Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-51

i>i. orsíágos tóét 1892* május lfc-An, péntekért! iái is mérsékelt előfizetési ár mellett naponkint kapnának a központból távirati tudósítást arról, hogy holnap milyen időre van kilátás: én azt hiszem, igen sok gazda akadt volna olyan, a ki előfizetett volna s az ilyen előfizetések által azon kiadás, a melybe került volna az intézmény, nagyrészben visszatéríüt volna. Nem emlékszem már rá — akkor részletesen megmondottam — hogy körülbelül mennyi kiadással járt volna ez évenkint, de tekintetbe véve azt, hogy, mondom, előfizetés által is értékesíteni lehetett volna ezt az intézményt, azt hiszem, hogy nagyon kevés ezer forintba került volna egy esztendőn át, hogy ezt az intézményt úgy létesítsük, hogy a gazda annak hasznát vehesse. Nem mondom, hogy odáig kellett volna mennünk, mint Észak-Amerika, a hol, tudjuk, hogy erre a czélra körülbelül másfél millió dollárt költenek el évenkint. Nekünk a mi viszonyaink ilyesmit nem engednek meg, de igenis megengedik azt, hogy a gazdaköí.önségnek a legszorosabb érdekeit legalább, lehetőleg csekély költséggel kiszolgáljuk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, t. képviselőház, ha a t. minister úr e tételnél 2000 forint helyett talán 20.000 forintot vett volna fel, akkor ezt a kérdést meg lehetne oldani, meg lehetne csinálni legalább az első esztendőben ennyi kiadással és hiszem, hogy későbben sokkal kevesebb lenne ez a költség, a mennyiben a befolyó előfizetések annak egy részét megtérítenék. Ezért bátor leszek egy határozati javaslatot beuyujtani, mely e czélra 20.000 frt megszavazását kéri. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Közbevetőleg meg akarom itt érinteni azt is, hogy általában nincs okom panaszra azért, mintha az említettem korábbi minister úr ne tanúsított volna elég jóakaratot e tervezet iránt. Sőt ellenkezőleg azt kell mondanom, hogy nagyon is sok volt benne a jóakarat. Bizonyos tekintetben ő maga vette kezébe a dolgot, nem találván eléggé alkalmas embert a prognosticon megcsinálására, maga akarta megcsinálni, több lévén benne a jóakarat, mint a mennyi kellett; a jóslatok nem úgy ütöttek ki, a mint kívánatos lett volna, a költség sem volt megfelelő és nem hogy haszna lett volna a prognosticonoknak, sőt azokat a közönség előtt egészen discreditálta, annyiban, a mennyiben mindig határozatlanul szólottak, mindent ki lehetett magyarázni azokból, mert általánosságban voltak tartva az egész országra nézve, úgy, hogy egye

5

! vidékeken soha be nem váltak. Következése azután az lett, hogy ha a közönség nagyobb része előtt ma ezekről az időjárási jóslatokról beszélünk, legfölebb mosolyog rá. Ettől akarom én megóvni a kormányt. Ne elégedjék meg a t. minister úr igen csekély összeggel, mert igen kicsiny költséggel csak igen kicsiny dolgot lehet elérni, pedig ezt vagy jól kell megcsinálni, vagy sehogy; mert ha rosszul csinálják, ez nemcsak hasznot nem tesz a tudománynak és a gazdaközönségnek, hanem még tovább fogja az intézményt discreditálni és ha később akarja maj'd valaki megcsinálni, annál nagyobb ellenszenvvel és bizalmatlansággal fog találkozni. A másik dolog, a miről szólni akarok, ezzel szorosan összefügg és ez az — talán a minister úrnak sem kerülte el figyelmét — hogy újabb időben, különösen Amerikában, nagy mérvíí kísérleteket tettek arra nézve, hogy a beállandó időt ne csak előre meg lehessen mondani, hanem bizonyos tekintetben át lehessen alakítani az emberi akarat szerint. Nevezetesen kísérleteket tettek arra nézve, hogy esőt csináljanak olyankor, mikor különben az időjárási viszonyok szerint az eső be nem következett volna. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. képviselőház, ennek az egész kérdésnek a tudományos magyarázatát nem tudnám adni és nagyon messze menő dolognak, hiába való és meddő kísérletnek tartanám azzal foglalkozni, hogy megmagyarázzam a természet törvényeiből, hogy ez mikép és hogyan lehetséges. (Halljuk!) Az eső, tudjuk, miképen képződik. A levegő minden egyes állapotában képes arra, hogy vízpárákat tartson magában és mindig tart is magában vízpárákat; de minél melegebb a levegő, annál több vízpárát képes magába felfogni és minél hidegebb, annál több vízpárát csap le. Az eső az elfogadott magyarázat szerint, úgy képződik, hogy a meleg levegő, a mely sok vízpárát tart magában, oldalról jövő hideg levegőrétegek által lehűttetik és az így lehütött levegő azután nem képes tovább magában tartani a párákat, hanem lecsapja azokat. De van egy tapasztalati tény, a mely leginkább akkor észlelhető, a mikor nyári zivatarok alkalmával mennydörgést hallunk; mindenki tudja, hogy ilyenkor az esőcseppek sűrűbben hullanak alá. Ez vezette rá az embereket arra és ez régóta általános nézet, hogy a levegő felső rétegeiben nagyobb explosio előidézése által a levegőt meg lehetne rázni és abból talán akkor is esnék eső, a mikor a légköri állapot különben arra alkalmatlan. Nagymérvű kísérleteket tettek erre Amerikában (Halljuk! Halljuk!) és ezek a kísérletek — ha a hírlapok közleményeinek hitelt lehet adni — minden tekintetben igen kedvező eredményre vezettek. Léghajókon, nagy magasságban nagy menny iségíí, egy fél, sőt egy egész métermázsa dynamitpatront robbantottak föl, úgy tempirozva a gyújtókanóezot, hogy a töltény még a magasban robbanjon föl és a mint a hírlapok írják, az ered-