Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-47

IQO *?. országos ülés 188S. május e-dn, pénteken* ellenben a marliasó előállítása vagy a konyhasónak olcsó áron való szállítása a kecske pásztortól kezdve egészen fel a legnagyobb földbirtokos osztályig mindenkinek érdekeit szolgálja. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennélfogva nem is kétkedem abban, hogy a t. minister úr kérésemet s erre vonatkozó határozati javaslatomat kegyes lesz figyelmére méltatni. Azonban, t. ház, nem akarván a t. ház türelmét tovább koezkára tenni és szívességével visszaélni, bezárom beszédemet, köszönetet mondván azon t. képviselőtársaimnak, a kik figyelmükkel megajándékozni szívesek voltak; köszönetet mondok az igen t. minister urnak, különösen az esetben, ha határozati javaslatomat elfogadni méltóztatik. Azzal zárom be beszédemet, hogy e vitának folyamán sok hasznos és életrevaló eszme pendíttetett meg és fejtegettetett. Én lehetetlenségnek tartom, hogy ez életrevaló eszmék nagy része hasznos meggyődéssé ne érlelődtek volna t. képviselőtársaim között és a t. minister úrnál. Már pedig a meggyőződésnek természete az, hogy törekszik tényekben is nyilvánulni. Adja az ég, hogy azon eszmék, a melyek itt elhangzottak, a t. minister úr buzgósága folytán mielőbb tényekben nyilvánuljanak. (Élénk helyeslés bal felöl.) Bátor vagyok mindkét határozati javaslatomat beterjeszteni. (Halljuk! Halljuk.!) Első határozati javaslatom, mely a börsére vonatkozik, így hangzik (olvassa): »Utasíttatik a földmívelésügyi minister, hogy a kereskedelmi ministerrel egyetértőleg a termények körűi dívó tőzsdei különbözeti játékot, mely a mezőgazdasági termények árának természetes képződésére káros hatású és a gazdaközönség anyagi pusztulását és romlását idézi elő, törvényhozásilag szüntesse meg.« (Élénk helyeslés bal felöl.) A sóra vonatkozólag a következő határozati javaslatot vagyok bátor előadni (olvassa): »Utasíttatnak a földmívelési és pénzügyministerek egyetértőleg a marhasó el árusításának rövid idő alatti életbeléptetésére. Ha ez a közeljövőben elérhető nem lenne, előleges összeírás megállapítása szerint a házi állatokat tartók részére hatósági utalványok mellett, a marhasóniik az egész országban egyforma olcsó áron leendő darusításának egy év alatti megkezdését eszközöljék.« (Élénk helyeslés bal felöl.) Molnár Antal jegyző : Harkányi Frigyes! Harkányi Frigyes: T. ház! Nem akar tam e táreza költségvetéséhez a t. minister úr tegnapi beszéde után hozzászólani, miután azt láttam, hogy gazdasági és nemzetgazdászati érdé kekket kellő buzgalommal felkarolván, mindnyájan osztjuk azokat a nézeteket, a melyeket a t. minister úr előadott (Helyeslés jobb felöl.) és így annál kevésbbé volt okom azokat bővebben tárgyalni. Csupán egy általános megjegyzésre kívánok szorítkozni. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy képviselőtársaimnak egy része az államtól nagyon sokat vár. Én nem szeretném, hogy túlfeszített igényeket támaszszunk e tekintetben az állam iránt és ez által koczkáztassuk azon pénzügyi egyensúlyt, a melyet nagy áldozatok árán és hosszas fáradalmak után szerencsések voltunk létrehozni és hitelünk megerősödését elérni. E tekintetben azt, a mit a franczia igen helyesen mond : »Ai de toi, et dien t'aidera«. itt is óhajtanám, hogy gazdasági szükségleteinknek nagy részét társadalmi téren és a magunk körében elégítenők ki és ha, e tekintetben gazdasági egyesületeink talán nem felelnek meg a czélnak úgy, mint kellene, ennek okát én abban találom, hogy azoknak egy része hivatásának meg nem felel. De főkép két kérdés az, e melyről most szólni kívánok. Atzél Péter igen t. képviselőtársamnak a szőlőmívelésre vonatkozó megjegyzéseit nagy figyelemmel hallgattam és azt hiszem, hogy a miket e téren szerzett bő tapasztalatai alapján mondott, hasznunkra szolgálhat; de t. képviselőtársam két fontos nemzetgazdasági kérdésre is tett megjegyzéseket; a takarakpér.ztárakra és a biztosító intézetekre. Nem akarok mélyebben belebocsátkozni a t. képviselőtársam által erre vonatkozólag-mondott észrevételeibe, de nézeteim e tekintetben nincsenek összhangzásban az övével és csak általános megjegyzést kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőtársam a takarékpénztárakkal szemben azzal a váddal lépett fel, hogy azok uzsora-intézetek és hogy visszaélnek a nagyközönség helyzetével. Nem akarván, hogy ez a balhit elterjedjen s azért kénytelen vagyok következő megjegyzést tenni. Meglehet, hogy vannak egyes vidéki takarékpénztárak, a melyek túlságos kamatokkal, vagy nem is kamatokkal, mert ez törvényesen van megállapítva, mint inkább túlságos díjak szedésével aknázzák ki a reájuk szorult nagyközönség kénytelen helyzetét, de ezek nem felelnek meg hivatásuknak. De ezen nem is határozat vagy törvényes rendelkezés útján lehet segíteni, hanem inkább azzal, hogy a takarékossági hajlam, mely, fájdalom, helyenkint nagy részben hiányzik, mind általánosabban f'ejlesztessék, hogy így tőkeképződés támadjon. A mint látjnk is, hogy a mely vidéken ilyen tőkeképződés van, a takarékpénztárak kénytelenek megelégedni mérsékelt kamatokkal és díjakkal; míg ellenben ott, a hol kevés a tőkeképződés és ennélfogva nincsen concurrentia, a takarékpénztárak a helyzettel visszaélve nagy díjakkal dolgoznak; mert ahol több pénzintézet van, a verseny mégis enyhíti a bajt. Azt. hiszem azonban, hogy a helyzet e