Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-51

161 ól. országos Més 1892. május lS-án, pénteleiu azokon, melyek alkalmasak a komló termelésre, kísérletet tenne, pl. az ungvári uradalom alsó része Darőcz és környéke alkalmas volna, vagy pl. Fogaras vidékének egy része is aligha nem, mert Segesvárott és vidékén és némely erdélyi vidéken kitűnő komló terem. Én tehát ez iparágat, daczára annak, hogy a jelenlegi árviszonyok nyomottak, mint fontos termelési ágat, ajánlom a t. földmívelési minister úr figyelmébe, (Helyeslés a baloldalon.) Végre még egy körülményre vagyok bátor felhívni a t. minister úr figyelmét, mire már elődjét, gr. Széchényi Pál földmívelésügyi ministert is megkértem; meg is ígérte, hogy gondja lesz rá, de hogy mi történt, mi nem, nem tudom. (Halljuk!) Évtizedekkel azelőtt ugyanis feltűnt Ausztráliában az angoloknak egy igen hasznos növény, a melyet a benszülöttektő! tanultak ismerni, az Eukalyptus. Ennek az a tulajdonsága, hogy a mocsaras vidékeken, ha sliríín terem, megszünteti a mocsár]ázt és Ausztráliának számos vidékét ezzel tették lakhatóvá és ezzel mentették meg a maláriától. A francziák Tunis és Algir nevezetes vidékeit ezzel ültették be s az olasz kormány is nagy gonddal ültette el ezeket a Tiberis mocsaras vidékein, a régi Campagna vidékeken, a hol a veszélyes pernitiosa láz uralkodik s így mindenütt megszabadítják a maláriától a lakosságot. Magyarország számos vidékein, így az alföldön, Temesvár környékén, Csákován, a Bácskában uralkodik a mocsárláz, sőt a mocsaras vidékek föl terjednek egész Pest megyéig és mióta a soroksári Duna-ágat lecsapolták, a déli szél magára a fővárosra is meghozza e betegséget, nemcsak én szenvedek benne, igen sokan megkapják a maláriát. Ezen segíteni lehetne, ha meghonosítanék az Eukalyptust. Tüdőm, hogy üvegházakban számos helyen kísérleteket tettek termelésével, de azt is tudom, hogy a mi telünk kemény és e növény nem tud kitelelni. De Dalmatiaban már elbírja a telet és remélem, hogy ha a Tulpifera catalpa, az olajfa és a fügefa kitelelnek: ha eleinte szalmakötés alatt is, meg lehet honosítani nálunk az Eukalyptust s annál inkább is remélem azt, inert hiszen azok a vidékek, a hol erre szükség van, leginkább hazánk legdélibb vidékei, itt uralkodik főkép a malária, a Bácskában, Temesmegyében a Tisza mentén és itt már nem oly zord a klima, hogy az Eukalyptus nem telelne ki. De azt hiszem, az alföldön is át fog telelni, ha nem is az első, de már a második vagy harmadik generatio. Azért kérem az igen t. földmívelésügyi minister urat, a mint kértem már elődjét is, méltóztassék kísérletet tenni ennek a hasznos növénynek a meghonosítására, Magyarországnak különösen déli mocsaras vidékein. (Helyeslés bal felöl.) Különben a selyemtenyésztés tételét örömmel szavazom meg, mint hasznos és aránylag igen csekély befektetést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Busbach Péter! Búsbach Péter: T. ház! (Halljuk! Hall. juh!) Részemről is elfogadom az előirányzott tételt, hanem azokra vonatkozólag, a miket t. előttem szólott képviselőtársam felhozott, volna egy pár megjegyzésem. (Halljuk! Halljuk!) Igen nagy örömmel látom, mikor a t. földmívelésügyi minister úr segédiparágakat csatol a földmíveléshez és kétségtelenül a selyemtenyésztés is ily segédiparág, a mely oly időben és oly erők által cultiváltatik — mint előttem szólott képviselőtársam is kiemelte — a mikor és a mely erők legkevésbbé vétetnek igénybe maga a földmívelés által. Nekem módomban volt már gyermekkoromtól figyelemmel kísérni a selyemtenyésztést, a mely az én közelebbi szülőhazámban. Tolnamegyében kezdeményeztetett. Kezdeményezte pedig egy férfiú, a ki humánus czélból, fel akarván szabadítani jobbágyait, gondoskodott egyúttal arról, hogy azok oly kereseti ághoz juthassanak, a mely akkor is jövedelmezzen, mikor a föld maga nem hajt jövedelmet. E férfiú utódja folytatja most ezen iparágat, elég energiával, úgy, hogy a selyemtenyésztés már az ország sok vidékén megindult. Szerencsés gondolatnak tartom, hogy a selyemtenyésztésre, a mely rövid idő alatt, aránylag csekély munkával, juttatja jövedelemhez az azzal foglalkozókat, ma ilyen nagy figyelem fordíttatik, hogy egy bizonyos társadalmi befolyást tulajdonítok a selyemtenyésztés terjesztésének. (Halljuk! Halljuk!) Köztudomású dolog hogy nemcsak a külföldön, hanem nálunk is vannak társadalmi betegségek, a kivándorlás, az agrár-socialismus, a melyek szintúgy, mint a physikaí betegség, ott jelentkeznek, a hol nem elégséges vagy nem kellően jő a táplálkozás, legyen az akár szellemi, akár physikaí. Sohasem hallottam, hogy elégedetlenség keletkezett volna a társadalomban azok részéről, a kik vagyonnal rendelkeznek s a kik minden vágyukat könnyen elérik. Mindig ott keletkezik az elégedetlenség, a hol a szükség, a hiány jelentkezik. Itt kell tehát segítenünk is, ha ezeket a betegségeket ki akarjuk irtani. Azon szegényebb osztályon, mely csak munkával, idegeneknél keresi kenyerét, kell munka és kereset nyújtása, által segíteni és akkor a társadalmi betegségek anyagát távolítjuk el. És azt hiszem, hogy épen