Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-44
6 44. országos ülés 1892. május 8-án, kedden. enyhíteni s ily viszonyok szem előtt tartása s minden üzérkedés és speculatio kizárásával a szőlők regenerálását keresztülvinni, ezeknek alakulását semmiféle nehézségekhez kötni nem szabad. (Helyeslés bal felöl.) S e mellett nemcsak segély és kölcsön átján kellene egyeseknek ezen törekvését előmozdítani, hanem a kormányzatnak kötelessége volna új szőlő beültetésére szükséges vesszőket, sőt ojtványokat nemcsak egyesületeknek vagy szövetkezeteknek s községeknek, hanem egyeseknek is ingyen kiosztani. (Helyeslés bal felöl.) De hát a kormány kellő mennyiségű oltványokkal nem rendelkezik, a miből kifolyólag még a Francziaországból rendelt silány s nagyrészt hasznavehetetlen szőlővesszőkészlettel sem képes a szükségletet kielégíteni s a nép, mely az líj ültetésnél azt reményli, hogy ez által új keresetforrása s jövedelme nyílik, egyes élelmes speeulansoktól lesz kénytelen ezeket drága pénzen beszerezni s nem elég, hogy a phylloxera pusztítása által ingatlan vagyona értékét elvesztette, hanem még esetleg a hosszas, fáradságos munka után megkeresett pénzkészletét is el fogja kísérletezni, a mi esetleg szomorú catastrophákra vezethet. (Úgy van! bal fdöl.) A vándortanítói intézmény a gyakorlati ezélszertíség követelményeinek korántsem felel meg, úgy ezek, mint az egyes felügyelőknek működési köre oly nngy területre kiterjed, hogy nem képesek a kellő szakértelmet igénylőknek a szükséges utasításokat megadni. Addig is, míg a nép a reménylett jövede lenihez jut, gondoskodni kellene a kormánynak a nép számára más keresetforrásokról is. Az elpusztult Hegyalján a selyemtermelés meghonosítását már régen sürgetjük; itt igen sok elhagyatott borház van, mely erre a ezélra igen alkalmatos s felhasználhatóvá válnék s mit tett eddig a kormány 1 Eperfa csemeték helyett kül dött eperfamagot s a szegény nép várhatja éhezve az eperfa lassú fejlődését. A gyümölcstermelésre is nagy gond volna fordítandó; (Ügy van! bal felöl.) oszszanak ki ingyen gyümölcscsemetéket, hogy a néppel a gyümölcstermelés megkedveltessék, így ez is hasznos keresetforrássá válnék. (Helyeslés bal felől.) Fősúly volna helyezendő az ipar, különösen a házi ipar meghonosítására; az itteni városokban ily irányú ipariskolák volnának felállítandók, hogy a nép megismerkedhetnék az ipar különböző ágaival s képes volna idővel keresetét erre alapítani. (Helyeslés bal felől.) A hegy-rendőri törvény hiánya a szőlő ujjáalakítási munkáját hátráltatja, (Úgy van! bal felől.) mert e nélkül nem képes saját erejéből szőlő-ojtványait s szőlőtermését megvédeni s bár a mezőrendőri törvény meghozatala iránt már ígéret is tétetett, mindamellett ez mai napig sem látott napvilágot. (Úgy van! a baloldalon.) A mübor készítésére vonatkozó javaslatot sem lehetett még szerencsénk törvény alakjában üdvözölni, habár e tárgyban 1876-ik évtől kezdve a tárgyalások folyamatban vannak, sőt legújabban 1890-ik évben a minister úr a költségvetés tárgyalása alkalmával erre vonatkozó törvényjavaslatnak a ház elé való terjesztése tárgyában határozott ígéretet is tőn. (Halljuk! Halljuk !) A Hegyalja részére általános dohánytermelési engedély is kéretett azon czélból, hogy a megmaradt terület jövedelmezőbbé tétethessek, s hogy az itteni lakosság megélhetése lehető legyen, de ezen kérelem nem talált pártolásra, habár köztudomású, hogy e vidéken igen jó dohány terem, s ez által a kincstár érdeke ezen adóalap által csakis előmozdíttatott volna s így a dohánytermelési engedélyt azoknak, kik ezt igénybe venni óhajtják, megadni kellene. (Úgy van! bal felöl.) Abban az erős s alapos hitben voltunk, hogy Tokaj városa dohánygyárat is kap, a mitől — elég sajnos — szintén elestünk. (Halljuk ! Halljuk !) Közutaink is a legsiralmasabbak, már pedig talán az egész országban nincs annyi jó anyag ennek kiépítésére, mint épenséggel ezen a vidéken s a mellett, hogy a népnek ezek kiépítése által kenyérkereset biztosíttatuék, egyidejűleg a kipusztult városok forgalma jelentékenyen emelkednék s egyik tényező gyanánt szerepelne, hogy az új szőlő s gyümölcstermelésre nagyobb gondot fordítanának. A bortermelőnek nemcsak a termelés költségei s adója igen nagy, hanem e mellett még regale és kétszeres fogyasztási adóval is megterhelik s ha termését kis mértékben elárusítani akarná, a mi az asszúboroknál a termelőknél már ősrégi jogot s különösen jövedelmi forrást képezett, e mellett még külön engedélyt is kell kapnia, a mi szintén költségeket okoz s még ráadásul, ha az engedélyt ki nem eszközölné, meg is büntetik. Kerületemben volt reá eset, hogy valaki kis mértékben való elárúsitásra bizonytalan időre kapott engedélyt s bár ennek visszavonásáról nem értesült, mégis megbüntették. Az is megtörténik, hogy ilyen engedélyek iránt még múlt évi deczember 31-én beadott kérvény a vett értesítés szerint mostanáig sem nyert elintézést. Nem lehet tehát igazságos, hogy a termelőt terménye után oly sokneintí s többrendű igazságtalan adóval zaklassák; még ehhez járul
