Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-53
^96 3 ' A ' «r»*ágos ülés 1893. május M-án, hétfőn. emlegetjük, mindig sürgetjük s alig van néhány köztünk, a ki annak a közel jövőben való bekövetkezésében komolyan hinne. Hát nem áll-e, t. ház, évtizedes tapasztalat előttünk, mely bizonyítja, hogy a mint a költségvetés, illetőleg az államháztartás valamelyes többletet mutat fel, arra rögtön ráteszi kezét a közös hadügyminister, mert a magyar igazságügy, közoktatásügy és a többi, a katona urak előtt nagyon másodrendű kérdés és esak arr;i valók, hogy a gazdagon terített asztal morzsáin élősködjenek. Bizony úgy járunk mi ezen folyton emelkedő katonai költségekkel, mint járt az egyszeri német ember, a ki feláldozta egész vagyonát egy kétes kimenetelű perre, midőn azt a jelentéktelen pert utolsó fórumon megnyerte, de követelése az alperes vagyontalansága miatt nem volt behajtható, a törvényházból kijőve, üres zsebeit kiforgatva, így kiáltott fel: »Reeht habé ich wohl, aber sonst garnichts*. (Derültség.) A mi jó felszerelt drága hadseregünknek sem lesz már mit megvédelmezni, a mire védképes lesz. (Helyeslés, a szélső baloldalon.) Azért nem hiszek én és nem hisznek sokan mások a magyar igazságügy reformjában, mert nem hiszem, hogy akadhatna oly bátor, elszánt és határozott igazságügyminister. a ki képes lenne a reform költségeit a katona urak elől elhalászni. Madarász József: Vagy akarná! Boda Vilmos: De nehogy elfogultsággal vádoltassam, be kell ismernem, hogy van egy reformunk, a mely szerencsésen átesett a rostán, csakhogy ennek sikeres voltán is jó nagy csorba esett mindjárt kezdetben. Ertem a kir. táblák szétosztását. A kik a királyi táblák szétosztásának barátai voltak, midőn az ügy törvényhozási intézkedés alá került, folyton azzal érveltek, hogy a szétosztás folytán Várható, miszerint a tömegesen felszaporodott hátralékok, szám szerint gondolom, 28.000 ügydarab, csakhamar fel fog a bírák által dolgoztatni, annyival inkább, minthogy a szétosztás alkalmával a bírák létszáma is tetemesen emeltetett. No hát, t. ház, ez a sokat hangoztatott érv, legalább az eddigi kimutatások szerint nem vált be, mert a hátralék a szétosztás után nem hogy apadt volna, hanem ellenkezőleg, 4000 ügy darabbal szaporodott. És itt talán megbocsát a t. ház, ha néhány száraz számadattal világítom meg, hogy hova fejlődtek a viszonyok a budapesti kir. ítélőtáblán a legutóbbi 30 év alatt. (Halljuk! Halljuk!) 1861-ben a kir. tábla személyzete az elnökön, két főpapon, két táblai bírón, az alországhírón, az országbírói és személynöki ítélőmestereken 8 a kir. ügyigazgatón kívül 40 rendes és két számieletti bíróból állott. Ügyforgalma az azon évben bekövetkezett nagy politikai változások és az ezek folytán beállott munkaszünetelés miatt csak 13.000 darabot tett ki, de két év múlva bekövetkezett a rendes munkásság és az elintézett ügydarabok száma 33.000-re emelkedett 10 éves cyclusonként említem fel e számadatokat, mert különben nagyon unalmas lenne. 1871-ben a kir. táblán 62 bíró volt alkalmazásban s az ügyforgalom 67.000 darabot tett ki — kerekszámban beszélve — mely azouban legnagyobb részben feldolgoztatván, a hátralék nem volt oly mérvű, mely az adott viszonyoknak meg ne felelne. 1881-ben a kir. táblánál már 94 rendes és 34 pótbíron kívííl 8—10 kisegítő bíró alkalmaztatott, a kikből, tekintetbe véve az időközi változásokat, 130 tényleg működőnek vehető és mégis 112.000 drb. ügyforgalom mellett a hátralékok 16.000 darabra emelkedtek. Végre 1890-ben a királyi táblánál 191 bírói állás volt rendszeresítve s az alkalmazottakból 170 tényleg működött és 125.000 drb. ügyforgalom mellett a hátralékok 22.000 darabra szaporodtak. Vagyis: míg a korábbi időben egy-egy bíróra körülbelül ezer elintézett ügydíirab jutott, az már a szétosztás előtt 6—7 száz darabra olvadt le; ez az arány a szétosztás után még rosszabbra fordult. Lehet ezt úgy magyarázni, hogy az alapos elbírálás foka emelkedett; de úgy is lehet magyarázni, hogy a munkaképesség és a munkakedv van apadóban. Ennek eldöntésébe azonban kellő tájékozottság hiányában bocsátkozni nem kívánok. Érdekes és mindenesetre fel említésre méltó, hogy fordultak elő évek, midőn a kir. tábla bírói kara nemcsak az összes befolyt ügydarabokat feldolgozta, hanem még a hátralékokat is tetemesen apasztotta. Ezek az évek voltuk az 1878., 1883 és az 1889. év. 1878-ban befolyt 113.995 ügydarab, elintéztetett 122.789 ügydarab és a korábbi években mutatkozó 12.000 drb. hátralék leolvadt 10.049 darabra. 1883-ban beérkezett 110.507 ügydarab, elintéztetett 115.502 ügydarab és a korábbi években mutatkozó 16.998 drb. hátralék leapadt 12.003 darabra. Végre 1889-ben befolyt 125.761 ügydarab, elintéztetett 13Í.126 drb és a korábbi években mutatkozó 33.991 ügydarab leolvadt 28.626 ügydarabra. Ez a vigasztalan körülmény -szülte meg, legalább a hírlapok közlése szerint, a perrendtartás módosításának eszméjét, még pedig minő érvek alapján. Először is. hogy a feíebbvitel a sommás eljárásban korlátoztassék. Ezzel az érvvel nézetem szerint igen vigyázva lehet és kell bánni, mert különben megszületik az a középkori állapot, hogy a szegény ember kis követelése — pedig ez reá nézve olyan életbevágó lehet, mint másnak az ezrei — nem részesül olyan bírói elbánásban, mint a vagyonos ember
