Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-44

ii. ors«*gos filés 18M. május S-ún, kedden. \ \ érvényesülését fel egész a kormányhatalomig. — Ama jóakaratú kezdeményezés folytán, a melyet t. minister úr mezőgazdaságuuk érdekében tanúsít, Lator vágyókat, kormány figyelmét felhívni a jelzett kérdésre, megjegyezvén, hogy a magyar mezőgazdák egyetemének támogatása a kormány ily irányú reform-javaslatai részére előre is biztosítva van. Közgazdasági állapotaink fejlesztése érdekében a már eonsolidált forgalmi viszonyok mellett az államosítás eszméjének keresztülvitele folytán vasúthálózatunkban egy oly közgazdasági factort teremtettünk, a melynek kellő kihasználása, valamint eddig, úgy ezentúl is fokozottabb mértékben fog közgazdaságunk terén üdvös hatást gyakorolni. És midőn forgalmi viszonyaink e leghatékonyabb tényezőjében ily közgazdasági emelytít Urunk, akkor ezt ki kell egészítenünk egy másik forgalmi közvetítési intézménynyel, mely több mint egy évtized óta foglalkoztatja szerény tevékenységemet. Elsőrangú hazai intézeteink körében többször hangsúlyoztam nyilvános tárgyalások alkalmával és a sajtó utján is ismételten kifejezést adtam annak, hogy az elevatorszerű és közraktári intézmény általánossá tétele az országban mennyire üdvös és hasznos volna és én azt a kérést intézem a t. földmívelési minister úrhoz, méltóztassék módját ejteni annak, hogy e forgalom-közvetítési intézmény általánosabb keretben való rendszeresítése az ország egész érdekkörére kiható hálózatban minél előbb egy egyöntetű terv szerint hajtassék végre. (Elénk helyeslés.) Értem ez alatt azt, hogy e közgazdaságilag oly rendkívüli és alig méltányolható előnyöket biztosító intézmény meghonosítása csak akkor jár közgazdasági tekintetben a kellő haszonnal, ha ezek nem sporadicusan egyes helyeken, egymástól minden összefüggés és minden közvetlen érintkezés nélkül, külön kis körök igényeinek kielégítésére alakúinak, mert ezek épen úgy, mint a vasutak a forgalom közvetítése szempontjából csak akkor lehetnek hatékonyak, ha azoknak egész hálózati rendszere az általános forgalmi politikával megegyező törekvésnek és irányzatnak áll szolgálatában. Hogy ez intézménynek nemcsak magára a kezelésre, mily a mezőgazdasági termények körében nyivánúl, van kihatása, hanem hatása van magára a forgalmi eszközöknek sokkal tökéletesebb kihasználására és a forgalomnak gyorsítására és a mezőgazda hitelének érvényesülésére : ez kétségtelen éa ezt az amerikaiak gazdasági élete fényesen igazolta. (Úgy van! Úgy van !) Ezt ez alkalommal fejtegetni nem is szándékozom, mert meg vagyok róla győződve, hogy úgy a kereskedelmi, mint a földmívelési minister úr tökéletesen ismeri azt a nagy fontosságot, a melylyel e hatalmas közgazdasági tényezőnek rendszeres és tervszerű meghonosítása bir. A mi magának a mezőgazdaságnak hatékonyabb támogatását illeti, abban a felfogásban, mely szerint a mezőgazdaság intensivvé tétele a legalsóbb fokon, a paraszt-mint^igazdaságok létesítésével volna elérhető, vagy legalább annak ez által nagyobb impulsas volna adható: nem osztozhatom, mert ismerve a magyar kisgazda életviszonyait és felfogását, azt a conservativisinust, a melyet a nép tanúsít, abból a szempont tból ítélem meg, hogy a kisgazda bizalmatlan minden kezdeményezés iránt addig, míg annak sikerét közvetlen szomszédjától igazolva nem látja. Es így nem tudom, hogy midőn a parasztmintagazdaságok berendezéséről elmélkednek némelyek, gondolnak-e arra, hogy ezeket legalább is minden jelleges vidéken meg kellene honosítani, mert különben nem volna kellő garanczia abban a tekintetben, hogy eredmény fog eléretni, ha csak arra gondolunk, hogy egyes megyék ben állíttassanak azok fel. Ha pedig ezeket csak így akarjuk létesíteni, messze maradnánk a czéltól, mert tudhatjuk, hogy egyes megyéknek viszonyai annyira különböznek egymástól, hogy egyes unifikált mintagazdaságokból az, a kit épen oktatni akarunk, aligha okulna. Én tehát az ilyen irányzatot a leghatározottabban czéltévosztettnek tartom. Nem arra van a magyar mezőgazdaságnak szüksége ma, hogy a kormányzási hatalmat nagy áldozatokkal terhelő kísérletezésekhez folyamodjunk, hanem arra van szüksége, hogy az öntársulás alapján életre keltsük azokat a cultu ralis tényezőket, a melyek hivatvák a legalsóbb fokon érvényesíteni a magyar mezőgazdaság tényleges érdekeit. A kormányhatalomnak azokat a törvényhozási intézkedéseket kell kezdeményeznie, a melyek a czélszeríí mezőrendőri törvény minél előbbi életbeléptetése mellett a mezőgazdasági érdekek kellő védelmére hivatvák. (Helyeslés jobb felöl.) Midőn látjuk, hogy az egész országban a galicziai rossz termés vagy az ausztriai szükséglet kielégítése folytán az alig befejezett cséplési idény után vállalkozók lepik el az ország határközségeit és a kisbirtokos szalmáját prés alá véve, a kisbirtokosokat legelemibb szükségleteiknek eladására csábítják; midőn látjuk, hogy Vasés Sopronmegyékben és az észak-magyarországi megyék, valamint a Romániával határos királyhágón túli megyék községeiben a saját igényeik kielégítésére is alig elegendő takarmány és szalmatermést kiviszik: akkor ne csodálkozzunk azon, ha a kisgazdaság — mint ezt a minister úr is helyesen jellemezte — zsaroló eljárást követ. (Igás! Úgy van!) 2*