Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-53

200 53. orfl:igos ülés 1892. hanem a megsértett magyar nemzeti önérzet | érdekében. , . Polónyi Géza: Ezzel nem sértik meg! Issekutz Győző: Engedelmet kérek, t. ház. akkor, midőn a kitüntetések és az érdemeknek elismerése el fog maradni teljesen, akkor Polónyi Géza képviselő úrnak igenis igaza van, hogy ez a nemzeti önérzetet nem sérti; de akkor, midőn szokásban van, hogy érdemek nélkül is ismernek el érdemeket, akkor igenis sértheti a magyar nemzeti önérzetet, hogy a magyar igazságügy terén szerzett érdemeket kevésbbé respeetálják, mint az ausztriai igazságszolgáltatás terén szerzetteket. (Úgy van! bal felől.) Nem említek neveket, t. ház, de megnevezem a forrást, a honnan adataim hitelessége kitííiiik. Ez pedig »Handbneh des Allerhöchsten Hofes und Hofstaates für das Jahr 1892.« Tény az, hogy Magyarországon 1888 ban valóságos belső titkos tanácsosi méltóságra csakis a Curia másodelnöke emeltetett s azóta ily méltóságot nálunk felsőbb bíró nem nyert. Ezzel szemben Ausztriában 1888-ban két Oberlandesgerichtpräsident — mely állás nálunk a királyi táblai elnöki állásnak felel meg — 1889-ben egy Senats és egy Oberlandesgerichtspräsident, 1891-ben ismét két hasonló állású felsőbb báró emeltetett e méltóságra. Tény az is, hogy nálunk csakis a királyi Curia elnöke, másodelnöke és egy tanácselnök bírnak e méltósággal, de királyi curiai bíró vagy táblai elnök egy sem; ezzel szemben Ausztriában csaknem minden Oberlandesgericht elnöke valóságos belső titkos tanácsos. így van ez, t. ház, a Lipót-renddel is. 1889 , 1890. és 1891-ben 13 tényleges szolgálatban állott felsőbb bíró nyerte meg Ausztriában e rendjelt, míg nálunk csak kettő kapott ilyet tényleges szolgálatban, három pedig nyugdíjaztatása alkalmával. Vaskorona-rendet kapott 1890. és 1891-ben hat osztrák felsőbb bíró, nálunk — 1889 ben — csak egy, a Ferencz József-rend nagy keresztjét 1889 — 1891-ben megkapta négy osztrák felsőbb bíró és egy törvényszéki alelnök, magyar bíró egyetlen egy sem nyert. (Mozgás a szélső baloldalon. Sálijuk

I Halljuk! a baloldalon.) Polónyi képviselő úrnak megjegyzem, hogy a speciális magyar rendjelt, a Szent István-rendet Í887. óta csak egyetlen egy legfe'sőbb bíró kapta tényleges működése alatt, kettő njmgdíjaztntása alkalmával. Boncza Miklós: Azt se kellett volna! Igazságos bíró kell, nem felczifrázott! Issekutz GyÖZÖ: Igaza lenne t. képviselőtársamnak akkor, ha az ily kitüntetéseket elhagynák te jesen, de míg az érdemek külső elismerése minden téren gyakorlatban van, annál inkább követelhetjük az ily elismerést bíráink számára. Ezekből látjuk, hogy míg Ausztriában május 16 ári, hétfőn. majdnem minden kir főtörvényszéki elnök már valóságos be'ső titkostanácsos és három év alatt 23 felsőbb bíró tüntettetett ki rendjellel, addig a magyar kir. táblai elnökök, vagy az ezekkel egyenrangú kii*, curiai bírák közül egyetlen egy sem emeltetett valóságos belső titkostanácsosi méltóságra és tényleges szolgálatban összesen csak négy felsőbb bíró kapott rendjelet. A consequentiát különben ebből levonni nem akarom. Ez is egyike azon sok adatnak, melyek ?zt bizonyítják, hogy a t. igazságügyminister úrnak működése és alkotásai nem olyanok, minőket Boncza Miklós: A demokratia követel' (Tetszés jobb felől.) Issekutz GyÖZÖ: Méltóztassék a demokratiát mindenben keresztülvinni és akkor igenis helyén van az ; de míg ez nem történt meg, azt hiszem, e tekintetben a magyar bírói kart sem lehet mellőzni, melynél legalább is szellemi szempontból az aristokratiát el kell ismerni. (Helyeslés a haloldalon. Mozgás.) Visszatérve beszédemre, felfogásom szerint a, t. igazságügyminister úrnak működése és alkotásai nem olyanok, mint a minőket az egykori nagytehetségű ellenzéki vezérférfiútól vártunk volna és minthogy én ma is annak a Szilágyi Dezsőnek vagyok a, híve és bámulója, a ki mint egyszerű képviselő, ékesszólásának fényével, nagy tudományosságának hatalmával és igazságos törekvéseinek erejével hatalmába kerítette az ország közérzűletét s ki akkor volt na<?y, midőn a kormányhatalomtól távol volt ; ellenben nem lehetek híve a jelenlegi igazságügyminister úrnak, a ki az országnak az egykori Szilágyi Dezsőbe helyezett bizalmát és így a legnagyobb hatalmat, mely e<j:y politikust és valódi államférfiúi igazán nagygyá tesz, magától önként eldobott: nem fogadhatom el az igazságiigyministeri tárcza költségvetését. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Tompa Antal! Tompa Antal: T. ház! Midőn a t. igazságügyminister úr ezelőtt három évvel az igazságügyi tárczát átvette, minden magyar ember ő rá szegezte várakozó szemét, mert múltjában és különösen azon nagyszabású beszédekben, a melyeket itt e házban elmondott, biztosítékot láttak benne arra nézve, hogy keresztül fogja vinni igazságszolgáltatásunk reformját. S e várakozással szemben mivel kezdte meg működését a t. minister űr? Igen helyesen felismerte azt, hogy a főhiba az administratioban rejlik és azért a törvényhozásra, különösen az előttem szólott képviselőtársam által már említett törvények alkotágára fektette a fősúlyt, különösen azon törvény alkotására, a mely az alkotott törvények