Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-52

Jgg 52. országos ülés 1892. i állapodtak s bizonyos egyensúly alakult a kettős meder alakja, mérete és vizemésztése közt, ezt az egyensúlyt pedig a soroksári gát megtörte, az állapotokat teljesen megzavarta és ennek következtében az egyedül maradt ágban jelentékenyen növekedett az árvízszín magassága, miután eddig a nagyvíz egy harmadrészét a soroksári ág vezette le. Harmadszor, hogy ezen munkák a fővárost fenyegető veszélyt nem szüntették meg, inkább súlyosbították és nem fog megszűnni a vész akkor sem, ha. mint terveztetik, a promontori ág medre egész hosszában összeszoríttatnék is, miután akkor ismét az árvízszin magassága fokoztatik, a megfelelő mélyítést pedig a sok helyen sziklás fenék lehetetlenné teszi és egyáltalában emberi erő nem pótolhatja az elzárt soroksári ág hiányát. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Oda eoncludáltak tehát, hogy meg kell nyitni az árviz előtt a soroksári gátat, a minthogy maga az 1876-iki árviz is megmutatta az egyedüli ellenszert, midőn az ár a Csepelszigeten át az elzárt soroksári ágba ömlött. A szakértők véleményét igazolták a következő évek tapasztalatai is és minden árvíz alkalmával a fővárosi vízbizottság volt az első, mely követelte a soroksári gát átvágását a főváros megmentése czéljából, épen azon gát átvágását, a melyet egyedül annak biztosítására emeltek. A helyzet röviden az, hogy két izben csak úgy menekült meg a főváros, hogy az ár a Csepelen átment, illetve a solti járást elöntötte. Ha az ottani gátok tovább tartják a vizet, eluszika főváros, bekövetkezhet mind a kettő. Még ha azon vidék feláldozásával legalább a főváros tényleg biztosítva lenne is az vízveszély ellen, akkor sem hiszem, hogy a biztosítás módja, mely szükségkép egy nagy vidék tönkretételével jár, igazolható lenne, annál kevésbbé, mert arra nem lehet számítani, hogy catastropha esetén a sújtott lakosság az ország költségén kártalaníttassék; de hogy ezen vidék közgazdasági fejlődése, hasznos és szükséges közlekedése, közegészségi állapota áldozatul dobassék oda egy elhibázott eonceptionak, egy műszaki botránynak, hogy egy vízi út, a milyennek létesítéseért más államok milliókat áldoznának, ok nélkül mesterségesen semmivé tétessék: ez olyan eljárás, a minek én párját nem tudok az emberi fejlődés történetében. Ezen állapotokkal szemben tehát — miután ez idő szerint az in integrum restitutioról nem beszélhetünk — erkölcsi kötelessége az államnak az okozott baj hatását a rendelkezésére álló eszközök keretében enyhíteni. A földmívelési minister úré az érdem, hogy ez irányban a kezdeményezést megtette ós a soroksári ágban egy megfelelő széles csatorna kotrására az ájns 14-én, szombaton. 1890. évi költségvetésbe 108.000 forintot felvett. Ezen intézkedés a minister úr szerint lehetővé fogja tenni azon ágnak élővízzel való ellátását. Azonban ez nem elég. Közegészségi viszonyaink javulását remélhetjük ezen munkálattal, de nemcsak e tekintetben károsult meg ez a vidék, nem egyedül ezen baj fenyegeti. Mi történik akkor, ha egy legközelebbi veszély esetén az árvíz a soroksári gáton csakugyan áteresztetik, miután időközben azon ág medre annyira benőtt és felemelkedett, hogy a víz ott többé lefolyást nem talál. Pedig ez meglehet, hiszen a múlt évben is egyik pestmegyei képviselőtársam indokolt erőteljes előterjesztésére maradt csak el a gát átvágása, a mit a főváros követelt. Felkérem tehát a minister urat, hogy ezeket tekintetbe véve, az általános tervben a közép Duna szabályozására szánt pénzösszeg megfelelő részét arra jelölje ki, hogy a soroksári ág medrének kotrása oly arányban eszközöltessék, mely árvízveszély esetén a nagy víz akadálytalan lefolyását, minden körülmények közt pedig ezen ágban a hajózást lehetővé teszi s ezen munkálatot a legsürgősebbek közé sorozza. A 108 ezer frt felhasználását pedig jelentse be. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Voltak azonban a soroksári gát elzárásának egyéb kellemetes következményei is. A Csepel alsó végénél a Duna irányát csaknem derékszögben változtatja meg. A vízmozgás törvényei szerint ilyen helyen a víz sodra igen nagy erővel támadja meg, szaggatja azon partot, mely az eddig követett iránynyal szembe esik. Itt a bölcs természet gondoskodott az ellenszerről, a mennyiben a soroksári ágból kijövő víztömeg a promontori ág sodrát visszanyomta és a parttól elterelte, de a még bölcsebb szakértők elzárván a gátot, megszűnt ez által a védő elíenáramlat is és most a Duna Tass és Szalk községek határából évről-évre nagyobb terűleteket visz el, pedig ezen földek az adó-katasterben mint jelentékeny tiszta jövedelemmel biró parcellák szerepelnek. Teljesen indokolt tehát a sújtott lakosság azon követelése, hogy ezen partszaggatásnak, vagyonuk rongálásának megfelelő védművek — egy pár sarkantyúval — ereje szakíttassék. Annál is inkább hiszem, hogy a minister úr ezen aránylag csekélyebb kiadást a költségvetésbe felvett összegbe be tudja osztani, miután úgy tudom, Apatinnál is teljesít az állam ilyen partvédelmet, Végre kérem a minister urat, szíveskedjék a tass-bajai folyamrészen a zátonyok által ellepett Dunameder szabályozását az eddiginél nagyobb arányokban és sebesebb tempóban eszközöltetni, tehát ne csupán a promontori ágban. Sehol sem oly sürgős az, mint itt; nemcsak a hajózás érdeke kívánja ezt, de ott e nélkül az ár-