Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-53
63. országos ülés 1892. május 16-án, hétfőn. 195 nűL Miután pedig e törekvés az igazságügyi kormányzatnál, illetőleg a tárgyalás alatt levő költségvetésben teljes mértékben észlelhető: ezen okból az igazságügyi tárcza 1892. évi előirányzatát a pénzügyi bizottság nevében a tisztelt háznak elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jobb felől.) Boda Vilmos: T. képviselőház! A történelem fentartotta emlékét az ádáz küzdelemnek, a véres harczoknak, melyeket őseink, a hunnok, büszke és lángeszű vezetőjük Attila parancsnokára a Catalauni síkokon a méltó ellenfél Aetius vagy Aetius, a római vezér által vezetett légiók ellen folytatott. Egykorú történetírók feljegyzése szerint a harcz oly elkeseredett volt, hogy a csatatér telítve volt a hősiesen küzdő s elesett harczosok csonkított tetemeivel. Sőt a a legenda, hogy a nagy csata méltó képét nyújtsa a bámuló utókornak, a harczot követő éjjelen az elesettek szellemeit sorakoztatta s ezek által a csillagos égen folytattatta a páratlan küzdelmet, mely a fölött volt döntendő, hogy a hunnok vagy rómaiak-e a világ urai? Nehogy Molnár Józsiás képviselőtársam múlt heti szomorú sorsára jussak és a ház mélyen t. elnöke beszédemet félbeszakítva, nézetem szerint, igen helyesen, azon meggyőződésnek adjon kifejezést, hogy még eddig nem látja az összefüggést a catalauni ütközet és az igazságügyi tárcza költségvetésének tárgyalása közt, sietek kijelenteni, hogy előttem úgy látszik, miszerint a magyar igazságügy mezeje vagy tere nagy hasonlatosságot tüntet fel azon állapotokkal, melyek Attila és a rómaiak küzdelme után a catalauni tereken mutatkoztak. A magyar igazságügy mezeje épen úgy telítve van elhullott tetemekkel, mint volt a catalauni csatatér. (Halljuk! Halljuk!) Ott fekszik mindenekelőtt — hogy csak a jelentékenyebbekről szóljak — ketté hasított fejjel Fabiny Teofil volt hun vezér, akarom mondani magyar igazságügyminister (Derültség a seélsö baloldalon.) elsőszülött gyermeke, a bűnvádi eljárás és pedig oly állapotban, hogy fölgyógyulásához a szakértők nagyon kevés reményt fűznek. Kivégezte egyetlen alabárdcsapással egy campániából behozott gladiátor, a kinek hátrahagyott arczképe nagyon hasonlít a mostani magyar igazságügyministerhez. Tovább vizsgálom a csatatért. Feltűnik egy marczona alak; az ellenség dárdája szívét verte keresztül, állapota szintén reménytelen, minthogy már körülbelül meghalt. A míg élt, úgy hívták, hogy »örökösödési törvény« Körösi Sándor t. képviselőtársammal volt rokoni összeköttetésben. (Élénk derültség.) Ez is a campaniai gladiátor kezei alatt hullott el. Következik egy bajusztalan ifjú; még alig, hogy keresztvízre tartá nagy nevű protectora, a ki a hunok földén élet-halál ura volt; még alig, hogy kilépett az élet viharos tengerére, a hol sommáson kívánta eljárását bevezetni, már is no^ellaris úton a csatatérre küldetett, a hol bizony gyanús körülmények között kiszenvedni látszik, de a megejtett vizsgálat ki fogja deríteni, hogy a fején létező tátongó sebbe tökéletesen beleillik protectorának és keresztatyjának harczi kelevéze. A sok hulla között, mely a esatatért sűrűn borítja, csak egy élő nyomorék lézeng. Csanády Sándor; Az is nyomorék! Boda Vilmos í Talán minlcnki úgy akarná, hogy ez hullott volna el a csatatéren, de az igazságügyminister úr a eonsularis bíráskodásnál alkalmazta és így a csatatéri dicső halál helyett jövedelmező állásra tett szert. De elhagyom a csatatért és egy különös légköri tünetre kívánom felhívni a t. ház figyelmét és ez az, hogy már évek hosszú sora óta az év legtöbb szakában az igazságügyminister urak által jelzett reformok munkálatai oly teljes csendben folynak, hogy a skepticusok azon véleményben vannak, hogy ilynemű munkálat talán egyáltalában nem is létezik. A mint azonban a költségvetés tárgyalása, illetve napirendre kerülésének ideje közeledik, akkor egyszerre, mint egy varázsütésre megszólalnak a különféle hírlapok hírmondó rovatai és a reformmunkálatok haladása élénk színekkel rajzolva kerül a türelmetlenkedő jogászközönség elé. A költségvetés tárgyalása alkalmával elhangzik a szakminister ajkairól sok szép Ígéret a szokásos jelzőkkel: ez készülőben van, a befejezéséhez közel áll, ennek alapvető elvei már megállapítvák, a codificálási tervezet már csak szöveg javításra vár, a szaktanácskozmányok egyre ülésezuek, a javaslatok felett véleményt mondanak. S ez addig tart, a míg a költségvetés letárgyaltatik. Akkor ismét beáll az a csendes tevékenység, a melynek tulajdonképeni neve iránt igen eltérő nézetek uralkodnak. De nehogy igazságtalannak látszassam, ki jelentem, hogy ezen megjegyzést nem azért tettem, mert a múlt őszszel és most tavaszszal igen szorgalmas szaktanácskozmányok voltak folyamatban a büntető törvénykönyv némely szabályainak módosítása, a peres hagyaték és az örökösödési eljárás új szabályozása és legközelebb a házassági jog eodificálása tárgyában s conetatálom, hogy hasonló mozgalmas idők következtek már akkor be, midőn boldog emlékű Pauler Tivadar és hála az égnek, még nem boldog emlékű Fabiny Teofil t. képviselőtársammal vívtuk meg a reform csatát a költségvetés tárgyalásának ötletéből. Eeform! Boldog Isten, mégis csak naiv emberek vagyunk mi magyar jogászok; folyton 25*
