Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-48
48. országos ülés 1892. méjns J-éu, szombaton. 117 arra vállalkozik — pedig vállalkoznának rá az életre való községek — gondoskodnék egy ménállomás felállításáról, hogy ahhoz a közönség könnyen hozzáférhessen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem tehát, hogy az angol telivér mének helyett, melyek oly nagy mértékben vannak az országban, épen ezen közönségesebb fajtájú ménesről méltóztassék gondoskodni. Elismerem és tudom azt, hogy a telivér tenyésztés mennyire szükséges, mert ezektől származnak a félvér és így azután a közönséges fajtájú lovak; de azt hiszem, hogy a túlzásig mentünk ezen telivértenyészetben akkor, midőn, mélyrehatóbb bajok vannak, a melyeken mindenekelőtt segíteni kellene. De segíteni kell más irányban is. Ott vannak pl. a ménesintézeteknél a számfeletti fiatal tenyészlovak; ezek évenkint kisorsoltatnak és árverésre bocsáttatnak. Azt hiszem, t. ház, hogy ebben is az államnak első sorban nem az az érdeke, hogy magának mentől nagyobb hasznot vegyen, hanem első sorban az kell, hogy gondját képezze, hogy a magyar gazdaközönség jó anyaghoz juthasson. És mit tapasztalunk? Méltóztassanak megfigyelni azon kisorsolt 4 éves félvér kanczák árverését. Ott nem az történik, hogy a magyar gazdák szereznek maguknak egy pár jó egyedet, hanem azt látjuk, hogy megjelennek ezen árverésen bécsi, prágai, berlini és egyéb külföldi megbízottak és mesés árakon veszik meg a félvér kanczákat, hogy üzleti czéíokra felhasználják és mi hiába várjuk azt, hogy ezen félvér kanczák itt benn maradván az országban, a magyar lóanyag nemesítését előmozdítsák. Gondolom, a telivér ló-árveréseknél meg van az a feltétel, hogy a megvásárolt lovak a külföldre el nem adhatók. Talán a félvérekre nézve is jó volna azt az intézkedést életbeléptetni, hogy első sorban csak magyar polgár juthasson azokhoz; hogy bizonyos ideig ezeket a félvéreket idegen államok számára eladni nem szabad. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Minthogy már a ménes-intézetekről szólok, még csak egy kérdést óhajtok megérinteni, a mely minden évben ily irányú felszólalásomnak tengeri kígyóját képezi, mert e kérdést évenkint elő szoktam hozni; hogy t. i. a m. kir. ménes-intézetekben a szolgálatot még ma is mindig a cs. és kir. méneskari katonaság látja el. Az én véges eszemmel nem tudom megérteni azt, miként lehet az, hogy a magyar állam tulajdonát képező ménes-intézetekben közös hadseregbeli katonák teljesítik a szolgálatot ma is s noha azoknak fizetését a magyar állam fedezi az altábornagytól kezdve le az utolsó közlegényig, szolgálati tekintetben a közös hadügyministerium rendelkezése alá tartoznak és ügykezelési nyelvük a német. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem hiszem azt, hogy a t. minister úr e tekintetben ahhoz az indokoláshoz folyamodnék, a melyet a ministerelnök úr használt a csendőrkérdésben, hogy talán a tekintély szempontjából történik ez; mert úgy hiszem, hogy azokra a ménekre ezzel imponálni nem lehet. (Élénk derültség. Egy hang jobb felől: Húrom évig szolgálnak!) Hogy három évig szolgálnak, azt mondja a t. képviselő úr? Mindjárt meg fogom reá mondani véleményemet, hogy mikép lehet ezt a kérdést megoldani. Előzőleg azonban azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a t. minister úr elődjei ebben a kérdésben rendesen azt a kifogást tették, hogy a honvédségből azért nem lehet átvenni a ménesintézetekbe egyéneket, mert ezzel a honvéd lovasság igen sok jó tisztet és emberanyagot vesztene, a kikre a honvéd-lovasságnál szükség van. A mezőhegyesi, kisbéri, bábolnai és fogarasi ménesintézetekben mind közös hadseregbeli katonák vannak. Én különben a honvédséget teljesen érintetlenül hagynám és egyetlen szál katonát és tisztet sem vonnék el onnan. Nem azért, mert ez által a honvédség valamit szenvedne, mert ott maradna elég jó anyag, a mennyiben a honvédségnél is már két évi szolgálat van, hát lehetne őket alkalmazni a ménesintézeteknél is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ez nem szükséges; van nekem egy egyszerű megoldási módom. (Halljuk! Halljak!) Ma a sorozás alkalmával egy bizonyos eontingenst a ménes-intézetekhez mint császári és királyi katonákat soroznak be: méltóztassék kimondani, hogy holnap m. kir. méneskari katonák lesznek és egyenesen oda soroztainak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A különbség nem lesz más, minthogy feketesárga kardbojt helyett más kardbojtot fognak viselni, a csákó jukon nem lesz kétfejű sas, hanem a nemzeti czímer és rajta: »a királyért és hazáért« (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) és rögtön meg van a kérdés oldva. Nem szükséges a honvédséget megbolygatni, hanem egyenesen oda kell sorozni az embereket és azt mondani, hogy ez magyar állami méneskari tiszt és katona. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én nem tudok elzárkózni azon vélemény elől, mert ennek más rationabilis okát nem tudom adni, hogy a tulaj donképeni ok az a bizonyos bizalmatlanság, a mely 1867. óta még mindig fenmaradt. (Helyeslés a szélsőbalon.) A kormány sohasem sürgette ezen állapotok megváltoztatását és a mint mi a méneskari császári és királyi tiszteket és legénységet átvettük az osztrák kormánytól, ez a helyzet ott szépen megmaradt. (Igaz! Úgy van!
