Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-44

10 ií. orsj.igos ülés 1892. müjns S-*n, kedden. rika helyett inkább a német gyarmatok felé veszik utjokat, minek következtében az amerikai gazdaságok részére szükséges munkáserő megszerzése végett hazánkban kezd mindegyre intenzivebbé váló tevékenység kifejtetni. Ebből magyarázható az, hogy a kivándorlás hazánkból nagyobb mérvíí, mint volt eddig. És ez mindaddig fog tartani, míg az első csábításoknak útját nem szegjük. Hogy a kivándorlás szomorú történetének túlságosan részleten fejtegetésével a ház türelmét hosszasabban ne vegyem igénybe, annak igazolására, hogy az ügynökségek szálai minő mértékben és alakban jutnak el hozzánk, felmutathatok ügynöki levelezéseket, melyek azt is igazolják, hogy az ügynökségek mennyire számolnak az illető országok gyengeségeivel s hogy ezek még Magyarország czímerét is rányomatják irományaikra s e czím alatt folytatják üzelmeiket. E szomorú kép valódiságát tapasztalataim megerősítik s ez a kép arról győzhet meg mindnyájunkat, hogy a kivándorlás oka nem a hazai megélhetési viszonyokban rejlik s a midőn ezt constatálom, távol van tőlem azt állítani akarni, mintha hazánk felvidékén nem volnának oly rendkívüli állapotok, melyek a mezőgazdasági élet terén javítani valót ne engednének kívánni s mintha az ország minden lakosa jólétben volna — eltekintve természetesen a most nyilatkozó ínségtől, a mi kisebb-nagyobb mértékben a felvidéken csaknem minden évben megújul. Ellenkezőleg azt tapasztaljuk, hogy az alföldön a munkáskéz hiánya nap-nap után tűrhetetlenebb mértékben nyilvánul s így jogosan lehet azt a kérdést felvetni, hogy nem volna-e indokolt egy oly szervezkedés, mely a felföldi munkáskézben való bőséget az alföldre tereli, miután az a régi szokás, hogy a felvidéki aratók az alföldet keresik fel évről-évre felhagy s azok a répatermelők is, kik a nagyban való termelésre határozták el magukat, bármily nagy áldozatra volnának is hajlandók nem, kaphatják meg azt az erőt, mely a kitűzött czél megvalósítására szükséges. Ez t. ház, minden esetre oly tevékenységi kör, melylyel foglalkozni kötelességünk s a melynek megvalósítására a kellő segédkezést a kormány részéről bizonyára teljes mértékben meg is fogjuk nyerni. Az, ki dolgozni akar, az erre a hazában megtalálhatja a kellő tért bármily intézkedéseket honosítunk is meg az iránt, hogy általam jelzett sors honosainkat hatalmába ne kerítse, mert csak két jó van, a mi felett a sorsnak hatalma nincs: az egyéni szorgalom és a polgári erény. (Élénk helyeslés.) Nézetem szerint súlyt kell helyezni arra, hogy nevelési körünkben épen úgy, mint az általános társadalmi felfogások érvényesítésében e két tényező fejlesztessék, hogy köznépünknél a vallás-erkölcsi állapotok erősödését elősegítsük s azt a szorgalmi vágyat és törekvést kifejlesszük, mely busás gyümölcsöket biztosít az ország minden minden lakosának, növelvén polgári erényeit, (Élénk helyeslés. Éljenzés.) Ami azt illeti, hogy vannak kezdeményezési és tevékenységi körök, melyek csakis kormányintézkedésekkel valósíthatók meg: kénytelen vagyok ama meggyőződésemnek adni kifejezést, hogy nem helyes épen a közgazdasági élet terén mindenkor azokat az elveket hangoztatni, a melyek szerint mindent az államtól várjunk. Elfogadom ugyan amaz álláspont jogosultságát, hogy a kormány, mint intéző és vezérlő hatalom, arról a magaslatról, a melyen áll, az ország különböző szükségleteire és viszonyaira való tekintettel útbaigazításokkal szolgáljon; de veszedelmes és fenn nem tartható intézkedések volnának azok, a melyek egyedül a kormányhatalom által iniciált tevékenységre irányúinának. Van közgazdaságunknak oly tere, a melynek érdeke követelőleg kívánja nemcsak a kormány támogatását, hanem az egész magyar társadalom közreműködését is. Ilyen, t. ház, mezőgazdaságunk állapotának gyökeres javítása. Ha hangoztatjuk azt, hogy agriculturalis állam vagyunk és ha e kérdést minden más gazdasági tényező hátramaradása mellett előtérbehelyezzük, akkor azok, akik hazai mezőgazdasági állapotainknak gyakorlati viszonyait ismerik, kénytelenek felemlíteni, hogy azokkal az áldozatokkal szemben, melyeket a hazai mezőgazdaság az állami élet kifejlesztése érdé kében hozott, alig van tevékenységi kör úgy az államhatalom, mint az egész társadalom részére, mely oly intensiv működést és támogatást igényelne, mint mezőgazdaságunk. (Ügy van! Ügy van!) Hogy többet ne említsek, igen elszomorító tény az, hogy a hazai kis gazdaságok, vagyis a paraszt gazdaságok viszonyai nem az egyéni gyarapodás vagy boldogulhatás, hanem a gazdasági cultura szempontjából határozott visszaesést tanúsítanak és hogy a gazdálkodási rendszer, a mint ezt a földmívelési minister úr ógy programmbeszédében, mint a ház elé terjesztett jelentésében kiemelte, a zsarolás jellegét öltötte fel. Ezen az állapoton általános és törvényhozási intézkedésekkel kell segíteni s ezért a mezőgazdasági cultura fejlesztése és intensivvé tétele szempontjából szükségünk van a már oly égetően sürgős mezei rendőri törvény megalkotása mellett oly társadalmi érdektömörülésre és tevékenységre, mely kellő szervezetében adja meg a mezőgazdasági érdekképviseletet le egészen a községekig és e mellett biztosítja