Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-47

Qg ll. ©magos ülés 1892. kívánatos, hogy kitűzzön magának, a legnagyobb sikerrel teljesítheti és e kérdést megoldhatja. T. ház! A gabnaárak hullámzására vonatkozólag döntő befolyással bír a börze . . . (Halljuk!) Körösi Sándor: Dynamit alá! Papp Elek: Hát én ahhoz i* hozzájárulok, habár magáin nem cselekszem. A gabnaárak nagymérvű hullámzására és általában véve a gabnaáraknak, a fogyasztás és keresletnek — az effectiv árakat ériem — megfelelő áraknak a zsibbasztására, a tőzsdei árjegyzések, a tőzsdei vételek és eladások, melyek csupán csak papiroson történnek, rendkívüli mértékben befolynak. (Úgy van!) És a tőzsde, tekintet nélkül a szükségletre, saját belátása és szeszélye szerint szabja meg a gabna árat. (Egy hang bal felöl: Speculatio szerint!) Hát hogy ez így van és hogy ez nem a tőzsde iránt való elfogultságomnak a visszhangja, azt bizonyítja az a körülmény, hogy tavaly őszszel és a tél folyamán, a mikor Oroszországban az éhínség lábra kapott és rémületesnél rémületesebb hírek jöttek hozzánk, óriási menynyiségtí búza adatott el. Annyi búza adatott el papirüzlet útján, hogy Magyarország 10 évi át lagos teimésének felel meg. Ha ez a sok búza, a mi így eladatott, meg lett volna, át lett volna véve, át lett volna adva, akkor ma óriási ára lenne a búzának, de az eladás csak papiroson és azon speculatioból történt, hogy azokat az embereket, a kik magas áron vettek, lépre vigyék és most tavaszszal a differentiát velők fizettessék meg: ez a börzén oly egészségtelen helyzetet teremtett, a melyet ma is érzünk. Positiv tudomásom van arról, hogy a legtöbb budapesti malom az egész őszszel és télen nem csinált egyebet, mint megvett annyi búzát, a mennyi tényleg az ő közvetlen fogyasztására szükséges volt — közbevetőleg mondva, azt is szerbiai, romániai és boszniai búzával vegyítette s így a magyar lisztnek jó hírnevét is nagy mértékben megtámadta ezzel a m; nipulatioval. Tehát csak annyi búzát vettek, a mennyi az ő közvetlen szükségletükre megkívántatott. Mikor azonban egy malom megvett — mondjuk — pl. 5—10 vagy 15.000 métermázsa búzát, ugyanazon a börzén az nap eladott 5-ször annyit, úgy, hogy a malmok mindig ötször, hatszor annyi búzát adtak naponkint papiroson, mint a mennyi effectiv árú az nap általok bevásároltatott. És mi lett ennek a következése? Az, hogy egy buzaringet csinállak és most mesterségesen lenyomták a búza árát és fizettetik a diferentíát. Ha ezt a differmtiát csak az ő barátjaikkal és börzei companistáikkal fizettetnék, sajnálnám ugyan őket és felebaráti indulattal részt vennék üiäjns ft (In, péntekettt bukásukban, de nem érdekelne oly közvetlen, mint érdekel most, midőn a nagy magyar Alföldön a legegyszerűbb és legközönségesebb emberek, fóldmívesek és birtokosok fizetik ezt a differentiát azon lelketlen üzérek betolakodása következtében, a kik elmennek a vidékre, kinál ják a schlussjaikat és elámítják a szegény embereket, hogy most ilyen jó a kilátás,hisz látjátok, hogy Oroszországban mily nagy ínség van, vegyetek búzát stb. Ennek eredménye az, hogy vettek tenger mennyiségű búzát jó áron, mit eladtak a malmok és most, midőn leszállott 11 írtról 8 frtra a búza ára, a malmok a vidéki szegény embereken nyerik meg a differentiát s a veszteséget, a mit a romániai rosszul őrlött liszten vesztettek. A differentialis speculatiok a nyers terményekkel, egészségtelen dolgok. Ez ellen máiAmerikában is hangok emelkednek. Az ausztriai gazdaközönség pedig e kérdés megoldásával és a börzén tapasztalt és gyakorlatba vett visszaéléseknek a maguk medrökbe való visszaszorítása val és megszüntetésével komolyan foglalkozik, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) pedig Ausztria nem annyira földmívelő -ország, mint a milyen mi vagyunk. Nem akarok e kérdésről nagyon sokáig beszélni, mert néhány mélyen t. képviselőtársain arczából azt látom, hogy ők velem egy véleményben vannak. Még csak egy dolgot említek meg. Vájjon mit szólna Francziaország tő;vényhozása ahhoz, ha egyszerre a párisi börzén eladnának p. o. 10 ezer millió koppantyiít, 1000 millió esernyőt vagy schirmledert, (Nagy derültség a szélsőbalon.) vagy olyasvalamit, minek készítéséből a franczia iparos él s melynek forgalmától existentiája függ. Eladnák ezeket az iparczikkeket ily óriási mennyiségben a nélkül, hogy valakinek eszébe jutna a koppantyúkat, ,-chírmledereket vagy esernyőket megcsinálni s a vevőnek átvenni és felhasználni. Azt hiszem, ha ilyesmi történnék Parisban, akkor a dynamitot s más efféle robbanó szereket nem oda vitték volna, a hová vitték; hanem a börze alá. Hogy lehet tehát nekünk kizárólag földmíveléssel foglalkozó országnak tűrni azt, hogy terméseink, szorgalmunk és izzadásunk eredményének értéke lenyomassék egy tisztességtelen hazárdjátékkal. (Igaz! Ügy van ! a szélső baloldalon. Zaj.) Körösi Sándor: A differentiákat nem kell behajtani. Papp Elek: Hogy e differentiáknak fizetése, behajtása jogos-e vagy nem — mit t. Körösi képviselőtársam közbeszólt — ezt elbírálni a jogászoknak a dolga s örömmel fogom venni, ha Körösi t. képviselőtársam e tekintetben az igazságügyministeri tárcza tárgyalásánál fel fog szólalni, mert magam is abban a véleményben va.