 2 frtig terjedőleg 1 frt 50 kr. minimalis összegben, a vidéken 1 frt 50 krrig terjedőleg 1 fit minimalis összegben leendő felvétele iránt a jelen ülésszak alatt javaslatot terjeszszen elő.« Határozati javaslatomat a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A határozati javaslatot a képviselő úr felolvasván, annak újbóli felolvasása mellőztetik. Az igazságügyminister úr kíván szólani. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A nélkül, hogy részemről a díjnokok sorsát fényesnek állítanám, mégis bátor vagyok a t. házat kérni, hogy ezen határozati javaslatot elfogadni ne méltóztassék. E határozati javaslat sokkal messzebb megy pénzügyi tekintetben, mint azt az előttem szólott t. képviselő úr az első pillanatra is gondolta volna. Mert ez nemcsak a curiai, hanem természetesen ez egész igazságügy körében alkalmazott díjnokokra kiterjed. De nemcsak ezekre, mert ha itt eszközlünk fizetés felemelést, akkor a többi kormányzati ágak sem maradhatnak e tekintben hátra. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Már abból a szempontból is kérem a t. képviselőházat, hogy ezen határozati javaslatot elfogadni ne méltóztassék, nehogy egy nagy pénzügyi terhet magában involváló elvi jelentőségű indítvány a nélkül fogadtassék el a t. ház által, hogy annak a kérdésnek összes hordereje a t. ház által ismerve lenne. (Helyeslés jobb felől) Különben az előttem szólott t. képviselőtársamnak megjegyzem, hogy a lehetőség határai között oda iparkodtam hatni, hogy a díjnokok fizetésének lenyomása iránti hajlam, a mely itt-ott egyes vidékeken mutatkozott, meggátoltassák. Én különben 40 krajezáros díjnokokról nem tudok semmit. Ez csak ott lehetséges, a hol az illetők csak fél napig dolgoznak. De másrészt a :. házat arra kell figyelmeztetnem, hogy a díjnoki szolgálat elvégre is csak előkészítő szolgálat, mert a díjnokok állami hivatnli kötelékben nem állanak, nem is alhatnak. És ha figyelembe méltóztatnak venni, hogy egy joggyakornok, a ki szintén előkészítő szolgálatot végez, 360 forintot kap évente, tehát nem is esik egy forint egy napra, akkor nem lehet azt mondani, hogy itt valami feltűnő és nagy aránytalanság léteznék. A díjnokok között is vannak, a kik szorgalmasak s a kik igyekeznek előremenetelüket biztosítani, mert tudjuk, hogy a segédszemélyzet alsóbb állásai a díjnokok sorából töltetnek be és minden évben számos díjnok van, a. ki bár igen szerény és nagy takarékosságot igénylő, de biztos állást nyer az által, ha őt a kezelő személyzet létszámába emelik. Mindezeket összevéve, kérem a t. házat, hogy a határozati javaslatot mellőzni méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Szederkényi Nándor jegyző: Polónvi Géza ! Polónyi Géza: T. képviselőház! Abból a szempontból, hogy ez a kérdés pénzügyi tekintetben nagy horderejű, nem az következik, hogy ezen határozati javaslat elutasíttassék, hanem véleményem szerint az, hogy e kérdésre nézve a, ház pénzügyi bizottsága, mint erre hívatott orgánum, hallgattassák meg. Mert hogy az országnak létezzék ezredszámra menő oly társadalmi osztálya, a mely a megélhetés lehetetlenségével küzd, ezt a törvényhozás termében szó nélkül hagyni nem lehet. Ezek az emberek nem ritkán egyenesen utalva vannak arra, hogy bűnös úton tartsák fenn esistentiájukat. A t. igazságügyi minister úr nagyon téved, ha azt hiszi. hogy ez csupán előkészítő tanfolyam. Ellenkezőleg. Ez is volna rendszerint, de legnagyobb mértékben honnan újonezoztatnak a díjnokok ? A rokkantak sorából, a kik más pályán nem bírtak boldogulni. Ott találkozik a minister úr 50—60 80 éves emberekkel, a kik ily módon tartják fenn családjaikat. Ezeken kivűl találkozni fő*; a minister űr ott oly egyénekkel, mint például — hogy concrét esetet hozzak fel — Hajdúszoboszlón a telekkönyvvezető, a ki közönséges díjnok, 60 krajezár napidíj mellett. Ily egyénekkel találkozik ott a minister úr s ezeknek a sorsán enyhíteni, ezekről gondoskodni kell. (Helyeslés bal felöl.) Az, hogy nagy fizetésemelési javaslatokkal állunk elő és a felső fokban javítjuk a fizetéseket, a sociális problémákat nem fogja megoldani soha. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) De én egy más dologra vagyok bátor a
