Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-53
58. országos lilés 1892. május 16-án, hétfőn. 207 közt tán a legfontosabb, a királyi táblák decentralisatiojáról szóló törvényre. Én megvallom, t. ház, hogy ebben a törvényben — legalább ez idő szerint — a hazára nézve semmi üdvös és közhasznú dolgot nem látok. Ezen törvény által veszített első sorban a főváros, mert elveszítette azon tiszteletreméltó lakosait, a kik a királyi táblánál voltak beosztva; de veszített másodsorban maga az igazságot kereső közönség is. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Sok esetben, különösen a külön ügybíróságokhoz utasított ügyekben, igen érezhetően kitűnt a decentralisatio után az a hiány, hogy a királyi táblánál alig volt egy-két szakember. A decentralisatio folytán ezen egy-két szakember elment vidékre, eloszlott az tizenegy királyi táblánál. Hogy többet ne említsek, pl. pénzügyi jogi ügyekben alig van szakember a kir. táblán. Ezenkívül 1891-ben meghozatott a XLIII. t. czikk, a mi szintén az igen t. igazságügyminister úrnak a műve. Ezen törvény szerint mielőtt valamely bűnügyben ítélet hozatnék, első sorban igazolandó az, hogy az illető vádlottnak vagyoni viszonyai milyenek. Ezen rendelkezés miatt, különösen a járásbírósághoz utasított ügyeknél, az igazságot kereső közönség formális zaklatásoknak van kitéve. Pl. a becsületsértés! vagy rágalmazás! ügyekben, mielőtt a bíróság a tárgyalást kitűzhetné, első sorban megkeresi az illetékes elöljáróságot, hogy nyilatkozzék az iránt, hogy a vádlottnak vagyoni viszonyai milyenek. A legtöbb esetben az ilyen feljelentések alaptalanok vagy meddők. Ily körülmények közt a vádlott kitétetik annak, hogy abban a kerületben vagy városban, a hol lakik, meghurczolják, kutatják vagyoni viszonyait, hitelét rontják, a mikor végűi az tűnik ki, hogy becsületsértés vagy rágalmazás egyáltalában fenn sem forog, vagy legalább kölcsönös becsületsértés forog fenn és így a vádlottat fel kell menteni. Ezen törvények ama nagyszabású beszédek után, a melyeket az igen t. igazságügyminister úr mint ellenzéki elmondott, egyáltalában nem elégítették ki a várakozást. Már az előttem szólott t. képviselőtársam felemlítette, hogy épen a költségvetési vita előtt egy nagyobb szabású törvényjavaslatot terjesztett be a t. minister úr. Ez a sommás eljárásra vonatkozó javaslat. Másban is, de kivált ebben azt a törekvést látjuk, hogy az ország egyik legtekintélyesebb kara, a jogszolgáltatás kiegészítő része, az ügyvédi kar mintegy lidércznyomás alatt álljon. E javaslat úgy az illetékesség, mint a hatáskör dolgában igen tágköríí. A meghatalmazás kérdése annyira általános, hogy ha e törvény életbe fog lépni, ügyvédi megbízásra szükség sem lesz. Már pedig épen az ügyvédi kar az, mely a társadalomban mindenütt megállja helyét. Midőn tehát itt az ügyvédség ellen irányuló támadást látok, kérem a minister urat, hogy az ügyvédek érdekeit ne csak ne sért-e, hanem jó ügyvédi rendtartás által támogassa. (Helyeslés a szélső baloldalon) A fegyenc:?- és a börtönügyre nézve is történtek már megjegyzések. Én különösen egy körülményt említek. Nálunk a fegyházakban és a börtönökben űzött ipar versenyt csinál a kézműiparnak. Ez a külföldön nincs így. Magyarországon is a legjobb volna, ha a fegyházakban és börtönökben oly iparágakat űznének, melyeket másutt az országban még nem űznek. Sőt többet is tapasztalunk. Az a fegyencz megtanulja a börtönben a szabó vagy czipész-ipart és mikor megszabadul, kap igazolványt, nielylyel az iparhatóságoktól megkapja az iparengedélyt és egy osztályba soroztatik a többi iparosokkal. (Egy hang a jobbóldalon: Dehogy! Ez nem áll!) Ez pedig akkor, a mikor minden ipar képesítéshez van kötve, határozottan az iparnak kárára történik. A budapesti járásbíróságnál tapasztaljuk, hogy itt, a hol az előléptetés oly nehéz, néha egy joggyakornokból kinevezett aljegyzőt vidékre kineveznek albírónak és azután alig 3 — 4 hónap múlva visszahozzák a fővávosba, mint albírót. így aztán a fővárosban az igazságszolgáltatás gyakran 28 — 29 éves fiatal emberekre van bízva, a kik már koruknál fogva sem rendelkeznek a kellő erélylyel és képességgel. Ige a fontos és úgyszólván elvitázhatatlan vélemény volna tehát az, ha a helyett, hogy ily kisebb fontosságú törvényhozási intézkedések történnek, például a hagyatéki, a házassági, szóval oly ügyekre fordíttatnék figyelem, j melyek a mindennapi tapasztalat szerint igazságszolgáltatásunkat úgyszólván megakadályozzák. Még egy igen fontos körülmény játszik közre, hogy nálunk a bírói kar meglehetősen gyenge és ez véleményem szerint az, hogy nálunk még mindig fennáll az úgynevezett gyakorlati bírói vizsga. Ha az ügyvédtől teljes qualificatiót kívánnak, akkor a dolog természetéből folyik az is, hogy az a bíró, a ki az ügyvéddel, együtt van hivatva az igazságszolgáltatás gyakorlására, legalább is annyi qualifieatioval birjon, mint az ügyvéd. Ez az igazságszolgáltatás érdekében megváltoztatandó : az áltálonos ügyvédi vizsga behozatala volna kimondandó. Az elmondottak után a kérdés az, vájjon az igen t. igazságügyminister úr azon irányban és azon úton halad-e, mely igazságszolgáltatásunk kívánalmainak teljesen megfelel. A multat véve figyelembe, én az igazságügyminister urat oly nagy tehetségű, oly kitűnő egyéniségnek tartom, hogy csak csekélyebb vagy némi körültekintéssel is igazságszolgáltatásunk
