Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-44
44, országos ülés 1892. niájns 8-án, kedden. 15 megvalósítását könyvtári búvárlatokkal nem fogjuk elérni soha, mert a viszonyok oly rohamosan fejlődnek, hogy azokat látni s megfogni kell hatásukban, ha azokat, a miket elvben üdvösöknek vélünk, a gyakorlatban alkalmazandónak tartjuk. (Élénk helyeslés.) Ha igaz az, hogy semmi sem relatívabb, mint a helyes közgazdasági felfogás és hogy sehol sem kell inkább kerülni az abszolút nézetek nyilvánulását, mint közgazdasági téren: úgy igaz az is, hogy a közgazdasági élet lüktetése csakis a gyakorlati élet tapasztalatai útján juthat kellően érvényesülésre. (Helyeslés.) A kormány azon intézkedését, hogy megbízható s az országban már tapasztalatokat szerzett szakerők e dotatioból, mely az országot nem terhelné túlságosan, úgy az európai, mint az amerikai közgazdasági élet tanulmányozására bizonyos évi cyclusokban kiküldessenek: oly tevékenységnek tartanám, mely nemcsak az intellectualis erőt fejlesztené, hanem abba az irányba terelné a szaktevékenységet, a mely leginkább vár elintézésre. (Helyeslés) Koronként indítványt tenni nem akarok s csak a kormány figyelmét óhajtottam erre felhívni, mert abban a meggyőződésben élek, hogy ennek megvalósításával hasznos szolgálatot teszünk a hazai cultura fejlesztésére. A mi pedig azt a kérdést illeti, hogy közgazdasági állapotaink a jelenleg fennálló politikai viszonyok közt fejleszthetők-e vagy sem és hogy hazánk közgazdasági életének önállóbbá tétele szempontjából más irányú politika kívánatos-e, (Igen! Igen! a szélső baloldalon.) erre nézve csakis egy dologra szorítkozom s ez ama kérdés rövid érintése, melyet mint a közgazdasági előhaladás leghatékonyabb tényezőjét tüntet fel oly sokszor a túloldal és ez az önálló vámtűlet kérdése. (Halljuk! Halljuk!) E kérdés oly rendkívüli fontossággal bir s oly sokoldalú, hogy az e feletti vitatkozás tárgyalásaink kereteit tolná ki, miért is én tartózkodva attól, hogy úgy elvi, mint gyakorlati szompontból a külön vámterűlet helytelenségét vagy helyességét fejtegessem, csakis arra mutatok reá, hogy ha t. képviselőtársaim belyemélyedtek volna annak tanulmányozásába, hogy vájjon az oly ország, minő Magyarország, a melynek a közgazdasági életben oly sok a pótolni valója, ha külön álláspontra helyezkednék s az önnálló vámterületet behozná, jó szolgálatot tenne-e önmagának ? Aligha állították volna ezt oly tényezőként oda, mely a közgazdasági élet újjáébredése szempontjából a legelengedhetetlénebb követelmény. Ha, t. ház, azt tapasztaljuk, hogy az Európában jelenleg megkötött kereskedelmi szerződésekben mindenütt az a tendeotia nyilvánul, hogy a legtágabb és a legszélesebb kör öleltessék fel a közI gazdasági érdekek kielégítése végett: akkor — eltekintve minden politikai viszonyainktól — arra az álláspontra helyezkedni nem lehet, hogy a kis fogyasztási területtel s egyoldalú termelési viszonyokkal biró nemzetre nézve az egyedüli panacea az önálló vámterület behozatala, a mely legnagyobb közgazdasági bajunkból kisegít. De tegyük fel, hogy a t. túloldal abba a helyzetbe juttatta volna a nemzetet, hogy az önálló vámterületet már ma behozhatja. Mi lesz ennek következménye? Nemcsak az, hogy vámsorompókkal kell körülvenni az országot Ausztriával szemben; hanem az is, hogy szomszédainkkal szemben oly közgazdsági rendszert honosítanánk meg, a melylyel ma már Németország is szakított. Ha a t. képviselő urak a külön vámterületet behozzák, mást, mint védvámos politikát, nem követhetnek. Ha pedig ezt követik, hol vannak azok a nemzetek, a melyek ama politikájuktól elállva, "hogy a legszélesebb fogyasztási kört biztosítsák miguknak, velünk oly szerződéseket volnának hajlandók kötni, a melyek a kizárólagos érdekeinket megvédeni képesek lesznek, főleg ha meggondoljuk, hogy az ily szerződések megkötésénél mindig annak a félnek érvényesülnek inkább jogai, a melyik az erősebb. (Élénk helyeslés.) Kn tehát hazánk közgazdasági életének fejlődése szempontjából sem tudnék oly irányzatnak hódolni, mely a külföld előtt gyöngeségünket tárná fel minden szerződés megkötésénél. Midőn azt tapasztaljuk, hogy a mai politikai helyzetünk nem zárja ki azt, hogy a közös vámterűlet mellett is fejlődhessék hazai közgazda ságunk: akkor egy költséges és az európai s az amerikai közgazdasági viszonyoknak meg nem felelő politikát a mai körülmények közt nem tudnék nemzetemnek tanácsolni. Arra kérem tehát a túloldalon ülő t. képviselő urakat, hogy ne állítsanak fel közgazdasági életünkben oly tételeket, a melyeknek ma kellő hatálylyal érvényt szerezni, hazánk érdekében senki sem lenne képes. Ha egyebet nem tekintek is, mint azt a hazafias irányú törekvést, melylyel a t. képviselőurak a túloldalon föllépnek, egy lélekzettel mondván : rendezni kell a valutát saját érdekeinknek megfelelőleg ; feli kell állítani az önálló jegybankot, a mit ugyan eddig senki meg nem tagadott; meg kell valósítani az önálló magyar hadsereget; létesíteni kell az önálló külképviseletet; be kell hozni az önálló vámterűietet — én a ki a, gyakorlati politika terén állva azt az elvet vallom, hogy a munkára lévén hivatva, a rögtörője vagyok annak az útnak, melyen hazánk közgazdasági életének nehéz szekerét biztosan el kell indítanunk: lehetetlennek tartom az oly politika megvalósítását, a mely oly terhet
