Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-51

10g 51. országos fliéí 1882. május 13-án, pénteken Az eucaliptus meghonosításának egyik legnagyobb akadálya klímánk; de ez nem teljesen legyőzhetetlen akadály, midőn arról van szó, hogy egy termény éjszaki határvonala odább tolassék. Én részemről az idevágó kísérletek megtételére szívesen hajlandónak nyilatkozom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a tétel, 1,400.000 frt, meg nem támadtatván, elfogadtatik. Széll Ákos jegyző (olvassa): Hevetek Selyemfonal és selyemgubó eladásából 1,830.000 forint. Elnök.* El fogadtatik. Széll Ákos jegyző (olvassa): Állattenyésztés és tejgazdaság. Rendes kiadások: XVIH. fejezet, 15. czím. Rendes bevételek VII. fejezet, 11. czím. Kiadás 187.000 frt. Latkóczy Imre előadd: T. ház! Ugyanazon indokok alapján, melyek a 9., 10. és 11. czím alatti kiadások közt az átruházási jog megadását támogatták, a pénzügyi bizottság a 12. és 15. czím alatti kiadások között az átruházási jog megadását javasolja a minister úr részére. (Helyeslés.) Lázár Árpád jegyző: Wittmann János! Wittmann János: T. ház! Lehet, hogy azzal a kérdéssel, melylyel foglalkozni szándékozom, e házban elméletileg már sokan foglalkoztak: de a kérdést a gyakorlati életben kevesen ismerik. Az állattenyésztés érdekében szólok. (Halljuk:) Mindannyian, kik foglalkozunk állattenyésztéssel, látjuk, hogy az újabban egyre hanyatlik. En e hanyatlás egyik okát akarom a t. minister úr figyelmébe ajánlani. Én ez okot abban látom, hogy minden egyes szarvasmarha levágásánál fogyasztási adó, valamint vásár-, szúrás- és egyéb díjak fejében mintegy 10 frtot kell fizetni. Tudom jól, hogy itt fogyasztási és egyéb adókról levén szó, e kérdés tulajdonképen a pénzügyi tárcza körébe tartozik. De minthogy épen ex, okozza a szarvasmarha-tenyésztés csökkenését, itt kell azt felhoznom. Megtettem már máskor is, de a mostani ministerelnök úr, a ki akkor a földmívelési tárezát kezelte, mint mindenkor, itt is nagyon könynyen vette az ellenzék köréből jött jóakaró felszólalásokat. És ha még ma is ő foglalná el azt a helyet, fel sem hoznám a dolgot. De a mostani tárgyalás alatt arról győződtem meg, hogy a mostani minister úr igen odaadó figyelemmel kíséri tárczája minden ágazatát és ez buzdít arra, hogy a kérdést ismét felvessem. (Halljuk!) , A szarvasmarha tenyésztés Magyarországnak egyik legjövedelmezőbb gazdasági ága. Én foglalkozom ezzel és kereskedelemmel is. Mi az oka, t. minister úr, hogy ezelőtt néhány évvel ezrekre menő sovány jószágot lehetett venni megfelelő áron, holott egy-két év óta dupla áron sem lehet jószágot kapni ? Bizonyára azért, mert nincs. Megfogyott a száma, megfogyott pedig azért, mert a megadóztatás darabonkint történvén, t. i. a súlyosabb és a könnyebb egyaránt, ez zsibbasztólag hat a tenyésztésre, a mint azt mindjárt ki fogom fejteni. (Halljuk!) Az ökör megvétetik a szeszgyárosok által és teljesen kihízott állapotban szállíttatik Bécsbe és általában külföldre, holott a könnyebb neme, pl. a tehenek, tinó és, üsző a belfogyasztásra vannak utalva, tehát Budapest főváros piaczaira. Budapest főváros és vidéke hetenkint körülbelül 2500—3000 darabot consumál. Erit maga Szerbia köríílbelííl 1500 darabot hajt fel és annyira concurrál velünk, hogy a mint már két évvel ezelőtt említettem, nemcsak kereskedelmünket, de marhatenyésztésünket is megsemmisíti, illetve saját piaczunkról szorít ki bennünket. Távol álljon tőlem, hogy ez által a szerbiai behozatalt akarnám megnehezíteni, én csak az adónak igazságos és méltányos kivetését kérem. Mert tegyük fel, hogy egy mészárosnak Budapesten hetenkint szüksége van 50 mmázsa húsra, ezen szükségletet fedezi 10 akár magyar, akár szerb ökörrel. Minthogy egy ökör után 10 frtot fizet, a különféle adó összesen 100 frtot tesz ki. De ha már most szükségletét egy kisebb marhanemmel, pl. tehénnel vagy 2— 3 éves tinóval vagy üszővel akarja fedezni és ezekből 30 darabot vásárol, ezek után 300 frt költsége van. Ez oly anomália, mely kereskedelmi körökben általános beszéd tárgyát képezi, mert itt a szarvasmarha kisebb neme határozottan háttérbe van szorítva a nehezebb ökör mellett, (Igaz ! Ügy van! hal felöl.) minthogy pedig Szerbia a nehezebb jószágokat hajtja fel, mi pedig a nehéz marhát külföldre viszszük, az aprót pedig itthon értékesítjük : világos, hogy vele szemben háttérijén vagyunk. (Úgy van! hal felől.) Kern akartam ezt a kérdést felhozni, de úgy látom, hogy midőn a t. földmivelésügyi minister úr figyelmét erre a kérdésre felhívtam, ő nem értett meg engem. 0 ugyanis azt válaszolta, hogy a kormányt e tekintetben bizonyos elvi szempont vezeti és ez az oka annak, hogy miért nem inaugurálják a Bécsben lévő rendszert. Ott ugyanis három kategóriába vannak a marhák beosztva, u. m.: könnyű, közép és súlyosabb darabokra és azért ugyanaz az átlag folyik be, mint Magyarországon. Hiszen nálunk sem az a czél, hogy a kincstárt megrövidítsük, hanem csak méltányos és igazságos kivetést kérünk. A minister úr azt méltóztatott mondani, hogy a kor-