Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-51

II. orssrtgos llég 1892. ElnÖk: Megszavaztatik. Széll Ákos jegyző (olvassa): Dologi kiadások 51.600 frt. Elnök: Megszavaztatik. Széll Ákos jegyző (olvassa): Vizi munkálatok. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 21. czím. Kendes bevételek: VII, íejezet, 15. ezíra. Kiadás 463.100 frt. — Tisza István! Tisza István: T. képviselőház! (Bálijuk!) Azt hiszem, aligha lehetnék másokétol eltérő nézetben abban a tekintetben, hogy a földmívelésügyi tárczához tartozó ügyek között legfontosabbak a vízszabályozási ügyek, mert hiszen az ország igen nagy részének, mondhatnám, gazdasági existentiája függ ezen ügyek mikénti intézésétől. (Ügy van! jobb felöl.) És én úgy gondolom, most e pillanatban különösen megérdemlik ezen ügyek azt, hogy legalább néhány rövid pillanatra felkérjem azokra a t. ház becses figyelmét, mivel most javaslat alakjában előttünk fekszik a ministeriumnak az egész Tisza-mederre vonatkozó szerves munkálata, tehát abban a helyzetben vagyunk, hogy ágy műszaki, mint pénzügyi szempontokból az ezen a téren felállított kormányprogrammot egész terjedelmében áttekinthetjük. Egész őszintén be kell vallanom, hogy nekem e programmal szemben, melylyel alapjában teljesen egyetértek, két igen súlyos aggodalmam van. Egyik vonatkozik a végrehajtási időszakra. A ministeri javaslat értelmében tudniillik a Tisza mederrendezésére vonatkozó munkálatok 17 év alatt volnának végrehaj tandók. Megvallom, t. ház, nagyon félek attól, hogy már magát a munka végrehajtását sem fogja mindenütt megkönnyíteni annak ily hosszú időre való kitolási*. Kétségtelenül áll az, hogy némely ponton, ott, hol a természet jő segítségére az emberi technikai munkának, ez munka-megtakarítással fog járni; de viszont lehetnek, sőt tényleg vannak már pontok, a hol nemcsak stagnál, de tényleg rosszabbodik a helyzet, a hol tehát a munka kitolása nemcsak nem apasztaná, de növelné a bajt. Hogy ez így van, arra nézve egyszerűen csak arra az egy adatra legyen szabad utalnom, hogy épen az ide vonatkozó törvényjavaslat indokolásából tíínik ki, hogy a felső Tiszánál négy nagyobb átmetszésnél most tényleg eliszaposodás constatálható. De tán még sokkal fontosabb aggály a munkálatoknak ily hosszú időre való kitolásával szemben az, hogy ezen hosszú idő alatt egyfelől az érdekeltség, mely gátjainak fentartására és felépítésére oly óriási áldozatokat hozott, ezen egész idő alatt még mindig ki lesz azon fokozódott veszélynek téve, melynek a Tiszameder mai állapotában az itt észlelt bajok megszűnte előtt ki van téve s másfelől, hogy e IÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. lÚm 18-án, jíéntekea. JgQ legpraegnansabb bajok megszüntetése még igen sok munkának előfeltételét képezi. (Úgy van! jobb felől.) És e tekintetben legyen szabad csak egy pontra, egy vidékre utalnom és ez a Szamos vidéke. Azt hiszem, hogy alig van az országban még egy pont, legalább jelentékenyebb kiterjedéssel bíró vidék semmi esetre sincs, mely oly mostoha viszonyok közt volna, mint épen ez. A Szamosnál már rég megkezdette az állam az átmetszések készítését, ásattak ki átmetszések a Szamos felső részén Szatmártól felfelé, melyek az ottani talajviszonyoknak és a vízesés nagyságának megfelelőleg gyorsan kiképződtek és a viz Ierohanását tetemesen megnövelték. A legutóbbi időben ismét történtek munkálatok a Szamos torkolatánál, azonban az az egész vidék, a mely Szatmártól a Szamos torkolatáig terjed, felülről megkapja a gyorsabb vízlefolyásban rejlő nagyobb veszedelmet a nélkül, hogy e bajok elhárítására a mai napig valami történt volna. Nem akarom részletekkel untatni a t. ház figyelmét, elég legyen egyszerűen arra utalnom, hogy a Szamos rendezése és a Szamos mellett fekvő területek ár mentesítése nemcsak azon szempontból szükséges, hogy a körülbelül ISO ezer hold kiterjedésű eesedi láp termő terűletté tétessék, hanem azért is, hogy a ma használható egész terület, sőt merném állítani, hogy az ott fekvő összes nagyszámú községek belterülete is az árviz-veszedelemtől megmentessék. (Helyeslés jobb felöl.) És adja Isten, hogy ne következzék be, de igen könnyen beállhat azon a vidéken egy oly catastropha, a mely 25—30 községet sodorna el egyszerre a föld színéről és az ott lakó összes lakosság vagyoni existentiáját romba döntené. Szemben ezzel a körűlmónynyel hallottuk hansáíyózni már azt, hogy a Szamos rendszeres szabályozása mindaddig nem vihető keresztül, a míg legalább némely jelentékenyebb munkálatok a Tiszán végre nem hajtattak és ezzel a vizlefolyási viszonyok a Tiszán javítva nincsenek. Ugy tudom, hogy e kérdés még ma sincs egészen megérlelve, hogy az még ma is csak a tanulmányozás stádiumában van. Mindenesetre legelső dolog — a mennyiben atechnikamai állása megengedi — bizonyosságot szerezni a felől, hogy a helyzet csakugyan így áll-e vagy sem ? (Helyeslés jobb felöl.) Ha csakugyan oly hátránynyal lenne a Szamos szabályozása a Tisza yizlefolyási viszonyaira, hogy az a Tisza-meder mai állapotában tényleg veszedelemmel járhatna az alantabb fekvő tiszai érdekeltségre nézve: akkor miudenesetre távol áll tőlem azt követelni vagy kívánni, hogy odafönn rohamosan oly intézkedések történjenek, a melyek a lentebb fekvő vidékekre nézve a vesze22