Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-48
118 48. országos ülés 1892. május 7-én, szombaton. a szélsőbalon.) A nagy abnormitas abban van, hogy a magyar állam fizeti az altábornagytól kezdve a legutolsó legényig a személyzetet, de az személyi tekintetben a közös hadügyminister alá tartozik. Ezt szégyenletes állapotnak tartom, (Élénk Jiélyeilés a szélsőbalon.) mely a magyar állam tekintélyével össze nem fér. Velem megtörtént, hogy egy külföldivel szemben igen nagy zavarban voltam, mikor az illető a magyar királyi állami méneseket megtekintette és ott mindenütt osztrák tiszteket és katonákat látván, ez iránt hozzám kérdést intézett, hogy miért van ez így? (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) De nem szándékozom a t. ház türelmét továbbra igénybe venni, lesz szerencsém ezekre még a részleteknél visszatérni. Részemről csak ismételhetem, hogy a t. minister úrnak csütörtökön tartott beszédét teljes figyelemmel és elismeréssel kísértem és nagyon fogok örülni, hogy ha azon ideáknak csak tizedrészét fogja megvalósítani, melyeket a költségvetése keretén belül ígért. (Helyeslés a szélsőbalon.) De nagyon kérném — és ez iránt biztos vagyok, hogy a ház minden tagj'a egyetért velem — méltóztassék milliókat követelni költségvetésében foglalt czélok elérésére, a ház meg fogja szavazni és a házat nem fogja alterálni még az sem, ha egy-két millióval államháztartásunk mérlege meg is fog billenni, mert virágzóvá fogjuk tenni hazánk földmívelésiigyét és ez gazdagon kárpótolni fog bennünket azért az egy pár millióért, a melylyel a minister ültőbbet fog kérni. De mivel én ezen ideákat még csak. ideáknak látom, meg fog bocsátani a t. minister úr, hogy költségvetésével szemben mindaddig reservált álláspontot foglalok el, a míg ezen ideákat megvalósítva nem látom. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Szederkényi Nándor jegyző: Bernát Dezső ! Bernát Dezső: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A földmívelésügyi minister úr által az 1892-ik évre beterjesztett költségvetés alakjában és összeállításában lényegesen különbözik azoktól a költségvetésektől, a melyeket a múlt és az az előtti években ezen ministerium beterjesztett. (Halljuk! Halljuk!) Ez a költségvetés lényegesen rövidebb az az előttieknél. De rövidsége nem teszi egyúttal világosabbá is. A múltban 1864 óta ezen ministerium a maga költségvetését rendesen úgy állította össze, hogy abban minden uradalomnak, a mely a ministeiium kezelése alatt állott, kezelési költségei külön lettek feltüntetve és előirányozva. Ez az összeállítás, habár nem felelt is meg a valóságos brutto-budget kívánalmainak, mert nem lehetett belőle felismerni azt, hogy egyes uradalmakban mikép értékesíttetnek az ott termelt anyagok és mennyi azoknak az uradalmaknak valóságos tiszta jövedelme, de mégis legalább képét kapta az ember annak, hogy egy bizonyos uradalom mily költséggel kormányoztatik ; képét láttuk belőle annak, hogy a földmívelési ministerium kezelése alatt álló egyik és másik uradalom kezelésére mennyi fordíttatik azon költségből, mely a mostani költségvetésben már csak végösszegekben fordul elő. Ez, t. ház, a budgetnek nem válik előnyére. A ház elé terjesztett költségvetésnek czélja az, hogy abból a háznak minden egyes tagja meggyőződést szerezhessen arról, hogy abból, a mit a kormány kezel, mennyi a jövedelem, másodszor arról, hogy ezen jövedelem előállítására mennyi költség fordíttatik. A jelen budgetből ez még abban a mértékben sem vehető ki, a mily mértékben kivehető volt az 1890-ikibens illetőleg az 1870-től ezen évig megszavazott budgetben, mert azokban mindig benne foglaltattak a részletezések is. Én tehát azon kérést intézem a t. minister úrhoz: világosítson fel engem és a t. házat arról, miért történt a költségvetés összeállításánál ezen alaki eltérés ? Mert erről sem a ministerium költségvetésében, sem annak indokolásában, sem a pénzügyi bizottság előterjesztésében egy szó sem foglaltatik. (Helyeslés a baloldalon.) És miután épen ezen tételek egyikénél-másikánál már a múltban merültek fel panaszok arra nézve, hogy a ministeriumnak a budget ezen alakja mellett is sokkal nagyobb felhatalmazás adatik, mint a mily felhatalmazást a ház rendszerint a budget megszavazása által adni szokott: én részemről nem szívesen látnám, hogy a budget ily alakjában szokásossá ne váljék. (Helyeslés a baloldalon.) Ha egy szegény fogalmazó nyugdíjazásáról van szó valamely ministeriumban, a nyugdíj beállíttatik a budgetbe, arról esetleg a ház hatáioz, hogy megadható-e vagy sem; ha egy díjnok előléptetése vagy fölfogadása terveztetik, az a 300 frt beáílíttatik a költségvetésbe és íme akkor, a midőn milliókat érő államvagyon elárúsításáról van szó, a háznak nincs módjában ezen elárúsítást a költségvetésben ellenőrizniő (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De tovább megyek. A költségvetés ilynemű megszavazásával egyúttal kiesik a ház controllja alól a jelen szokás szerint — mert hiszen törvényben nem gyökerezik — az évekre terjedő kötések megítélése. Százezrekre, milliókra menő államvagyon elárusításáról, esetleg több évre menő lekötésről van szó s annak mi semminemű ellenőrzésével nem rendelkezünk; azt a minister elvégzi a nélkül, hogy abban őt akár nyilvános