Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-47
49. országos ftlés 1892. május 6-án, pénteken. 4Í gyök, hogy a differentiák kifizetése nagy absurdum, R még nagyobb absurdum az, hogy a differentiák megállapítására oly börsei bíróság van összealkotva, a melynek tagjai maguk is könyökig és nyakig vannak ez erkölcstelen speeulatioban. (Zajos tetszés és éljenzés a szélsőbalolon.) Bátor vagyok még felemlíteni azt, hogy nemcsak az igazságügyminister, hanem a pénzügyminister úrnak lesz még e börse-kérdés elintézésénél szerepe, (Halljuk! Halljuk!) mert hogy Magyarországon, hol-—hogynagyítással ne éljek — a koporsó szögtől a menyasszonyi koszorúig minden sokszorosan meg vau adóztatva, ép aborse legyen az, a mely szíízen marad és mely egy krajczárt sem fizet. (Nagy derültség a szélsőbalon.) az egy óriási absurdum (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) és ebben a tekintetben nem is kell, hogy a t. pénzügyminister úr valami nagy tartózko dússal nyúljon a kérdéshez, mert hiszen Ausztriában már megadóztatják a borsét, már pedig a mi pénzügyi és közgazdasági ideáljainkat onnan szokták Magyarországba importálni; tehát kövessük ebben a tekintetben Ausztriának a példáját. És, t ház, e börse-árkülönbözeti játékot, annyira károsító, annyira depravaló hatásúnak tartom a magyar gazdaközönségre nézve, hogy ez irányban beszédem végén bátor leszek egy határozati javaslatot benyújtani és azt a t. háznak elfogadásra s a t. minister úrnak pedig pártfogásába ajánlani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Van azonban még egy kérdés, a mit szándékosan hagytam uioljára azért, mert úgy vélekedem, hogy ebben a kérdésben már eltérő nézetek itt e házban nem lehetnek. (Halljuk! Halljuk!) Ez, t. ház, a marhasónak a kérdése: sokkal fontosabb kérdés, mint a minőnek első tekint'tre látszik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Magyarországon körülbelül 12 millió oly állat van, a melyet feltétlenül kell sóval táplálni, ha azt akarjuk, hogy a gazdának szorgalmát, ha azt akarjuk, hogy a takarmánynak az értékét visszafizessék. Kívánom hangsúlyozni, hogy engem nem az önzés beszéltet, mert én olyan legelőkön tartom a magam jószágát, a mely nem nagyon magasan van a tengerszínétől, tehát a hova a tengerről a só meglehetős mennyiségben importáltatik; de ott a hegyeken, a melyek már a tenger színe felett nagyon magasan vannak, ott mentől kevesebb sótartalmú legelővel élhet a jószág. Tehát különösen a hegyi marhatenyésztőknek az érdekében van első sorban e felvetett kérdés pártolása. (Halljuk!) Úgy tud un, t. ház, hogy az úgynevezett niarhasómik az előállítására, vagyis a konyhasónak a denaturalisálására már történtek kísérletek. Hogy eredményre vezetett-e vagy nem vezetett, azt nem tudom; hanem hogy akkor, a mikor már achemia azon a fokon áll, hogy még Szalay Imre t. barátom sem tudja a mübort a természetes bortól megkülönböztetni, ha szépen servirozzák, hogy akkor ne lehessen a sót denaturalisálui oly módon, hogy abból elvonható ne legyen a chemiai substratum, a mi által élvez hetlenné válik az emberek számára, ezt én alig vagyok képes elhinni; de tudom azt, hogy Ausztriában már tettek kísérleteket és tudom azt, hogy azzal ott komolyan foglalkoznak. Én hiszem, hogy ha valóban komoly tanulmány tárgyává tétetik a konyhasó denatura lisál lehessen feltalálni oly chemiai szert, melylyel mechanice, nem lehet elválasztani a konyhasótól és elválasztás által alkalmassá tenni az emberi szervezet erősítésére. Franeziaországban mondják, hogy találtak erre módot. De ha nem lehetne is denaturalisálni, még akkor sem tartózkodom a leghatározattabban hangsúlyozni, hogy marhatenyésztésünk érdekében elmúlhatatlanúl szükséges, hogy a minister úr a konyhasónak mérsékelt és alacsony áron való eladását életbeléptesse. (Helyeslés a szélső baloldalán.) És ezt nagyon könnyen el lehet érni az á'tal, ha méltóztatik a minister úr a megyei hatóságok, községek elöljárói által évről-évre összeíratui, hogy ki mennyi marha állománynya! bir, mennyi birkája, kecskéje, marhája, lova van s ennek megfelelően adassék utalvány a birtokosnak, a só olcsó áron való megszerezhetésére. (Hdyeslés a bal- és a szélső' báloldalon.) És ha netalán azt az ellenvetést teszik erre, hogy akkor majd nem fogja odaadni a marhájának, hanem a saját szükségletére használj a fel, hát én ezt sem találnám valami nagy bűnnek. Hisz ezt a legszegényebb osztály tenné, az a szegény osztály pedig úgy sem kap a 18 forintos ár mellett annyi sót, a mennyi a szükségletére megkívántatnék. Másfelől az a magyarországi polgár mégis csak több figyelmet érdemel, mint a bulgáriai, oda pedig tudtommal magyar sót szállítanak, (Úgy van! a bal-és a szélső baloldalon.) olcsó áron. Én tehát e részben semmi néven nevezendő akadályt nem látok arra nézve, hogy amarhasó előállítása iránt a leggyorsabb intézkedés megtörténjék, vagy ha előttem ismeretlen okoknál fogva ez kivihető nem volna, akkor a konyhasónak a ntarhatartó közönség részéről utalvány mellett mérsékelt áron való kiszolgátatása érdekében intézkedés történjék. (Helyeslés a bal- és a szélső balolodaloti.) T. ház! Épen a földmívelési minis • terium költségvetésében látjuk, hogy a lefuttatásra óriási összeget fordítunk évenkint. Nem akarom vitatni, hogy helyesen-e vagy nem, de azt merem állítani, h >gy ez az úri passzió nem az ország összes lakosságának érdekeit képviseli; is*
