Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-44
14 **• orsB&gos ülcs 1892. májns 3-án, kedden. a t. minister úr által múlt évben megvalósíttatott s hogy ezen kérdések kezelése úgy a helyes közgazdasági politika, mint a műszaki tudomány követelményei érdekében kellő irányiján ludad. Én a magam részéről műszaki állomásomból kifolyólag szívesen látom azokat a kezdeményezéseket, a melyeket a t. minister úr s a kormány e tekintetben tett, de a nélkül, hogy ;i részletekbe bocsátkoznám, kénytelen vagyok már most azon nézetemnek adni kifejezést, hogy ama rendkívüli munkálatok, melyek e téren megoldásra várnak és a melyeket a t. minister úr nagy szorgalommal egybegyűjtött, jelentésében 53 — 55 millió forintra becsül, o«ak akkor fognak hatékonyok lenni és műszakilag helyesek, ha azok egyöntetű, a pénzügyi viszonyok által nem hosszú időre felosztott, hanem a legrövidebb időre szabott s legenergicusabb végrehajtást fognak nyerni. (Általános helyeslés.) Ha valahol, úgy itt van helye ama felfogásnak, hogy vizszabályozásainknál nemcsak a mai kornak, hanem a jövő generatióknak teszünk szolgálatot akkor, ha azokat az anyagi áldozatokat, a meI\ T ek szükségeseknek bizonyulnak, lehetőleg egyszerre és oly mértékben hozzuk meg, hogy azok a helyes műszaki felfogás érvényesítése mellett gyorsan legyenek végezhetők. Ismervén a t. minísterelnök urnak s a kormánynak e tekintetbeni felfogását, abban a meggyőződésben vagyok, hogy azokat az előterjesztéseket, melyeknek az leend a czéljok, hogy a hazai vizi ügyek rendezésére szükséges pénzerő egy önálló amortisatíonális kölcsön alakjában, valuta rendezésünk után előteremtés sék, a ház kedvezően fogja fogadni. (Helyeslés a jobboldalon ) Midőn, t. ház, én műszaki szempontokról beszélek, lehetetlen ki nem térnem ama műszaki életünk érdekében a kormányhoz intézendő felhívásra, mely hazánk műszaki intelleetualitásának fejlődése szempontjából előttem kívánatosnak mutatkozik. A hazai műszaki erők ugyanis majdnem kivétel nélkül, vagy csak igen kevés kivétellel, az állam szolgálatában végzik feladataikat és a midőn ezeket teljesítik, azok feladataiknak megfelelőleg a tudomány magaslatán állanak. Ha pedig ez így^ van s ha azt látjuk, hogy századunknak utolsó évtizedeit haladásában a technikai irány fejlődése jellemzi és hogy e század előhaladásának leghatalmasabb tényezői épen a technikai tudományok fejlődéséből következtek: akkor nem zárkózhatunk el az elől sem, hogy a hazai műszaki élet eleyenebbé tétele úgy a tudomány, mint a hazai cultura szempontjából kívánatos. Midőn ezt általánosságban kiemelem, azt a kérést intézem a t. kormányhoz, hogy méltóztassék a tisztviselői fizetések javítása alkalmából azon rangfokozati minőségre is tekintettel lenni, melyek a műszaki törekvéseknek és szolgálatnak, az állami érdekek szempontjából is megfelelnek s a melyek az állami szolgálatban ezeknek megfelelő jövőt és magasabb előhaladást biztosítanak. (Helyeslés.) A második szempont, a melyet a műszaki erők kellő érvényesülésének szempontjából kiemelendőnek tartok, az, hogy a műszaki szolgálat, a melyben az illetők alkotni s teremteni hivatvák, lehetőleg szabaddá tétessék és hogy az az állami administratio szempontjából el nem kerülhető ellenőrzéstől eltekintve, az illetőnek teljes actioképességet, a felelősség mellett végrehajtandó öntevékenységet biztosítson. Midőn mindezt kiemelem, lehetetlen, hogy teljes elismerésemet ne nyilvánítsam ki az igen t. kereskedelmi ministernek s a t. kormány azon tagjainak, a kik tárczájoklmn műszaki kezeléssel is foglalkoznak és a kik az e téren alkalmazottak viszonyainak szabályozása tekintetében már is elismerésre méltó tevékenységet fejtettek ki. (Élénk helyeslés, éljenzés.) Nem mulaszthatom el, t. ház, hogy ezzel kapcsolatosan felhívjam a t. kormánynak és a törvényhozásnak figyelmét még egy körülményre. Midőn európai s amerikai utániból visszatérve, szerzett tapasztalataimat hazám érdekében érvényesíteni törekedtem, arra a meggyőződésre jutottam, hogy üdvösebb tevékenységet alig ha lehet valamivel kifejteni, mint azzal, ha az ország szakbeli intellectualis erejét fejlesztjük és e fejlődésnek leghatékonyabb tényezőjét, az öntapasztalást a művelt államok köréből igénybevenni törekszünk. (Helyeslés.) Evekkel ezelőtt, az akkor még élt nagy nevű vallás és közoktatásügyi minister elé egy magán előterjesztéssel járultam az iránt, hogy hazánk közgazdasági életének fejlesztése érdekében a szakministerek, a mostani átalakult viszonyok szerint, tehát a vallás- és közoktatási, a pénzügyi és kereskedelmi s a földmívelési ministeriumok vezetői, tárczájuk költségvetésében évenkint bizonyos öszszeget, 6—7 ezer forintot vegyenek fel, (Helyeslés.) hogy ez összegből az ország speciális közgazdasági viszonyaira való tekintettel, egyegy teljesen képzett fiatal szakerő a külföldre küldessék, a kiknek visszatérte után, akár a kormányzási hatalom, akár pedig a magán tevékenység körében működési tér volna biztosítandó. (Helyeslés.) Tapasztaljuk ugyanis, hogy rohamosabban mi sem fejlődik, minta műszaki előhaladásáltal életre keltett közgazdasági tényezők csoportja és hogy ezeknek hatékonyságát nem a teoretieus ismeretek, hanem gyakorlati tapasztalatok biztosítják s teszik lehetővé. (Ügy van! Úgy van!) A közgazdaságra kiható üdvös eszméknek
