Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-51

150 ál, ftruágu llés lMi. *ájt« 13»án, pént*ke». Szegeden, holnap vagy holnapután milyen idő lesz. Nem mondom, hogy ez mindenkor feltétlenül így fog bekövetkezni, különösen, hogy némi változások nem állanak elő, de ott, a hol ezek a dolgok gyakorlatilag be rannak hozva, a tapasztalás az, hogy például az esetek 90— 95%-ában ezek a prognostikonok tökéletesen beválnak és az előre jelzett idő úgy fog bekövetkezni, mint a hogy az meg van állapítva; , sőt azt is mondhatom, hogy tudományosan egészen rendszeresen ezt előre meghatározni nem annyira lehetséges, hanem bizonyos tapasztalati tények vannak, a melyek a légkör nyomásának a feloszlásából nyerik a maguk alapját. Már most, t. képviselőház, én nem akarok utalni arra, hogy p. o. Amerikában, mikor behozták ezeknek a meteorológiai prognosticonoknak közzétételét, egyetlenegy esztendő alatt, mindjárt az első évben a pamuttermeléenél körülbelül hét millió dollárnyi hasznot takarítottak meg maguknak az által, hogy ezeket a prognosticonokat tekintetbe vették. Nevezetesen a pamut leszedésénél és szárításánál sok függ attól, hogy jó idő, hogy szárazság van-e. De utalok, t. ház, arra, a mit minden gazda nagyon jól fog tudni, hogy mennyit ér az neki, akár kaszálás, akár aratás, akár szénázás idején, (Halljuk! Halljuk!) ha ő csak úgy körülbelül is biztosan tudná, hogy egykét nap múlva milyen időre lehet számítania. Ez pedig igen kis költséggel, igen kis gonddal és fáradsággal keresztülvihető lenne, csak az szükséges hozzá, hogy először egy bizonyos helyre, egészen praecise megmondják, hogy mily időre van kilátás; a második dolog az, hogy azon a helyen, a melyre e prognosticonok szólanak, a tudósítást akkor kaphassa meg az illető, mikor gazdasági teendőit még ehhez képest be tudja rendezni. Mert hiszen vannak ily tudósítások máshol is; megjelennek pl. Magyarországon a meteorológiai intézetben és a külföldön is, de ha ezeket az ember magának posta útján hozatja, a mire a posta e prognosticonokat a házhoz hozza, akkorára az előre jelzett idő már be is következett, nagyobb részben már el is múlt. Itt van pl. egy afféle kimutatás, a melyet a hamburgi Seewarte szokott szétküldeni, a mely egész Európát tekintetbe véve, meglehetős praecisioval meg szokta mondani, hogy hol és mely időben micsoda időjárás áll be. E kimutatásra elő lehet fizetni, de ez ugyan drága, használhatósága azonban nagy. Csakhogy míg Magyarországra érkezik, akkorára az a jelzett idő, a napfény, szél vagy eső már rég el is múlt. Egynéhány évvel ezelőtt, még boldog emlékíí b. Kemény Grábor idejében csináltam egy tervezetet, egész részletesen kidolgozva, hogy miképen lehetne e kérdést Magyarországon megoldani. Nézetem az volt, hogy Magyarországot több kerületre kellene felosztani, bizonyos központokkal, a szerint, a mint az időjárás a különböző vidékeken más és más; mert hisz megtörténhetik az, hogy pl. Veszprémben eső esik, míg Marosvásárhelyen jó idő van, viszont pl. Temesváron és vidékén egészen más időre lehetünk elkészülve, mint Kassán és annak vidékén-, következőleg úgy terveztem, hogy legyenek bizonyos központok, a melyek naponként Budapestről a távirati tudósításokat megkapják, hogy azok a helyek csakis az illető környéknek időjárási viszonyairól legyenek táviratilag értesítve. Ezeken a központokon azután egy amúgy is alkalmazásban levő hivatalnok, pl. egy távirdatiszt, vagy vasúti főnök, vagy efféle alkalmazású állami hivatalnok egynéhány száz forint pótlással a fizetésében azzal lenne megbízandó, hogy ezen telegraphicus úton jövő tudósításokat az ő környékén továbbítsa, még pedig egyes helyeken posta útján, mert ha pl. ő ma reggel 8 órakor megkapja az ő távirati tudósítását, hogy holnap milyen időre van kilátás, ő még ráér arra, hogy azt másológép segélyével 100—2Q0 példányban sokszorosítsa és a közellevő falvakba posta útján is közvetítse. De lesznek a vidéken oly helyek, a hol posta útján már későn jönne a tudósítás; ott azután megint távirati úton adná tovább a tudósítást. A tervem szerint azután az egyes községek kapták volna e tudósítást és a községek a községházán bizonyos jelnek a kitűzésével jelezték volna előre, hogy a bekövetkezendő idő minő lesz. Példának okáért különféle színű zászlók által, pl. a vörös zászló jelentette volna azt, hogy napfényt várhatunk, a zöld zászló azt, hogy eső lesz, vagy nem tudom a fekete-sárga zászló talán azt, hogy jégverés lesz; (Élénk derültség a szélsőbalon.) szóval efféle jelek által lehetett volna a publikumnak tudtul adni előre, hogy a gazda a saját udvaráról, a saját házából látta volna, hogy milyen időre van másnap kilátás, este pedig ugyanezen színeket viselő lámpásokat lehetett volna kitűzni. (Tetszés.) Még tovább mentem ebben, t. képviselőház és gondolom, hogy tovább kellene menni. Be lehetne hozni azt, hogy egyes nagyobb gazdaságok, egyes uradalmak előfizethetnének arra, hogy ők naponkint kapjanak táviratilag ilyen tudósítást. Nem értem azt, t. képviselőház, hogy ha mi pl. a tőzsdei árfolyamokat bizonyos esetekben ingyen közvetíthetjük egyik helyről a másikra, (Halljuk! Halljuk!) hogy miért ne lehetne az időjárásra vonatkozó viszonyokat, holott e tekintetben a gazdaközönség legelső sorban van érdekelve, épígy közvetíteni. (Igás! Úgy van! a széls'ó baloldalon.) Ha pedig ezek ingyen jönnek, maga a továbbítás ingyen történik és az egyes nagyobb gazdák, meg azután a kisebb gazdák