Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-51

m 61. országos ülés 1892, május lS.ítn, pénteken. meny mindig kielégítő volt. így pl. kísérletet tettek egy helyen, a hol körülbelül három hét óta nagy szárazság volt és a hol a kísérletet megelőzőleg egy csepp felhő sem mutatkozott és a hygrométer azt mutatta, hogy a levegő nagyon csekély párát tartalmaz, úgy, hogy a páratartalomból ítélve, esőre egyáltalában kilátás nem volt és mégis egy ily dynamittöltény explosioja után körülbelül három óra múlva meglehetős szép eső esett. Magukra az amerikai újságok közleményeire nem adnék sokat, mert tudjuk, hogy azokban különféle oly hírek jelennek meg, melyeknek hitelt adni mindenkor nem lehet. De a legkomolyabb angol újságok ^részletesen leírták e kísérleteket, tudósítókat küldtek a helyszínére és constatálták, hogy a kísérletek csakugyan oly eredménynyel jártali. A »Tímes« nem valami nagy súlyt fektetett a kísérletekre, mert a mint magát kifejezte, Angliában ágy is sokkal több eső van, mint a mennyire szükség van, őket tehát sokkal jobban érdekelné, ha valaki nekik vasárnap délutánján, a mikor az emberek ezrei a zöldbe rándulnak, napfényt tudna csinálni. (Derültség.) De ránk nézve ez a kérdés nem oly közömbös; (Helyeslés bal felöl.) mi nálunk, hol a nagy szárazságok néha egész termésünket pusztulássál fenyegetik; mi nálunk, a hol a klima nem oly rendszeres, mint a nyugati államokban, elsőrendű fontosságú ez a kérdés és ha ezt sikerülne megoldanunk, oly jótevői lennénk ez országnak, a minő talán soha senki sem volt Mi nem várhatunk arra, hogy azok a nyugati országok tegyék meg e tekintetben kísérleteiket, azoknak erre oly nagy szükségük nincs, mert ott az évenkint aláhulló eső sokkal nagyobb és az időjárás egymásutánja szabályosabb, mint nálunk; ott nem ismerik azt a nagy szárazságot, a minő hazánkban és az ázsiai és keleteurópai nagy síkságokon elő szokott fordulni. Nekünk tehát nem szabad arra várnunk, hogy ezeket a kísérleteket más tegye meg a mi számunkra és mi azután azokat értékesíteni fogjuk. Első sorban nekünk volna Kötelességünk hogy e kérdésben legalább annyit tegyünk, hogy meggyőződjünk róla, vájjon lehetséges-e ez vagy sem. Bátor vagyok tehát proponálni és kérdezni a t. házat, hogy e ezéira is méltóztassanak egy kisebb összeget megszavazni, hogy ez irányban kísérletek legyenek tehetők. E kérdés sokkal fontosabbnak látszik, semhogy meg ne kellene ajánlanunk ezt a kis Összeget arra, hogy legalább meggyőződjünk — mert utóvégre is csak kísérletekről van szó és ilyen dolgokban — természetesen — bizonyosat mondani nem lehet — hogy vájjon mi alapja van az egésznek, mert utóvégre ez a kis összeg valósággal serarai sem azon nagy czélhoz képest, a mit esetleg ezen az utón el lehetne érnünk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azt gondolom, ha csak 20.000 frtot vennénk fel e ezélra, a költségvetésbe, tökéletesen elegendő volna arra, hogy ,iz alföldön efféle kísérleteket vitessen keresztül a kormány, melyekből aztán egész világosan látnók a dolog mibenlétét. Ehhez képest határozati javaslatom így hangzik: »Mondja ki a képviselőház, hogy oly nemű metereologiai közlésekre és kísérletekre, melyek a mezőgazdaság igényeit vannak hívatva szolgálni, évi 40.000 frt kiadást iktat be a költségvetésben Kérem a t. házat, méltóztatnék határozati javaslatomat elfogadni. (Élénk helyeslés a szélsőbal felől.) Lázár Árpád jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Justh Gyula! Justh Gyula: T. ház ! A sáskajárás évről-évre növekedő veszélylyel fenyegeti hazánkat. Nem múló helyi csapással, hanem — sajnos, állandó jellegű országos veszélylyel állunk szemben, (Igaz! Úgy van! bal felől.) nem egyes községek határa, nem egyes vidék, hanem az ország egy jelentékeny részének mezőgazdasága kér védelmet e veszedelem pusztítása ellen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hazánkban a marokkói sáska először 1889d>en lépett fel, még pedig Pestmegyében Péczel és Maglód községek határában. Azóta — fájdalom — a sáska évről-évre nagyobb és nagyobb terűleteket lep el. 1890 ben és 1891-ben a sáska már fellépett Jász-Nagykun-Szolnok-, Csongrád és Torontál vármegyék területein, valamint Szeged környékén is, úgyannyira, hogy a míg 1890-ben 11.000 holnyi volt a sáska által ellepett terűlet, 1891-ben az már 15.0u0 holdra rúgott. T. ház ! Az ország jól felfogott érdeke követeli, hogy ezen veszélyt már csírájában elfojtsuk, ne hogy ez oly nagy mérveket öltsön, mint a phylloxera pusztítása, melynek elhárítására is csak akkor tétettek meg a törvényhozási intézkedések, midőn a veszély már elfojtható nem volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a sáskajárás mily óriási mérveket ölthet, következtetjük azon nagy összegekből, melyeket a sáska irtásra Anglia Cyprus szigetén, Francziaország pedig Algírban fordít. Cyprus szigetén a rendszeres sáskairtás 1882-ben kezdődött meg és folytattatott lS87-ig, mégpedig kedvező eredménynyel. Ezen idő alatt a sáskaírtásra fordíttatott 564.600 aranyforint. Azóta pedig az ellenőrködési eljárás és utántisztogatás évente 36.000 aranyforintba kertíl. Algir két departementjában mindjárt a rendszeres sáskairtás első évében — 1888-ban — 8,112.000 franc fordíttatott a sáskairtásra,, az ínségesek ellátására és vetőmag beszerzésére.