Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-52
52. országos ülés 1892. május 14-én, szombaton. \gj elődeinél jobban fel fogja karolni ég most is meg fogja tenni az intézkedéseket arra, hogy azon közlekedési bajokon, a melyeket felhoztam, segítve legyen. Mert — hogy még csak egy esettel illustráljam, hogy mily égetők e bajok — felemlíthetem, hogy Somorja város közönsége például téli szükségletre a szigeten túl fekvő fáját absolute képtelen volt az őszszel átszállítani, lehetetlen levén ép a szabályozás folytán a közlekedés. Ismételve kérem tehát a t. minister urat és várom is jóakaratától, hogy e részben megfogja tenni az intézkedéseket, különben a tételt elfogadom. (Helyeslés hal felől.) Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: T. ház! Csak egy szóval vagyok bátor t. képviselőtársamnak válaszolni. Ezt az állapotot ő nekem előhozta magánúton, én informáltattam magam és e szerint a kérdés úgy áll, hogy e tekintetben, habár a szabályozás két év óta folyamatban van, egyetlen egy panasz sem adatott be. azonban készségesen kijelentem, ha panaszok fognak beadatni, azokkal behatóan foglalkozni fogok és a lehetőség szerint utána fogok a dolognak járni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Kíván valaki szólani? Ha senki sem kíván szólani: a tétel, a mely különben meg sem támadtatott, megszavaztatik. Széll Ákos jegyző (olvassa): A budapesti Dunarész szabályozására: szabályozási müvek fentartására, felügyeletre, felülvizsgálatra és szelvényezésre 14.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Széll Ákos jegyző (olvassa): A Budapest alatti Dunaszakasz szabályozására és felügyeletre 250.000 r frt. Lázár Árpád jegyző: Hajós József. Hajós József: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt bocsánatot kérek, hogy ez alkalommal kénytelen vagyok helyi érdekű dolgokkal foglalkozni, de szolgáljon mentségül, hogy azon loealis bajok forrása — melyeket szükségesnek tartok felemlíteni — kormányintézkedésekből származik és az, hogy vizi munkálatokat, vízszabályozási kérdéseket a dolog természeténél fogva alig lehet helyi vonatkozások nélkül tárgyalni. (Úgy van! bal felől.) A ministerium 1890. évi működéséről szóló jelentésből látom, de a minister úrnak múlt szombaton tartott beszédéből is úgy értettem, hogy egy általános folyamszabályozási programra készül, mely az 1893 évi költségvetés kapcsán fog a ház bírálata elé terjesztetni s mely tervezet lehetővé fogja tenni, hogy összes folyóink szabályozása az államháztartás nevezetesebb megterheltetése nélkül 15 év alatt 53 millió forint költséggel végrehajtható lesz. Ezen 53 millióban azonban már bent foglaltatik a felső Duna szabályozására szükséges 10 millió, melynek fedezetéről az 1885 : VIII. tcz. gondoskodott. Nagyon szerencsés gondolatnak tartom, hogy az évenkint teljesítendő vízi beruházások egy több évre felosztott terv szerint előre meg lesznek állapítva. Természetesen ezen terv keretében a 15 év alatt teljesítendő munkák közül a minister úr a legsürgősebbeket fogja az első évekre beosztani. Épen ezen beosztásra, illetőleg annak megállapítására vonatkozólag és pedig nem csupán az általános tervben a budapestbajai szakaszra hozzávetőleg előirányzott hétmillió, de már a folyó évi költségvetésben ugyanezen folyamszakaszra felvett 250,000 frt felosztása tekintetében is bátorkodom a minister úr figyelmét a Budapest alatti Dunaszakasz felső részének sajátságos és méltányos megbírálást érdemlő viszonyaira felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen szakasz összes miseriáiuak oka ugyanis az 1870 : X. tcz. végrehajtása, illetve a végrehajtás miként történt foganatosítása, miután a törvény maga csak általánosságban mondta ki, hogy a 24 milliós sorsolási kölcsönből a Dunafolyam oly módon szabályoztassék, hogy a főváros árvízveszély ellen biztosítva legyen. A szabályozás akképen hajtatott végre, hogy a főváros területén a rakpartok kiépíttettek, a szent Gellért alatt a Duna medre összeszoríttatott és végre a soroksári ág elzárása által megcorrigálták a természet alkotásait és a Csepelsziget, továbbá a pestmegyei Dunabalpart számos községét megajándékozták egy 60 kilométer hosszú, semmire sem használható, lassankint kiszáradó pocsolyával, azon vizi út helyett, mely eddig a vidék közgazdasági életének, a főváros gyümölcs, zöldség és egyéb élelmi szerekkel leendő ellátásának főfactora volt és mely vizi út két partja közeli fekvése és minőségénél fogva praedestinálva volt arra, hogy a főváros lakosságának nyári üdülőhelyűi szolgáljon és pedig a lakosság azon részének, melynek anyagi helyzete a drága külföldi fürdők felkeresését nem engedte meg. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen remekmű csodájára azután, vagy talán azért is, mert az 1876-iki árvíz lefolyása annak kitűnősége ellen némi kételyeket ébresztett, 1879-ben meghívták Közép-Európa elsőrendű szaktekintélyeit. Ezen szakférfiak a teljesített munkálatokat nagyon mérsékelt elragadtatással bámulták meg és constatálták a következőket: Először, hogy a főváros közvetlen határán túl a Duna medrét nem lett volna szabad összeszorítani. Másodszor, hogy a Duna bifurcatioja folytán a folyó viszonyai a természet és hydraulica változhatatlan törvényei szerint régóta meg24*
