Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-51
51. országos ülés 189-2. niíijus lä-éti, pénteken. 163 a hivatalos neve, hivatkozom az ország egész dunántúli részére, a mely nem ismer >eperfákat«, hanem csak »szederfákat«. Én tehát a szederfákat akarom szaporítani, nem az eperfát, mert az eper német, ezzel a germanisatio is szaporodnék, hanem a szederfával nem germanisálunk, sőt hasznot teszünk. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Miután — mondom — szakember nyilatkozott úgy, hogy klímánk kedvező a selyemtenyésztésre ; miután oly buzgó szakférfi áll ezen iparág élén, a milyent, óhajtanám, hogy minden speciális iparág élére kaphatnánk; miután a feltételek kedvezők, egyéb hiány sem észlelhető, népünk is mindinkább beletanulván a selyemgubókkal való bánásmódba éa kellő ügyességet mutatván benne: midőn felszólaltam, ennek czélja először is az volt, hogy részemről — és örülök, hogy más képviselőtársak is csatlakoztak szerény szavaimhoz — helyeslésünket, elismerésünket fejezzük ki a selyemipar élén álló felügyelő úrnak, Bezerédj Pál úrnak érdemeiéit; (Általános helyeslés.) másodszor azonban az volt czélom, hogy felkéljem az igen t. minister urat , méltóztassék, még pedig lehető erélylyel odahatni, hogy a szederfák országszerte mindazon vidékeken, melyek a selyemtenyésztésre alkalmasak, szaporíthassanak; méltóztatnék lehető erélylyel azon vármegyékben, azon községeknél, melyek a szederfatermelésre alkalmasak, odahatni, hogy ezen a hiányon minél előbb segítve legyen, mert hiába iparkodik Bezerédj Pál, ha nincsen szederfa. (Úgy van! a szélsőbalon.) Talán még jutalmak kitűzésével is lehetne a szederfa-termelést előmozdítani; ezt csak eszmeképen vetem fel, a minister úr jobban fogja tudni, hogy ezélszerű-e ez; de nagyon kérem, méltóztassék erélyesen fellépni. Némely vidékre nézve magamnak is volt szerencsém figyelmeztetni a selyemiparra felügyelő biztos urat, ott,ía hol már a szederfák is meglehetős nagy mennyiségben vannak, a hol a klima is alkalmas és azt hiszem, ha mindnyájan kezére járunk és a minister úr is kellő erélylyel odahatna, hogy a szederfák ültetése elősegíttessék : ekkor selyem - szükségleteinket itthon beszerezhetvén, nem leszünk kénytelenek külföldre vinni a sok pénzt. Ennyit akartam e tárgyban röviden megjegyezni; most engedje meg a t. ház, hogy még két oly speciális gazdasági ágról, a melyeknek külön rovata nincs, szólhassak még sokkal rövidebben és ajánljam a komlótermelés előmozdítását a t. minister úr figyelmébe. (Halljuk!) Tudjuk, hogy a komlónál a legutóbbi időben tetemes árcsökkenés állott be, úgy, hogy sok termelő gazda elkedvetlenedvén, felhagyott a termeléssel. A komló, mint tudva van, gondos mívelést, szakszerű munkásságot és tőkebefektetést kíván és mikor aztán az árakat lenyomták azért, hogy a csehországi, saazi komlótermeíés érdekeit zsákmányolják ki, daczára annak, hogy a magyarországi és különöseit az erdélyi komló semmiben sem áll utána a cseh saazi komlónak mint mondám e miatt sokan kedvöket veszítették termelőink közül. Némely számító gazdánk azonban azt tette, hogy kiküldöttek termény őket és az mint csehországi, saazi vagy nürnbergi komló került vissza s akkor két annyi áron keltel az itteni sörházakban, mintha erdélyi, vagy sárosmegyei, vagy vasmegyei név alatt árulták volna. Ezen a bajon az által lehetne segíteni, ha a t. földmívelési minister úr intézkednék az iránt, hogy nálunk vegyék rendes jegyzés alá a börzén a komló írást. (Helyeslés.) Ez és egyéb mód lenne a termelés ügyének lendítésére. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezúttal itt, mint culturtörténeti dologra bátorkodom felhívni a t. ház és a minister úr figyelmét arra, hogy a mi elírnánk a komlótermelésre annyira kedvező, hogy hajdanában ez nem behozatali ezikk volt, mint most, midőn százezrekre, milliókra menő értékű komlót hoznak be Csehországból, hanem hajdanában Magvarország vitt ki komlót Németországba; ezt a. történelemmel bizonyítom annyira, hogy még az Árpád királyi ház uralkodásának utolsó századában, pl. Hamburgnál rendes vámtételeket képezett a magyar komló, mint kiviteli ezikk, úgy, hogy az osztrák határon a magyar komlót megvámolták. De nem kell oly messze menni; a 16-ik, 17-ik, sőt ;i 18 ik században is több sörgyár állott hazánkban, mint ma : nem oly nagyok, de számra nézve több volt. Nem kell azt gondolni, ho»y a sörgyártás nálunk új, mert százakra ment a sörnevelők száma — sörnevelőknek hívták akkor a sörgyárakat — és oly vidékeken is, hol ma a komlótermelésnek híre sincs, a 16 és 17. században széltében virágzott. Ha ezt őseink annyira művelték, nem látom be, miért fizessünk mi most milliókat a külföldnek? (Helyeslés bal felől.) És ha mesterségesen lenyomják is a börzei árakat a csehországi, saazi, nürnbergi komlóval, azon is segíthetünk azzal, hogy itthon Magyarországon sörgyáraink honi komlóval látják el magukat és a drága, idegen komlót hagyják ott, a hol terem. Természetesen szakemberekre van szükség, a kik Nürnberg. Ingolsíadf, Sauz vidékén megtanulják a kezelést és különösen az érés és leszedés idején őrködnek, megérdemli a fáradságot, mert busásan jövedelmez ez a termelési ág. Pl. Albrecht főherrzegnek baranyai uradalmában nagy mennyiségben tenyésztették a komlót és ott egy hold 7—8 száz forintot is hozott. Azt gondolom, hogy a t. minister úr helyesen cselekednék, ha az állami birtokok közül 21*
