Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-47

47. orfcKáros RÍ** Í892. tekintetben évről-évre javul, javulnak a viszonyok és látjuk azt is, hogy a takarékpénztárak milyen jótékony hatással vannak hazánk gazdasági viszonyaira. Mert nálunk a takarékpénztárak nem olyan természetű intézetek, mint a külföldön, jelesül Németországban, hanem kisebb bankintézetek, olyanok, a melyek az ország legnagyobb részének hitelszükségleteit fedezik, például a fővárosi takarékpénztáraknál összegyűlt pénz, n;'gy hasznára van a főváros és környékének fejlődésére. Hogy az összes hazai takarékpénztárakban mekkora az elhelyezett pénz mennyi sége, arról hiteles adataim most nincsenek kezemnél, de azt tudom, hogy a betét csak a fővárosiaknál kél százmillióra tehető. T. képviselőtársamnak tehát a takarékpénztárakra vonatkozó vádja nem volt jogosult és az, nézetem szerint, nagyon is szerény mértékre redueálható. A másik a biztosító intézetek kérdése. Az az eszme, hogy állami intézmény legyen a biztosítás, tökéletesen áll theoriában és ez az eszme nem is új, sőt Németország egy részében életben is van. Mindamellett nem terjedt el ez általánosságban, mert keresztülvitele sok nehézséggel jár. Hiszen látjuk, hogy a magánbiztosító intézeteknek is milyen a sorsa. Van egypár biztosító intézet, mely virul, de a legtöbb a nagy concurrentia folytán, a mely azt vonja maga után, hogy kevesebb díjakat szednek be, mint a mely szükséges, hogy fennállhassanak, rendre vagy megbukik, vagy rossz viszonyokban tengődik. De méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy ha a biztosítás állami kezelésbe jut és általánosan kötelezővé tétetik, a mint a t. képviselő úr ajánlja, akkor az egyenesadó természetével bir. És ha a becsléseket és kárfelvételeket állami tisztviselők fogják eszközölni, ezekről a padokról a legkevésbbé vagyok hívatva az állami tisztviselők pontos működése ellen nyilatkozni, de azt hiszem, hogy mindenesetre e téren nehézkesebb és költségesebb lesz az eljárás, mint a hogy azt a verseny kölcsönös hatása alatt a magánbiztosító intézetek ma végzik. Ezeket akartam röviden megjegyezni a t. képviselőtársamnak előadására. (Élénk helyeslés jobb felől.) Szederkényi Nándor jegyző:irányiDániei! Irányi Dániel: T. ház! Mindnyájan emlékezünk azokra a sajnos eseményekre, melyek épen most esztendeje Békés és Csanádmegye némely községében történtek. A szegény tudatlan munkásnép elámítva, lelketlen bujtogatok által felizgatva, erőszakhoz nyúlt a hatóságok ellen, a mely erőszakot karhatalommal kellett elnyomni. A bűnösök letartóztattatván, bíróság elé állíttattak. És midőn ez már megtörtént mftjns 6-án, pénteken. j[Ql midőn a rend már helyreállott, az igaz, hogy a békésmegyei gazdasági egyesület kérésére, a tisztelt belügyminister úr mégis indíttatva érezte magát kormánybiztosnak kinevezésére s mintán a megyei főispán vonakodott e rendkívüli tiszt elfogadásától, őt hivatalától felmentette és helyette Vasmegye alispánját nevezte ki főispán nak és egyúttal kormánybiztosnak. Megvallom, t. ház, a nélkül, hogy az ottani viszonyokat épen rózsás színben akarnám feltüntetni, kormánybiztos kirendelésének egyáltalán fogva nem láttam szükségét. Miért ? Mert a fennálló törvények elegendő hatalmai biztosítanak a közigazgatási rendes tisztviselőknek, hogy a csendet és rendet fentartsák és ha megzavartatott, helyreállítsák, mint a hogy a jelen esetben is úgy történt Orosházán. Csabán és Battonyán is. A főispán-kormánybiztos, a ki ellen egyébiránt nekem a legkisebb kifogásom sincs, mert értelmes, szakértő, buzgó és esetleg erélyes tisztviselőnek bizonyult, még a nyár folyamán beutazván a megyét, a mint magától tudom, meglátogatván minden egyes községet, sőt még a pusztákat is, tájékoztatta magát a munkásmozgalom kiterjedése és okai felől. Azt hiszem, hogy nem is késett a t. belügyminister úrnak jelentést, talán több jelentést is tenni a tapasztaltakról és a t. ház — miután az ügy fontosságáról meg van győződve — csak köszönettel venné, ha a t. belügyminister úr a főispán-kormánybiztosnak a vizsgálatról közlött jelentését a házzal is tudatná. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt magam is foglalkoztam ezen mozgalommal és annak okaival, mivel mint Békésmegye egyik kerületének képviselője, én is érdekelve vagyok a dologban. Még május előtt, április hónapban, (Halljuk! Halljuk!) Békés város napszámosai levélben fordultak hozzám, előadva panaszaikat és kívánságaikat. E levélből arról győződtem meg, hogy az ő főbajuk a megélhetés nehézsége. Annyira megszaporodtak úgy ott, mint a megye egyéb községeiben, de Csanádmegyében is, hogy különösen, miután a vízszabályozási munkák már megszűntek, tisztességesen megélni, családjaikat fentartani nem képesek. Ha tehát a mozgalom kitörésének közvetlen oka a félrevezetés, az izgatás volt: nem lehet tagadni, hogy annak mélyebb és valódi oka is volt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A főpanasz, a melyet úgy ők, mint a megye többi községeiből azután nálam járt küldöttség előterjesztettek, az, hogy a földbirtokosok a földeket feles és harmados használat alá csak úgynevezett nagy uzsora mellett adják ki. Megvallom, eleinte nem értettem, mit neveznek ők uzsorának. Megmagyarázták nekem. Értik ez alatt ők azon mellékszolgálmányokat, melyeket a földbirtokosnak járó termésmennyiségen kivtíl