Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-53
58. országos ülés 1892. május 16-än, hétfőn. ^\\ közvetlen múlt 12 hónappal, 12.373 számmal emelkedett, vagy a mint hivatalosan ki szokták fejezni; a bejövetel ennyivel volt nagyobb, mint a megelőző 12 hónap alatt. De mindezek daczára két tényt constatálnom kell. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy daczára e szaporulatnak, e hátralékok alig említhető mérvben 708 számmal emelkedtek. A második tény pedig, a mit constatálnom kell, az, hogy a bírák munkálkodása a körülményeket véve, nagyobb volt ezen 12 hóuap alatt, mint az ezt megelőző év folyamán. És a mi magokat a hátralékokat illeti, erre nézve úgy a vérmességtől egyik irányban, mint a túlzástól a másik irányban óvakodnunk kell. i Még arra nézve is, hogy az összes tábláknál alkalmazott bírói erők száma elegendő-e, ma határozott fentartással kell élnem. Ha az összes hátralékokat veszszük — összes alatt értem azon ügyeket, melyek ülésben intéztették el és azokat az ügyeket, melyek illésen kivűl, mert ez felel meg az elintézendők összes számának — akkor azt látjuk, hogy a királyi tábláknál a hátralék az elintézésre váró ügydarabok egy hetedrészét nem üti meg. Ezt, a viszonyokat tekintve —hogy megint ne alkalmazzak túlzott és vérmes kifejezést — kedvezőtlen állapotnak egyáltalában nem lehet tekinteni, sőt határozottan mondhatom, hogy kielégítő állapot. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Ellenmondás a bal- és szélsőbalon.) De igenis, így van. A t, képviselő úr beszélhet bármit, de figyelmeztetem, hogy az »Igazságügyi Közlöny« legutolsó számában erre nézve műiden adatot hivatalosan közzétéve íog találni. Ha pedig szigorúbb szempontból veszszük a dolgot, t. báz és tisztán csak azt tekintjük, hogy mi az ülésbe tartozó ügy, tehát azokat az ügyeket, a melyek ülésen kivűl intéztetnek el, egészen figyelmen kivűl hagyjuk és ha a hátralékot feltüntető számot úgy tekintjük, mint legnagyobb részben ülésben elintézendő ügyeket és ha az elintézésre váró ügy darabok 30%-át tekintjük ülésen kivűli ügyeknek, akkor a hátralékok nem érik el ötödrészét az elintézésre váró ülésbeli ügydaraboknak ; már most tekintve a viszonyokat, ezt kedvezőtlen működésnek még túlzással sem lehet tekinteni. (Helyeslés. Úgy van! jobb felől.) De, t. ház, ha már ennyit elmondtam, világítsuk még meg ezen irányadó tények mellett azokat az eredményeket, a melyeknek szintén tekintetbe kell jönniök. Általában mondhatni, hogy ez év abnormis év volt. Már az, hogy a múlt év április havában a beérkezés 10 ezerrel múlta felül a megfelelő április hónapot, a táblák pedig ápril hava egy tetemes részében nem dolgozhattak s így amaz abnormis beérkezés a következő év terhét nagyban emelte, mutatja ezt. Még május hava is jelentékenyen nagyobb beérkezéssel lett terhelve. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha az adatokat kellően akarjuk megbírálni, hogy a szétosztásnál nem épen a legnehezebb darabok intéztettek el, hanem általános tapasztalás volt a táblánál, hogy a nehezebb darabok talán fölös számmal kerültek megosztás alá. Ez megint — a kik a bírói hivatalt viselték, j ól fogj ák tudni — súlyosbította a helyzetet. De mindezeknél sokkal jelentősebb körülmény az, hogy ez az év, t. i. a múlt évi májustól az ez évi májusig terjedő időszak a nagy hullámzások éve volt. Ebben az évben a táblák újra alakultak, a tanácsoknak újra kellett összeszokniuk, a letelepedés és az azzal járó kikerűlhetlen késedelmen és megzavaráson természetesen túl kellett esni. El lehet mondani, hogy az a munkásság, a melyet a táblák ezen 12 hónap alatt kifejtettek, kivételesen kedvezőtlen körülmények között történt meg. És mégis minden túlzás, minden vérmesség nélkül állítható, hogy az eredményt nem lehet kedvezőtlennek mondani, hanem egészen objective ítélve, azt kielégítőnek kell tartani. (Helyeslés jobb felöl.) Ennyi volt az, t. ház, a mit magára a szétosztás eredményeire vonatkozólag már ezúttal el kellett mondanom. A mi a szétosztásnak másik hatását illeti — a mi a felügyelet gyakorlásában és az azzal összeköttetésben álló teendőkben fejezhető ki — az már ez évben jelentékeny hatással volt, illetőleg küldöttjeik részéről igen erélyesen gyakoroltatott. És nagyban segédkezet nyújtottak nekem ők is arra, hogy úgy az első bírósági állapotokba: tisztábban beláthassak és a kellő intézkedéseket megtegyem. Szóval azon igazságügyi administrativ előnyök, sőt szükséges teendők, melyek a táblai szétosztásnak egyik fő és lényeges okát képezték, már ez év alatt igen jelentékeny mértékben voltak érezhetők. Úgy, hogy már most constatálhatom, hogy helyes volt az egymásután, a melyben az igazságügyi kormány eljárt. Az erre vonatkozó kételyekről külön fogok megemlékezni : egészben véve azt látom, hogy a táblák szétosztása, úgy az ügyek elintézése, mint a felügyeleti jog gyakorlása szempontjából már is jó gyümölcsöt termett és a tapasztalatok világánál ezt helyes rendszabályoknak kell mondani. Ha pedig egyéb tekintetben is annak összefüggését a reformteendőkkel nézzük, a melyekről igen szeretik híresztelni, hogy alusznak, de melyek már eddig is úgy jelentkeztek, hogy midőn a megalkotásra került a bizottságban a sor, némi megdöbbenést láttam a sürgetőkön; azt merem mondani, hogy a reform teendők és 27*