Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-48
48. orszíigos ülés 1892. mfljns 7-én, szombaton. 119 tárgyalás, akár pénzügyi bizottság, akár ezen háznak hatósága korlátozná. Én azt hiszem, t. ház, hogy ez a ház budgetjogába határozottan beleütközik. (Helyeslés bal felől.) Én már 1890-ben, midőn a t. házban szerencsém volt felemlíteni ezt a kérdést, a mostani ministerelnök úrtól, akkor mint földmívelési ministertől azon határozott ígéretet nyertem, hogy ő az államerdőségek termékeinek más módon való értékesítését fogja eszközölni és azt mondotta, belátja, hogy az értékesítés legezélszerübben árverés útján történhetik. Ennek daczára azt tapasztaljuk, hogy nagy kötések iijra három és öt évre meghosszabbíttattak még a jelen év folyamán is, a mi, azt hiszem, nemcsak formailag érinti a ház budgetjogát, de az országnak anyagi érdekeit is mélyen érinti. Én tehát arra kérem a t. minister urat, méltóztassék először a budget alakjára nézve felvilágosítást adni és másodszor nyilatkozni arra nézve, mikortól kezdve szándékozik az elődje által már kilátásba helyezett értékesítési módot életbeiéptetni? (Helyeslés bal félöL) Miután én szívesen hozzájárulok a t. minister úrnak beszéde végén kifejezett azon kéréséhez, hogy ezen költségvetési előirányzatot, a mely bár mennyiségét tekintve, viszonyainkhoz képest épen nem adaequalt és nagyon csekély, megszavazzuk, daczára annak, hogy kijelentette, hogy azon feladatoknak, melyek előtte állanak, megfelelni épen a költségvetés előirányzatának csekély volta miatt képes nem lesz és minthogy másrészről a vita oly széles mederben indult s annak folyamán oly szakszerű és minden tekintetben részletes felszólalások történtek: tartózkodtam volna attól, hogy a t. ház figyelmét felszólalásommal igénybe vegyem, ha úgy a t. minister úrnak, mint a túloldalról jövő felszólalásoknak egynémelyikéből oly hang nem ütötte volna meg füleimet, mely meggyőződésemmel teljesen ellenkezik, kénytelenít arra, hogy ezekre egynéhány megjegyzést teg3 r ek. (Halljuk! Halljuk !) A t. minister úr felszólalásában előbb Miklós Ödön, a mai napon pedig Sporzon Ernő t. képviselőtársaim felszólalásaikban beismerik, hogy igen sok mulasztás történt, de csak azért, mert a kellő eszközök nem állottak rendelkezésünkre. A minister úr maga kimutatta, hogy mily csekély az az összeg, a mely a beszédében körvonalazott nagy czélok megvalósítására rendelkezésére marad. Egyszóval azt mondja, hogy nincs pénz és ezt az állapotot úgy tünteti föl, mint oly szerencsétlenséget, a melynek senki sem volna az oka, mint egy jégveréshez hasonló szerencsétlenségnek, a melyért felelőssé tenni senkit sem lehet. Beszédje végén pedig arra kér bennünket, hogy működjünk közre pártkülönbség nélkül abban, hogy erről az országról ismét elmondhassuk: » Extra Hungáriám non est vita«. Mi "szívesen közreműködünk a, t. minister úrral a jövőre nézve, de a múltért való felelősséget nem vállalhatjuk el, mert azt nem ismerhetjük el, hogy az elemi csapáshoz hasonló dologvolna.hogy erre a tárczára most nincs pénzünk és a múltban sem volt. Hiszen a túloldal kormánya 20 év óta ezer milliókra menő adósságot csinált és ha ezekből az összegekből nem jutott a földmívelés czéljaira, azért nem mi vagyunk felelősek, hanem az önök kormánya. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Egyetlen felszólaló sem mondott ellen annak, hogy a földmívelés Magyarország legfőbb fontosságú érdeke. És ha ez érdek nem lett kellően dotálva, annak okai csak azok lehetnek, a kik a túloldalon támogatták az így gondolkodó kormányokat. Én nem akarom a pénz hiányáért a mostani minister urat felelőssé tenni, hanem felelőssé teszem elődjeit, a kik oly sokat elköltöttek és annyi pénzből nem juttattak erre is valamit. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Magyarországnak 20 év óta egyik szerencsétlensége az volt, hogy a mi legfőbb fontosságú érdeke, az magában a cabinetben is mindig a leggyengébben volt képviselve. A földmívelési tárcza élére mindig azok az emberek állíttattak, a kik magában abban a tanácsban is legkevésbbé voltak képesek saját egyéniségüket érvényesíteni, (Igaz! Úgy van.' a bal- és szélsőbalon.) Közgazdasági politikánk soha sem volt olyan, mely megfelelt volna az ország érdekeinek. És ha most elszegényedésről szólunk és a minister úr azt mondja, hogy már ma nem áll az, hogy »extra Hungáriám non est vita«, másfelől pedig a felvidékről való panaszok, Irányi képviselő úr felszólalása az ország leggazdagabb vidékéről, Miklós Ödön képviselő úr felszólalása, szóval Magyarország minden részének panaszai nem azt bizonyítják, hogy Magyarországon ma oly állapotok vannak, melyeknél jobb másutt sem található, hanem igenis bizonyítják, hogy másutt könnyebb megélni, mint itt. A kivándorlásnak csak nem az amerikai ügynökök az okai! Mert ha biztosítva volna itt a megélhetés, jöhetne ügynök akármennyi. Hanem kivándorolnak az emberek azért, mert itt a megélhetés nehézzé vált és másutt, kedvező körülmények közt sokkal könnyebb. És hogy ez így van, annak csak az 1870-től 90-ig folytatott politika az oka. (Úgy van! bal felől) Akkor, mikor az adósságok legnagyobb része csináltatott, nem jutott pénz a függő államadósság pénzjegyeinek beváltására, hanem az ezüstverés betiltása által csináltak papírvalutát, mely tényleg drágább lett, még pedig oly mértékben, hogy igen nagy a különbség a között az ezüstvaluta között, melylyel Amerika rendelkezik és
