Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-51

154 *»1. országos Ülés 18S»2, a határozati javaslatot a t. kormány figyelmébe. (Helyeslés a jszélsö baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Márkus József! Márkus József: T. ház! Én tudom, hogy a t. képviselő urak soha sem szívesen hallgat ják, ha valaki itt concrét adatokat hoz fel, mert részben az a gyanú fűződik felszólalásához, hogy az illető haza akar beszélni és én nem is szóhilnék fel ilyen irányban, hanem a határozati javaslat fontossága késztet erre, mert a sáskajárás veszélyével szemben az ország helyzetét úgy képzelem, mint egy község van akkor, mikor a tűzvész kiütött benne. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Hogy a t. minister úr elképzelhesse, milyen mulasztás történt már eddig is az ő részéről, a mennyiben e kérdést meglehetősen ignorálta, felhozom azt, a mi tegnap jelenlétemben Jász-Nagykún vármegye közgyűlésen történt. (Halljuk! Halljuk!) Jász-Nagykun vármegye délkeleti részén megjelent a múlt évben a sáska, de csak úgy szórványosan. A megye közönsége utasította alispánját, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéseket és minthogy csekély összegről volt szó, nem látta szükségesnek fedezetről gondoskodni, hanem azt későbbre halasztotta. Az alispán el is költött körülbelül három ezer forintot. Az idén ismét megjelent Dévaványán a sáska és a tavaszi közgyűlés utasította az alispánt, hogy folytassa a sáskairtási müveleteket. Minthogy pedig a törvényhatóságokra vonatkozó törvény azt rendeli, hogy névszerint szavazzon a megye közönsége, vájjon hajlandó ezen költségeket pótadó alakjában kivetni, e szavazás tegnap megtörtént. És már most milyen helyzet állott elő? Az alispán a megye különböző alapjaiból összeszedett pénzekből elköltött 4—5 ezer forintot. A tavaszi közgyűlés elvileg elhatározta, hogy a sáskairtási költségeket viseli, de mert a kérdéseket különválasztva tárgyalta, az elvi megállapodás és a számszerű megállapítás nem egyezett meg, mert a közönség, a mely nagyon jogosan gondolhatta, hogy ez nemcsak Jász-Nagykún- Szolnokmegye érdeke, hanem az egész országé, mert hisz a sáska ma Dévaványán, holnap Fejérmegyében pusztíthat : annál kevésbbé szavazta meg a 10—12 ezer forint költséget, mert a sáskaveszély annyira kifejlődhetik, hogy esetleg 100 — 150 ezer forintot is kellene rá megszavazni. Ha tehát nem áll ez elvi alapra, kiteszi magát annak, hogy esetleg a megye egész évi jövedelmének túlnyomó részét sáskairtásra kell felhasználnia. A törvényben megkívánt kétharmad többség tehát nem járult hozzá a fedezéshez. S már most a sáska-gubók szépen kikelnek, elárasztják a megye alsó részét és holnap talán az egész országot. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) májtss 13-án, pénteken. Én tehát elfogadom a határozati javaslatot és kérem a minister urat, ne odázza el a dolgot. Ez nem olyan ügy, hogy magyar-keleti indolentiával gondolkozhatnánk rajta, hanem tűzvész, melyhez méltóztassék rögtön kirendelni a tűzoltókat. Majd aztán a télen gondolkozunk rajta, ki fedezze a költségeket: az állam, a megye, vagy azok a parasztok-e, a kiknek termését megette a sáska. (Élénk helyeslés bál felöl.) Lázár Árpád jegyző: Endrey Gyula! Endrey Gyula: T. ház! Nem volt szán dékom e tárczánál felszólalni, de minthogy oly kérdés került napirendre, melyről nekem is vannak gyakorlati tapasztalataim, a mennyiben városunk határában is megjelent a sáska: legyen szabad röviden hozzászólnom a tárgyhoz. (Halljuk!) Justh Gyula t. barátom határozati javaslatának én is nagy szükségét látom, mert a sáskairtás mai módszerével < sak azt érheti el a kormány, hogy egyes hatóságoknak nagy költségeket zúdít a nyakába, gyakorlati eredményhez pedig nem jut. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Láttam, hogyan eszközli. (Halljuk! Halljuk!) Nálunk felütötte fejét a sáska. A következő évben szigorú rendelet jött a kormánytól, hogy a hatóság mindent kövessen el a sáska kiirtására. És mit tett a hatóság? Azt, hogy közhírré tette, hogy ott, a hol a tulajdonosok sáskapetetokokat fedeznek fel, jelentsék be a hatóságnak és ez intézkedni fog sáska-petetok keresőkről, a kik ezeket a petetokokat a határban felkeresik. Fel is fedeztek ilyeneket, természetesen ugyanazon a helyen, a hol a sáska az előző évben mutatkozott. És mi történt? A hatóságok az illető birtokosokra ráparancsoltak, hogy egy megjelölt terűletet szántsanak fel, minthogy pedig ez a terület olyan volt, a mely szántásra nem alkalmas, t. i. a legrosszabb szikes legelő, meghagyták az illető birtokosnak, hogy azt a terűletet fel. Az illető tetemes költséggel egy nagy terűletet fel is ásatott a hatóságnak azon biztosítása mellett — a mint az a ministéri rendeletben is ki volt fejezve — hogy a mennyiben a sáskapusztítás által egyeseknek érzékeny kár

; okoztatik, az illetők kártalaníttatni fognak. És megtörtént, t. ház, hogy egyesek néhány száz forintot költöttek a sáskaírtásra és nem kaptak egy krajczár kártalanítást sem, úgy okoskodván a t. hatóságok és legfelsőbb fokon a t. földmívelésügyi minister úr, hogy az a pár száz forint az illetőkre nézve nem »érzékeny veszteség«. Megengedem, t. ház, hogy az nagyon relatív fogalom, hogy bizonyos kár valakire nézve mennyiben veszteség, de azt hiszem, hogy a sáskaírtástól csak úgy remélhetünk sikeres eredményt, ha azon egyeseknek, a kik a sáskap asztítás érdekében áldozatokat hoznak,