Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-44
44. országos ülés 1882. május R-riit, kedden. i a szőlődézsma-váltság tartozás is, a mire nézve a végrehajtásokat a pénzügyminister úr 1891. évi november 8 án 88.866. sz. a. kelt rendeletével beszüntetni rendelte s a végrehajtásilag követelt, habár törvény szerint már fenn nem álló, de befizetett összegek visszatérítését csak a múlt napokban a házban tett nyilatkozata alapján helyezte kilátásba, de csak azokra nézve, a melyek a törvénynél fogva különben is már ezt megelőzőleg leírandók lettek volna. Sehol sincs a szőlőgazda annyi teherrel sújtva, mint épen mi nálunk s sehol sincs érdeke oly mostohán s szűkkeblűén a kormányzat részéről megvédve, mint épen mi nálunk, holott a szőlőtermelég Francziaországot kivéve nálunk a legkiterjedtebb közgazdasági ágat képezte. így pl. Ausztriában a szőlőgazdáknak nyújtandó kamat nélküli segélykölcsönt tárgyaló törvény megváltoztatása iránti javaslat az osztrák képviselőház asztalán fekszik, e szerint a törlesztés az első kölcsönrészlet kifizetése után 11 évvel venné kezdetét. A t. minister [urat e tárgyban osztrák collegája megelőzte, pedig itt nem forognak fenn oly életbevágó s szomorú dolgok, mint mi nálunk. (Úgy van! a baloldalon.) Nem akarok ezen 'szomorú állapotokkal s méltánytalan eljárásokkal tovább foglalkozni ; a felsoroltak meggyőzhették a t. házat, hogy a kormánynak haladéktalanul intázkednie kell, ha csak némileg is pótolni akarja a mulasztottakat (Úgy van!bal felöl.) s mindent meg kell tennie, hogy ezek a bajok mielőbb orvosoltassanak s nem elegendők a hangzatos szavak, a nép nyomorának enyhítése gyors, erélyes és hathatós intézkedéseket igényel. (Élénk helyeslés bal felöl.) Schóber Ernő jegyző: Miklós Ödön! Miklós Ödön: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn szavamat e táreza költségvetésének általános tárgyalásánál felemelem, teszem ezt egyrészt azért, hogy hazánk közgazdasági állapotának általános képére megtegyem egyéni észrevételeimet, másrészt pedig azért, hogy az e táreza kereteinek egyes részletekben jelentkező nagy feladatok alapos megvitatására és az égető kérdések megoldására hívjam fel a t. ház becses figyelmét. (Helyeslés jobb felöl.) Meg fog tehát nekem bocsátani Bernát Béla t. képviselőtársam, hogyha ez oknál fogva nem térek ki részletesebben felszólalásának méltatására, mert hiszen azok a sérelmek, melyeket elmondott, nemcsak a Hegyaljának speciális bajai. Érezzük mi, szőlősgazdák azt mindnyájan, érzi azt maga az egész ország. Nézetem szerint azonban nem lobbanthatja senki a kormány szemére, hogy azon 9—10 év alatt, mióta aphylloxeraellen az országban védekezni kezdünk, nem történt volna meg minden, főleg ha meggondoljuk azt a tájékozatlanságot, melyben épen magok a szőlőtermelők voltak. (Helyeslés jobb felöl.) Mentsen fel ezért a t. képviselő úr épen személyes vonatkozásoknál fogva engem attól, hogy neki a phyloxera kérdésben bővebben válaszoljak. Remélem azonban, hogy felszólalásom későbbi folyamán talán megfogja a t.képviselő úr az általa felhozott egyéb sérelmekre találni a választ és azt az érintkezési kapcsot, mely a ház minden oldalát egymáshoz fűzi akkor, midőn hazai mezőgazdaságunk emelése érdekében cselekedni kell. (Tetszés a jobboldalon.) Ha hazánk jelenlegi közgazdasági állapotait helyesen akarjuk megítélni; ha az e téren észlelhető fejleményeket figyelemmel kísérve a mai helyzet kellő megvilágítására azokból helyes következtetéseket akarunk vonni: nem zárkózhatunk el ama tények elismerése elől, hogy a közgazdaság terén nemcsak a legközelebb elmúlt néhány évtizednek, hanem egy oly hosszú múltnak mulasztásait kellett pótolnunk, mely közel egy évszázadra vezethető vissza s mely téren Széchenyi István gróf korszakalkotó tevékenységét kivéve hathatós és az ország belső életére kiható alapos munkásság alig fejlődött ki. Ha tehát ma visszatekintünk arra a 25 éves korszakra, a melyet alkotmányos jogaink gyakorlása mellett közgazdaságunk fejlesztése érdekében is fel lehetett használni: akkor mindenekelőtt azt kell kutatnunk, vájjon mindama főbb tényezők, melyek arra hivatvák, hogy egy a mezőgazdaságra fektetett közgazdasági politika terén az ország érdekében üdvös tevékenységet fejtsenek ki, vájjon e több tényezők rendelkezésünkre állottak-e, rendelkezésünkre állanak-e, vagy ha nem, megszerezhetők-e ? (Halljuk ! Halljuk!) Ha figyelembe veszszük, hogy az ilyisoláltan álló s majdnem kizárólag az őstermelésből élő közgazdaságnak fejlődhetésére a legnagyobb jelentőséggel bíró tényező, — a szabad uralmunk alatt levő forgalom modern eszközei, a vasutak — csak alig egy éve, hogy érdekeinknek megfelelőleg a kellő csoportban államosíttattak; ha figyelembe veszszük ama rendkívüli nehéz pénzügyi helyzetet, mely alkotmányos é etünk berendezésénél 25 év előtt, szemben az aránylag nagy keretben létesült állami szükségletekkel, hovahamarabb nyilvánult; ha figyelembe veszszük ama rendkívüli anyagi áldozatokat, melyeket az elmúlt évtizedek alatt a nemzet hozott és a melyeknek legnagyobb része nem ama közgazdasági érdekek fejlesztésére volt fordítható, a melyek egy hosszú múltnak mulasztásai után talán első sorban igényeltek volna sokszorosabb gondozást: akkor nem lehetünk annak a helyzetnek megítélésénél, a melyben hazai közgazdaságunk ma van, méltánytalanok. (Úgy van! jobb felöl.)
