Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-53

2J0 58. orsxágos ftlés 1892. május 16-án, hétfőn. tiájuk is annyira tönkretétessék, hogy számukra nincsen remedium. (Igaz! Úgy van! a szélsőin Ion.) Ajánlom ezt az ügyet a t. igazságügyminister urnak szíves figyelmébe és felkérem őt, legyen kegyes álláspontját e kérdésben jelezni. Elnök: Szólásra senki sincsen följegyezve, ha tehát szólalni senki sem kíván, a vitát e tétel felett berekesztem. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. képviselőház! Csak két concret kérdésre óhajtok ezúttal nyilatkozni, a melyek f

az imént hozzám intéztettek. Az egyiket Irányi Dániel t. képviselő úr vetette fel, t. i. hogy az anyagi büntetőjog reformja tekintetében a feltételes elítélés rendszerével szemben minő a kormánynak az álláspontja. Erre röviden csak annyit jelentek ki, hogy a kormány, figyelembe véve ezt az intézményt — a melynek részletei és módozatai távolról sem olyan megállapodottak és kiforrottak, mint t. képviselőtársam hinni látszik (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) — mégis a szükséges óvatossággal az intézmény mellett foglalt állást, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mindjárt megmondom, minő korlátozással. Előbb igazolom azt az állításomat, hogy távolról sem olyan kiforrott ez a dolog, mint a képviselő úr hiszi. Ha Irányi Dániel t. barátom összehasonlítja az angliai rendszert, a hol ez régóta érvényben van, azzal az újabb rendszerrel, a mely a continensen felmerült — és hogy egy példát hozzak fel: a belgával — igen lényeges különbségeket fog találni. A nélkül tehát, hogy ennek fejtegetésébe bocsátkoznám, a napokban benyújtandó novellában — mert hisz csak napok választanak el ettől — a kormány javaslatba hozza a feltételes elítélés intézményét, (Helyeslés a szélsőbalon.) még pedig — hogy a lényegét is megjelöljem — úgy, hogy fiatal emberek, kik azonban törvény szerint büntető felelősséggel tartoznak, kik életeikben először követtek el bűncselekményt, a kiknek tehát egész elöéletök tiszta, de jövőjüket a megbüntetés rendkívül koczkáztatná, feltételes elítélés alá esnek. (Helyeslés.) A mi a második kérdést illeti, t. i. hogy azok, a kik bírói tévedés következtében ártatlanul elítéltettek és büntetésüket részben vagy tán egészen is kiállották és azok, a kik vizsgálati fogságba helyeztettek és utólag felmentettek, ezek kártalanítását a kormány — mindig bizonyos határok közt— javaslatba hozni szándékozik e ? (Helyeslés.) Hát itt is, t. ház, igen röviden fogok nyilatkozni. Válaszszuk el egymástól a két esetet: azok, kik ártatlanul elítéltettek és rajtuk a büntetés végrehajtatott, részben, vagy egészben, bizonyos módozatok közt és feltételek alatt, például, ha nem maguk okozták elítéltetésüket — mert az is lehetséges — bizonyos kártalanításban részesíttessenek, ezt az elvet az igazságügyi kormány elfogadta. De mert ez alaki természetű és a perrendtartással függ össze, valamint az elsőnek már a napokban benyújtandó novellában, úgy a másiknak a büntető perrendtartásban van helye. De már ilyen hozzájárulást nem nyilváníthatok arra a második eszmére, mely kapcsolatban az elsővel, szokott rendesen felmerülni, t. i. a kártalanítása azoknak, a kik vizsgálati fogságba helyeztettek és ártatlanságuk vagy a vizsgálat, vagy a további eljárás folyamán kiderült. Ezt nem fogadhatom el általánosságban és a kérdés ezen részére határozott fentartással kell élnem és csak arra hívom fel az előttem szólott f. képviselőtársaim figyelmét, hogy e kérdés oly tág, az eseteknek oly nagyon különböző körét fedi, hogy miután a törvényhozás előtt csakis oly indítványokkal lehet előállani, a melyeknek kiforottsága, következményeiknek inim den oldalról való beláthatósága a törvényhozás előtt világosan előterjeszthető: e második nem tartozik az ilyen kérdések közé. Ennélfogva szándékom igenis a büntető perrendtartásban az említett kérdés megoldását javaslatba hozni; de a vizsgálati fogságban tartottakra nézve, ismétlem, határozott fentartással kell élnem. Ez az, t. ház, a mit erre nézve bátor voltam kijelenteni, különben lesz még alkalmam a többi kérdésre nézve is nyilatkozni. A menynyiben azonban még némi idő maradt rendelkezésünkre, (Halljuk! Halljuk!) engedje meg a t. ház, hogy . egyes tényleges dolgokra nézve most nyilatkozzam, — a polémiára majd visszatérek az illő helyeken és czímeknél. (Halljuk!) Első sorban fogják érdekelni a t. házat a királyi táblák szétosztásának eredményei, a melyet sem oly kicsiny reformnak, mint az némely oldalról itt szándékosan feltüntettetett, sem elhibázottnak semmi tekintetben sem lehet mondani, sem azt nem lehet semmi alapossággal állítani, hogy az eddigi tapasztalatok azt mutatták volna, hogy e reform korai volna

, vagy más módon kellett volna végrehajtani. De minthogy ez összefügg az egész igazságügyi politika rendszerével, erre az ellenvetésre majd külön és részletesen fogok kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk !) Május 5-ikével, tehát e hó 5-ével tizenkét hónapja telt el annak, hogy az újonnan alkotott királyi táblák működésüket megkezdették és ezen működés eredményei, kifejtett munkásságaik előttünk feküsznek. Már most, tehát, egészben véve e működésről annyit jegyzek meg, hogy a beérkezés száma ezen 12 hónap alatt, szemben a megfelelő