Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-49

142 *9. országos fliés 1892 rattal vannak eltelve, sőt sok esetben nézetök döntő is, de mivel ezek ma még sem a kellő tőkével nem rendelkeznek, hogy ily költséges és évek sorára kiterjedő ügykört keresztül vihessenek, másrészt pedig a divatból változó iránynak is hódolhatnának, ép azért ez még ma: a gazdasági egyleteket az ügykörbe bevonva, legkivált az állam féladatát és kötelességét képezi. Ezen álláspont helyességét az ország és kormány mindenkor készséggel beismerte és egyhangúlag szavazta meg a tőle telhető áldozatokat arra, hogy eme czélnak mentől egyöntetűbb és biztosabb keresztülvitelét előmozdítsa. Most már nézzük, t. ház, vájjon a kormány eme követelményeknek megfelelőleg járt-e el? Hogy jó magas és félvér lovakat nevelhessünk, erre szükséges, hogy az ennek alapját, mintegy kiindulási pontját képező kipróbált erejű, jó testalkatú és származására nézve biztos teli vér mének ivadékaival rendelkezzünk. Kisebb fedeztetési díjak mellett egyes községekbe]! vagy érdekcsoportokban mentől több fedeztetési állomások rendszeresítessenek. A magyarországi telepeken 1869-ben, midőn tudniillik az állami lótenyész-intézetek a magyar kormány rendelkezése alá jutottak 893 mén találtatott, melyek közül csakis 18 drb. volt telivér és így az első és fődolog volt ezen két iránynak rendszeres fejlesztése, mi a körülményekhez képest, ha nem is kielégítőleg, de kedvezőleg történt, mivel a telivér mének száma, melyek 186";-ben, mint említem, 18 drbot tettek ki, 1882ben 80, 1886-ban 153, 1891-ben 252 és 1892ben 272 dbra emelkedtek Ha ehhez hozzáveszszük, hogy ma az osztrák magyar monarchiában a hivatalos méneskönyv adatai szerint az 1867. évben 569 drbot kitevő telivér anyakanczával szemben 1891. évben 1019 darab találtatott, melynek legalább is */<• része, vagyis 650 drb. van Magyarországban : ez által körülbelül biztosítva volna a faj nemesítésére megkívántató telivér mének tenyésztése. Itt nem hagyhatom felemlítés nélkül Lits Gyula képviselőtársamnak amaz állítását, hogy a kormány ne adjon ki 50—60—70 ezer forintot egy telivér ménlóért, hanem inkább iparkodjék ez összeget olcsóbb mének beszerzésére fordítani, a melyek úgy is igen kevés számmal vannak az országban. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy nálunk három, illetőleg négy ágból származott az egész telivér anyag és így, ily hosszá évek során át, miután mindig ugyanazon fajok keresztezése visszaesést szülhetne a tali\ér anyagban: épen azért szükséges, hogy a külföldön oly mének szereztessenek, a melyek által a faj niegifjífcása eszközölhető és a melyekmájus- 9-én, hétfőn. nek anyaga országunkba még nincs behozva. (Helyeslés) Ezekre nézve még csak azt bátorkodom megjegyezni, hogy minálunk ma még legnagyobb részt oly kezekbe van letéve a telivér-tenyésztés, kik azt szeszélyök és kedvök szerint tenyésztik, sőt ha rossz napjuk van, esetleg istállójukat is feloszlatják és így ezekre bizton számítni nem lehet, azért nézetem szerint a Kisbéren jelenleg fennálló telivér istálló, mely 28 drb anyakanczából áll és mely mindenesetre alapját képezi a magyar telivér anyagnak, nemcsak hogy fentartandó, de viszonyainkhoz mérten fejlesztendő is lenne, hogy az legyen azon alap, a melyre bármily körülmények és viszonyok között bizton számíthatunk. Az 1869. évben 893 kitevő mén, 1870. évben már 1400, 1875-ben 1594, 1880-ban 1690, 1885-ben 2294, 1890-ben 2557 és 1892-ben 2695 dbra emelkedett és ez részint az állam által saját telepén nevelt ménekből, részint pedig a magánosoktól, vagy teljes, vagy 1 éves korában vásárolt példányokból került ki. Ha a kisbéri, mezőhegyesi, fogarasi és bábolnai állami méneseket veszszük, úgy azt találjuk, hogy ott a 836 dbot kitevő smyakancza után évente mint egy 190—230 drb. fiatal mént képes az állami méntelepeknek átadni, ez anyakancza létszám kiegészítésére pedig 90 — 110 dbot, míg a magánosoktól vett 1 éves méncsikók vásárlása, mely 1877. évben csak 7 drbot, 1891. évben pedig már 195 drbot, összesen pedig 2475 drbot tett ki, ebből négy éves korában a méntelepekre beosztatott 592 darab, községeknek pedig részletekben fizetendő kedvezményes áron apaló gyanánt eladatott 473 darab, összesen tehát 1065 drb., a többi pedig, mint használati ló áiúsíttatott el. Ezen arányhoz mérten emelkedett évente a fedeztetési állomások száma is, mert míg 1870ben 439 állomáson 40.755, addig 1875-ben 531 állomáson 51591, 1880 ban 581 állomáson 59236 1885-ben 771 állomáson 94.770, 1891 ben 861 állomáson 110.539 kancza fedeztetett, mihez hozzá kell vonnunk a magánosoknak bérbeudott méneket, melyek 1879-ben 92, 1891-ben 294 darabot tesznek ki. Nem mulaszthatom el itt még megemlékezni a fedeztetési díjakról is, melyek az 1875. évben kitevő 150.183 írttal szemben 1891. évben már 402.010 frtot tettek ki, tehát több mintlVs-szer többet. Igaz, t. ház, hogy én eme fedeztetési díjaknak nem vagyok valami nagy barátja, de miután egyes helyeken, hol a szükség kívánta a teljesen ingyenes fedeztetés így is megvan, kell, hogy annak fentartása mellett nyilatkozzam, mert át kell látnom egyrészt, hogy a ménlétszám elégtelensége folytán minden kancza nem fedezhető