Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-51

51. «rfiiftü«s IHí>> I8»2, május 18-án, pénteken. 165 a selyemtenyésztéshez kell leginkább fordulnunk, inert ezzel épen azon az osztályon, a mely nem találja keresetét saját birtokán, miután az neki nincs és a mely azon időben nem talál egyáltalán keresetet másoknál sem, lehet a legjobban segíteni, ha a selyemtenyésztést terjesztjük. (Helyeslés) A selyemtenyésztés körül — nem ismétlem azokat, a miket előttem szólott t. képviselőtársam mondott — első feltétel az, hogy legyen a a selyemtenyésztőnek forrása, a melyből állatjai számára táplálékot szed. Ez idő szerint, fájdalom, a selyemtenyésztők nem képesek szüségletüket kielégíteni s így abban a mértékben, a mint terjeszteni kívánnók ez iparágat, az nem terjeszkedhetik. A községek még nem bírnak a felfogás azon magaslatává], hogy ennek szükségét s hasznát belátnák. A hol pedig bírnának, nem bírnak földterületté], hogy faiskolákat állíthatnának s ha ezzel is bírnának,! nem bírnak elég anyagi erővel és nem állnak azon értelmi magaslaton, hogy erre a czélra tartanának egy külön embert, a ki faiskolájukat eultiválja. (Helyeslés.) Köztudomású dolog, hogy minden áj kezdeményezés bizonyos indolentiaval találkozik a nagyközönségben. Nálunk ezt az indolentiát meg kell szüntetni és ha már magában a nagy tömegben nem találjuk a terjesztés ösztönét, segítsük azt elő államilag. De kívánatos volna, hogy az állam nemcsak jóakarattal és nemcsak azon összegekkel támogassa az ügyet, melyek a vissztérítésekben refundáltatnak, mint a költségvetés is mutatja, hanem támogassa azon irányban, hogy legalább az első szükségletet, szederfa-esemetéket neveljen saját állami erdészeti faiskoláiban. En tudom, hogy az állatni erdészet hivatalnokait erősen igénybe veszi a Karsztok befásítása, azonban méltóztassék megengedni, ez nem kíván a létező erőkön felül még új erőt és új költséget, mert hiszen egy pár holddal öt-tíz, talán az országra nézve harminezöt holddal, szederfa csemetéből oly mennyiséget lehet elő állítani, hogy az egész ország igényei kielégíthetők lennének. Megvallom, ama körültekintés és szívós kitartással, a mely jellemzi az igen t. földmívelésügyi minister urat, reménylem, gondja lesz arra, hogy ezen iparág szükségein segítsen. Méltóztassék elhinni, hogy ezen az úton sokkal többet érünk el, mintha nem tudom miféle dicsérő beszédek tartatnak a selyemtenyésztés érdekeiről és szükségességéről. Tény, hogyha a kormány segélyt nyújt a közönségnek ezen iparág létesítésére, az által, hogy annak szederfa szükségletét kielégíteni törekszik, ha maga a kormány igyekszik buzdítani például a latifundiumok birtokosait, vagy a közlegelővel biró községeket-szederfa.csemeték nevelésére: ez maga nagyobb hasznot fog tenni, mintha százezrekkel járulunk ezen iparág emeléséhez. Es még egyet: ezen iparágnak segélyezése, különösen a faiskolák felállítása nem is kíván áldozatot a kormány részéről, mert hiszen maga a selyemtenyésztés biztos jövedelmet ad; a csemetéket, melyeket az államtól kap, a ministeri biztos ugyan ingyen osztja ki azok közt, a kik azt igénybe veszik, de az államnak megfizeti, a mint értesültem négy forint ötven krajezárjával ezerét. Tehát, mint mondtam nem is jár áldozattal, károsodással; másrészről olyan nagy a szükséglet, hogy a múlt évben például egy fél millió csemetét kerestek az ország különböző vidékeiről és alig állott rendelkezésre százötvenezer darab. Ha a nép látja, hogy nem gondoskodnak arról, hogy az első szükség kielégítve legyen, elveszti kedvét és azt fogja mondani, hiszen ez a dolog nem bír jelentőséggel, különben a kormány is nagyobb gonddal igyekeznék azt támogatni. Meg vagyok győződve, hogy a kormány ezen a bajon a legközelebbi alkalommal már segíteni fog, azért nem folytatom e tárgy felett a discussiot, hanem kijelentem, hogy a tételt elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólani senki sem kíván, a, vitát bezárom. Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről első sorban meg akarom köszönni az előttem szóló t. képviselő uraknak, hogy olyan meleg hangon emlékeztek meg azon férfiúról, a ki ezen egész actionak központja, és vezetője. (Helyeslés és tetszés.) Mindenesetre a szeget fején találta Thaly Kálmán t. képviselőtársam, a mikor ezen férfui érdemeit elismerte és a mikor a selyemtenyésztés anyagi fejlődésének főeszközeként úgy ő, mint Busbach Péter t. képviselőtársam a szederfa termelésének fokozását jelölte ki. Kijelenthetem, hogy ez irányban úgy a községek szorgalmazása, mint a szederfának állami telepeken való termelése által minden lehető meg fog történni. (Helyeslés.) A mi a komlótermelésre való serkentést illeti, azt hiszem, hogy erre nézve ma már nem szükséges az ország egyik részében sem példát adni, mert ott példák már vannak. De az értékesítés képez akadályt, a mennyiben egy termény ára sem oly ingadozó, mint ezé. Azt hiszem, legczélszerííbb mód lesz az, a mit Thaly képviselő úr jelzett, ha a faörjäei árjegyzékben jegyezve le«z a komló ára is.