Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-51

148 51. országos Ölés 1892, május 18-á,n, pénteken. melyben a propositiok szerint legalább három lónak kell indulnia. Sokszor nincs három ló és a harmadik csak szívességből startol. Ezt a közönség nem tudja és megteszi azt a lovat is. Szóval számtalan ilyen eset van, melyet erkölcsi szempontból sem lehet megengedhetőnek tartani. Tudom, hogy czélt nem fogok érni és liogy a t. minister úr az én óhajtásomra és kívánságomra nem fog intézkedéseket tenni a totalisateur megszüntetésére. Ezt annál is inkább sajnálom, mert nem régiben az igen t. pénzügyminister úrtól azon biztató ígéretet nyertük, hogy a kis lutrit el fogja törölni. Már pedig, ha az egyik oldalon eltöröljük a kis lutrit, hogya játékszenvedély lehetőleg korlátoztassék, akkor nem tartom helyesnek, hogy a másik oldalon a játékszenvedélynek egy más módja támogattassék, mely pedig époly rombolásokat visz véghez bizonyos tekintetben, mint a kis lutri. (Helyeslés bal felől.) De ha már meg kell lenni a totalisateurnek, hogy ebből az országos lótenyésztés érdekének is legyen valami haszna: arra kérem a minister urat, legyen szíves oda hatni, hogy a totalisateur jövedelme ne a pénzűgyministerium tárczájába folyjon be, hanem a földmívelési ministeriumnak adassék át az országos lótenyésztés érdekének emelése végett. (Általános helyeslés.) Ha már meg kell maradni ennek a rossznak, legyen valami haszna is, a mit nem látok akkor, ha ez az összeg az állam eassájába folyik be. Ha pedig ez az összeg a lótenyésztés emelésére fog fordíttatni s így a t. minister úr redelkezesére fog állani, ezen tetemes jövedelemmel a minister úr még azon a szűk kereten is, a melyben a földmívelési minister úr költségvetése ma mozogni kénytelen, lehet valamit tenni. (Általános helyeslés.) Ezeket voltam bátor saját tapasztalataim alapján röviden előadni, kérve a t. minister urat. hogy az általam előadottakra figyelmet fordítani kegyeskedjék. A tételt különben elfogadom. (Helyeslés bal felől.) Elnök: T. ház! Ha szólani senki sem kíván, kijelentem, hogy a tételt a t. ház megszavazza. A földmívelésügyi minister úr kíván nyilatkozni. Gr. Behtlen András földmívelésügyi minister : T. ház! Örömmel veszem tudomásul, hogy a t. ház a tételt megszavazta, de némely felvilágosításokkal tartozom különösen Lits Gyula t. képviselő úrnak. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr először is azt hangsúlyozta, hogy kívánatos volna a félvér lótenyésztés emelése, még pedig az által, hogy a vidéki és népies versenyek államilag dotáltassanak. Magam is elismerem e kívánság szükséges voltát és sajnálom, hogy e czélra nagyobb összeggel nem rendelkezem, mert ki kell jelentenem, hogy egyes vidékeken, a hol a lótenyésztés lendületet vesz, ott az érdeklődés felkeltésére leghatályosabb eszköznek épen ezen vidéki versenyeknek létesítése és támogatása bizonyult. Egy tavaly a t. ház előtt forgott kérdést is volt szíves a t. képviselő úr felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Ez a tavalyi versenyeknél fordult elő és a lapok által » Versenybotrányok « ezímén tárgyaltatott. Sajnálom hogy Herman Ottó t. képviselő úrnak e tárgyban még tavaly hozzám intézett interpellatiojára épen az ő betegsége miatt nem válaszolhattam, mostan azonban e kérdésre nézve is adhatok felvilágosítást. (Halljuk! Halljuk!) A tényállást a lapok annak idejében nem egészen világosan tüntették fel, a mennyiben kifejezést nyert az a nézet, hogy a versenyegylet talán nem tett meg mindent arra nézve, hogy az igazságot kiderítse. De — a mint a ma már kezeimben levő adatokból meggyőződést szereztem — a versenyegylet megtett minden tőle telhetőt és elment addig, a meddig alapszabályai értelmében eimehttett. A tényállás a következő : A versenyegylet alapszabályainak 134. §-a szerint a jockeynak tiltva van fogadni, vagy mások által fogadtatni. Ezen szabályok egy másik szakasza pedig kimondja, hogy a ki a jockeykat bármi tilos üzelmekben támogatja, hasonlóképen vétséget követ el és jogosítva van a versenyegylet az ily egyéneket a gyepről kitiltani. Constatálva lévén, hogy egyes joekeyk fogadtak, vagy mások által fogadtattak — nem mervén maguk fogadni — disqualificáltattak s azok, a kik őket ebben támogatták, kizárattak. Az egylet igazgatósága ezután valóban igen ügyesen az után puhatolódzott, vájjon másnemű visszaélések nem követtettek-e el, azonban ezentúl minden puhatolódzás daczára sem tudtak semminek sem nyomára jönni. Minek folytán föl kell tételeznem azt, hogy más ily üzelmek nem is fordultak elő. Áz, a mit Lits Gyula t. képviselőtársam fölemlített, bocsáson meg, de ki kell mondanom, tévedés részéről, mert az oly íovaglási mód, a melyet jelzett, mint egyszerű csalás és rosszhiszemű eljárás, határozottan tiltva van. (Úgy van!) Ha nyomára jönnek, alkalmazni fogják a megfelelő büntetést. A mi a totalisateurt illeti, a mely itt szintén megbeszélés tárgyává tétetett, a t. ház a pénzügy minister úr ígéretét birja arra nézve, hogy megfelelő időben ezen kérdés szabályozásával foglalkozni fog. Részemről teljesen helyeslem és elfogadom azon álláspontot, a melyet Lits Gyula t. képviselőtársam jelzett s a melyet mint Európa legtöbb államában divót látok,