Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-52
52, orssságos Illés 18*1. május 14-én, szombaton. 170 ministerí T. ház ! Kötelességemnek tartom az itt felhozottakra röividen reflectálni. Mindenekelőtt a vízi munkákról lévén itt szó, előre is kijelenthetem, hogy e tekintetben t. elődömnek álláspontján állok, illetőleg helyesnek tartom, hogy minden vízre egységes tervek készítendők és e tervek fokozatos keresztülvitele alapján adandó meg a kérdés. Mindenekelőtt elsőséget érdemel a Tisza, annálfogva, hogy ott az érdekeltség aránytalanul legtöbbet áldozott, a mennyiben 44 millió forintot ruházott be. Közgazdasági tekintetben is igen nagy fontossággal bir ez. Ép ezért voltam bátor erre nézve egységes terveket törvényjavaslat alakjában beterjeszteni. Tisza István t. barátom tegnapi felszólalásában ezekre nézve három kifogást említett fel. Az első az, hogy a munkálatok 17 évi maximalis tartama sok. Részemről is készséggel hozzájárulok e felfogáshoz, mert 17 év bizonyára hosszú idő és 10—12 év is elég volna műszaki szempontból arra, hogy a munka keresztül vitessék. Itt csak a pénzügyi nehézségek voltak irányadók, Azonban, hogy a tíz évi maximális idő megtartassák, azt nemcsak pénzügyi, hanem műszaki okok is javallják. A mint a törvényjavaslat indokolásában is fel van említve, az esetben, ha ez átvágási munkák, melyek költsége 12 millióra tétetik, azonnal eszközöltetnének, tehát a víz ingyenes munkája mellőztetnék, az nem kevesebbe, mint 28 millióba kerülne és e szerint jóval megduplázná a kiadásokat. A második ellenvetés a Szamosra vonatkozik. Kétségtelen, hogy igen terhes dolog a szamosi érdekeltségre annak tudata, hogy ők áldozatot hoznak a tiszavidéki érdekeltségnek, a mennyiben az eddigi szakértői vélemény szerint mindaddig, míg a Tiszán a szabályozás bizonyos mértéket el nem ért, nem volna ezélszerű abba nagyobb tömeges vizet bebocsátani és a Szamos szabályozása pedig ezt eredményezi. Különben a Szamosra vonatkozó feltételi műszaki tervek mást eszközöltetnek és ez év őszén egybeállítva az országos nagy műszaki tanács elé fognak kerülni Mindenesetre már most is kijelenthetem, hogy czélszeríínek tartom a Tiszának szabályozását oly módon eszközöltetni, hogy a Szamos szabályozásához is lehető rövid idő alatt lehetséges legyen hozzáfogni. A mi a mederrendezést, illetőleg a meder fentartását illeti, ez ma is a dotatio keretében állami feladatot képez. Es itt a kiadásoknak két kategóriája van. Az 1892dci budgetben először is 65 000 frt van beállítva, a mi a vontató utak rendben tartása és a ledőlt fáknak és tönköknek kivételére fordíttatik, Beismerem, hogy ez nem elégséges és hogy ezen a czímen többet is fel lehetne venni, de azért ez az öszszeg is. czélszeiűen és gazdaságosan lesz felhasználva. Egy második tétel, 213,000 frt a már meglevő művek fentartására vonatkozik. A mint a t. háznak méltóztatik azt tudni, a tavaszi jégzajlás, különösen a Dunán a kőpart vidéket rendesen megrongálja, még azokat is, melyek talán az előző évben emeltettek. Es itt az a nehézség támad, hogy a jégzajlás által okozott kárnak mérve meg nem állapítható s így gyakran előfordul, hogv az e czélra felvett dotatio nem elégséges. Épen azért jövőre, ha ezen művek szaporodnak, a fentartási költségeket is szükséges lesz felemelni. De van egy más feladat is, t. ház. Folytonosan fordulnak elő esetek, midőn a víz egyes pontokon megtámadja a partokat és ez által rendetlenségek állanak be, a melyek ha azonnal corrigáltatnának, sokkal olcsóbban lehetne a bajon segíteni, mint akkor, ha a javítás egy évvel elhalasztatik. Minthogy azonban ezen kiadások speciális kiadásokat képeznek, nem lehet azokat a kellő időben a bndgetbe beállítani. A mennyiben oly partmegtámadás Julius előtt a műszaki közegek által constatáltatik, akkor csak a jövő évi költségvetésbe állítható be, az erek megjavítására vonatkozó költség és így már egy év telik el addig, a míg ezen bajnak orvoslásához tényleg hozzá lehet fogni. És a példa mutatja igen gyakran, hogy a mit egy-két ezer forinttal az idén meg lehetett volna orvosolni, az a jövő évben esetleg már ezen összegnek tízszeresét igényli. Ezért szükségesnek látnám egy pauschale-nak a hudgetbe való felvételét a végből, hogy ily bajokon idejekorán segíteni lehessen. (Általános helyeslés.) A mi a feladatok összességét illeti, a melyek közül egyesek itt fel is lettek említve — a mint már egy korábbi felszólalásom alkalmával volt szerencsém hangsúlyozni — itt oly nagy feladatokkal állunk szemben, hogy a jelenlegi dotatio nem elégséges, a mennyiben annak legnagyobb része ma már le van kötve. A felső Dunán eszközölt és törvény által megállapított kiadások 1.100,000 frtot vesznek évenkint igénybe. A Tisza szabályozására vonatkozó törvényjavaslat alapján a tiszai dotatio legaláhb egy millióra fog rúgni a Bodroggal együtt. Sőt ha azon nézet emelkedik túlsúlyra, hogy a tempó gyorsítása szükséges és a munkálatokat 17 évnél rövidebb idő alatt kell teljesíteni, akkor egy milliót meghaladó összegről lesz szó. A Kőrösnél 350.000 forint van a folyó évre felvéve s ez azon minimalis összeg, a mely itt szükséges. Ez magában két és fél millióra tehető. Ebben azonban nincsenek benne azon nagy fel23*