Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-52

JSÍ, or8«Ag«s1Wsl8»2. mfljns U-én, sMüfoaton. 181 és a t. ház becses türelmét rövid időre kikérnem. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház! Miután minden oldalról fölhangzott azon panasz, hogy mariin állományunk fogy, szükséges tehát, hogy addig is, míg ennek emelésére nagyobbszerű intézkedések történnek, ezt némileg pótolhassuk, másrészt pedig, hogy a halászatban egy nagy nemzetgazdászati ágat jövedelmezővé tehessünk. Mert addig, a míg ma csak 8—10 millió forint vándorol ki e hazából, addig alapos számítás után legalább 40 millió forint évi jövedelemre tehetünk szert, gyarapíthatnók a nemzeti vagyont. (Helyeslés bal felől.) Ezt belátta az ország és a törvényhozás is és 1886-ban egy halászati törvényt alkotott, mely egészéhen meg is felelne a várakozásnak, ha azon egy rés nem volna, a mely bár kicsinek mutatkozik, de elég nagy horderejű arra, hogy e törvény mellett eredményt csak nehezen érhessünk el. Ugyanis a törvény a vizeket két osztályba sorozza. Az egyiket nevezi zárt vizeknek, a melyek egy birtokos birtoka által záratnak körül és úgy a törvény indokolásából, mint szelleméből vil ágos, hogy az által, hogy ezen vizek egyik birtoktesttel körűlzároltatnak, a vagyoni erőt biztosítják és a hol az anyagi erő létezik, föltételezhető legalább tgy bizonyos szellemi erő, hogy azon vízterületen nem hibázván se in az anyagi, sem a szellemi erő, csak önmagával kell a tulajdonosnak tisztába jönnie arra nézve, hogy ott culturát létesíthessen és azt kellőkép kihasználhassa. A másik osztályba sorozza a törvény azokat a vizeket, a melyek több, vagy sok tulajdonos birtoklása alá tartoznak és itt a törvény egész czélszerííen és elég világosan kimondja, hogy a tulajdonosok jogaikat csak társulatok útján gyakorolhatják. T. ház! Itt van épen az a rés, hogy midőn a támílatokat az ő jogaik gyakorlására a törvény értelmében összealkották, akkor a tulajdonosok kérelmet intéztek a volt földmívelésügyi minister úrhoz, hogy azon jogesorbítást helyezné hatályon kivííl, hogy tulajdonukat ne a társulat, hanem maguk adhassák ki. És ezen kérelmük, bár bizonyos feltétel mellett, teljesíttetett is, t. i. hogy ezen kiadásokat a társulatoknak bemutassák. Azonban ezen eljárás nem mutatkozott czélszcrlínek, nem pedig először azért, mert a bérlők, a kiknek a tulajdonosok egyenkint kiadják területeiket, olyan területeket is képeznek, melyeken a haltenyésztés nem foganatosítható, míg egy másik területen tízhetik a haltenyésztést. Ha tehát egyikre kimondaná a társulat, hogy köteles haltenyésztést űzni, nem volna értelme, hogy az miért fáradjon akkor, midőn a másik, a kinek területén a tenyésztés nem eszközölhető, egyszerűen másoknak a haltenyésztéséből halászná el a jövedelmet. De másodsorban azért sem lehet ez ezélravezető, mert ezen területeket a törvény világos értelme szerint a társulat kezelné, tehát ennek jogában kellene állani, hogy a terűletet akként oszsza be — ha bérlet utján akarná kihasználni és a szerint intézkednék — hogy minden ilyen bérletteruletbe esnék olyan terület, a melyen a haltenyésztés lehető volna. Ennélfogva arra kérem az igen t. földmívelési minister urat, szíveskedjék a törvény szavai szerint akkép intézkedni s anuak rendelkezését a társulatok irányában oly módon szigorítani, hogy csakis a társulat legyen jogosítva a bérlet ügyét teljesen függetlenül rendezni s akkor, remélem, nem fog fenmaradni azon szégyenletes helyzet, mely ma hazánkban és különösen a fővárosban fennáll, a melyet egy ilyen hatalmas folyam, mint a Duna választ ketté, hogy annak piaczán nagy

7 kelendőség mellett folytonosan áruljanak cseh pontyot, lengyel süllőt és orosz fogast. Miután én ezen igen fontos gazdasági ágnak, mely képes volna hazánk jövedelmét és vagyonát nagyban fokozni, emelését óhajtanám s mivel ehhez semmi nagyobb áldozat nem szükséges, mint a t. minister úrnak gyors, czélszeríí és helyes intézkedése: figyelmébe ajánlom a minister úrnak, hogy legyen kegyes az általam elmondottak értelmében ennek foganatosítása iránt intézkedni. (Helyeslés bal felöl.) Elnök: A tétel meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az megszavaztatik. Széll Ákos jegyző (olvassa): Alapítványok és különféle bevételek. Rendes bevételek: VII. fejezet, 16. czím. Alapítványok 27.052 forint. Elnök: Megszavaztatik. Széll Ákos jegyző (olvassa): Nyugdíjak. Rendes kiadások: VI. fejezet, 9. czím. Kiadás 504.635 frt. Elnök: Megszavaztatik. Széll ÁkOS jegyző (olvassa): Átmeneti kiadások. VI. fejezet, 1—8. czím. 1. czím. Phylloxera rovar ellen való védekezés czéljaira 186.310 forint. Lázár Árpád jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. képviselőház! (Halljuk!) E tétel a phylloxera rovar ellen való védekezés czéljaira 186.000 frtot vesz fel. Védekezésnek neveztetik még ma is, pedig mondhatom, hogy az országnak nagy vidékén többé már nem védekezésről van szó, hanem szőlőink ujjáalkotásáról, mert ott, a hol a szőlők