Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-49

49. országos ülés 1892. május 9-én, hétfőn. 141 rövid és tárgyilagos lenni; másrészt pedig hogy, sokkal fontosabb előttem a megszerzett állam­háztartási egyensúly fentartása, semhogy egy szót is vesztegessek oly indítványra, mely által ezen, sok és nehéz évek küzdelmei árán elért eredményt a legkevésbbé is koczkáztatnám, miért is a jelen alkalommal ezen czélra sem külön segélyt, sem anyagi támogatást nem kérek, (Álta­lános helyeslés.) T, ház! Hogy a lótenyésztés nekünk ma egyik legjövedelmezőbb és a fáradtságot leg jobban kifizető bevételi forrásunkat képezi, úgy hiszem, indokolásra alig szorul, mivel ha az ország összlakosságát tekintjük, úgy azon tapasz­talatra jutunk, hogy még nálunk, mint legfőkép mezőgazdasággal foglalkozó államnál is, míg a marha, juh, egyszóval a többi állattenyésztés évről­évre, ha nem is apad, legalább is stagnál, addig a lótenyésztés folyton fejlődik és nagyobb len­dületet nyer. Már pedig megengedem én, t. ház, azt, hogy a magyar embernek megvan ama gyengéje, miszerint minden állat között legjobban szereti a lovát, de bizony a mai nehéz meg­élhetési viszonyok és gyakorlati gazdálkodás mellett aligha hódolna oly nagy mértékben eme — mondjuk — szenvedélyének, hacsak egyúttal az jövedelmező is nem volna; (Úgy van! Úgy van!) elhiszem én azt is, hogy egy pár nagybirtokos saját passiójából, ha mindjárt reá fizet is, egyes gazdasági ágra: vagy fajra, áldozatokat hoz, de az ország összlakosságánál emez irány csak akkor fog összhangra találni, ha fáradsága, munkája és szorgalma eredményének jövedelmezőségéről biztosítva is van. (Úgy van! Úgy van!) És mert erről meg van győződve, mert ennek gyü­mölcseit már évek óta élvezi és pedig évről­évre nagyobb arányokban, ép azért az ország lakossága a lótenyésztés iránt meleg érdeklő­déssel viseltetik és annak rendszeres alapon való fejlesztéséi]ez kész örömmel hozzá is járul. (Úgy van!) Meggyőződésem egész melegével kívánnék az általam felette fontosnak tartott közgazdasági kérdés jogos érdekének szolgálni; kötelességem­nek ismertem és ismerem határozott adatok alapján nyilatkozni az ügy minden rétegére nézve. Előbbi állításom igazolására legyen szabad tehát felemlítnem, hogy a legutóbbi összeírás szerint Báesmegyébe 50.693, Biharban 20.426, Pest-Pilis-Solt 44.400, Somogy 20.278, Temes 30.858, Torontál 63.737 drb., az egész ország­ban pedig 661,393 teljes korú kancza talál­tatott, mely mindenesetre tekintélyes és elég nagy számú arra, hogy emez ág életképességét és fontosságát beismerjük. Igen sajnálom, hogy a jövedelmezőségre ily kimerítő adatokkal nem szolgálhatok, de mivel Ausztriába vitt lovakról pontos kimutatás nem vezettetik — mert csakis a vaspályákon szállitott mennyiségről lehet tudomásunk, de a lábon kivezetettekről épen nem — ez csakis approxi­mativ lehet. Az 1891. évfolyamán a közös hadsereg szá­mára 8.794 darab szükségeltetett, ebből Magyar­országon vétetett 5.722,a Landwehr számára ugyan­csak Magyarországon vétetett 606, a magyar hon­védség vásárolt az ország határán belül 2.047 lovat, és így összesen a hadsereg és két honvédség a múlt évben Magyarországon 8.375 remonte lovat vásárolt meg a tenyésztőktől. Külfödre vásároltatott 13.000 és így, ha a monarchia másik felébe lábon kiszállított mennyi­séget egészen figyelmen kivííl hagyjuk is és csakis a hatóságilag kimutathatott számot vesz­szük, a kivitt lovak átlagárát pedig 400 fo­rintra teszszük, látjuk, hogy a kivitelből 5.200.000 forintot nyerünk a külföldtől, míg másrészről a hadsereg és honvédség számára vásárolt anyag­árából a meghatározott 325 forint; ár mellett 2,721.875 forintot yesz be tenyésztő közön­ségünk, a mi kerek számban 8,000,000 forint­nak mondható összeget képez. Hogy azonban ezen tenyésztés ily nagy lendületet nyert és ez] ország lakosságának oly nagy jövedelmi forrásátképezi, ez csakis azáltal érettetett el, hogy egy rendszeres, évek hosszú sorára terjedő, a talaj és helyi viszonyoknak leg­inkább megfelelő tenyésztés és fajnemesbítés eszközöltetett, (ügy van! Ugy van!) mivel ha minden tenyésztő tetszése szerinti fajt nevelne és nem volna vezető kéz arra, mely őt a helyi és talajviszonyoknak legjobban megfelelő, a nemesítést biztosító és az egész anyag mar­kansságät és egyöntetűségét előtüntető irányba terelné, mely már évekkel előre gondoskodik arról, hogy mely fajok egymásutánja folytán érhető az el és azt vaskövetkezetességgel keresz­tül is viszi: úgy egyrészt eme tenyésztés jöve­delmezősége, de másrészt maga az anyag jósága is koczkáztatva lenne, (ügy van! ügy van!) Ez azonban, t. ház, csakis nagyobb anyagi áldoza­tok árán érhető el és mivel minden egyes kisebb tenyésztő aligha fordíthatna — ha mindjárt tár­saságban is — arra megfelelő összeget, de meg ha ez módjában volna is, a faj sajátságait alig ismerheti eléggé arra, hogy rendszeres és az egész környéken egyöntetű tenyésztést gyako­roljon, azért ezt annak kezébe kellett letenni, ki ennek keresztülvitelére úgy az anyagi, mint szellemi követelményekkel rendelkezik, ez pedig az állam. (Helyeslés.) Igaz ugyan, hogy emez irányra a legalkal­masabbak a gazdasági egyletek körében levő lótenyésztési osztályok lennének és elismerem, hogy azok a tőlük telhető jóindulattal és aka-

Next

/
Thumbnails
Contents