Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-27

íprilíh 2-án, szombaton. gg Sí. oraágos ülés 1892 á ben lapozgatok és belőle néhány adatot olvasok föl a t. háznak. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Mert a mi az udvartartást illeti, ez a könyv a legmérvadóbb. Ez azon könyv, a melyet minden külföldi diplomata, ha Bécsbe megérkezett, hivatalosan megkap és a mely könyv a külfölddel és a külhatalmasságokkal szemben a mi közjogi állapotainkat föltünteti. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Mit látunk mi, t. ház, ebben a könyvben? Mindjárt a legeslegelő] azt mondja ez a könyv : »Geneólogie des regierenden Kaiser-Hauses«. E szerint tehát nálunk hivatalosan — legalább a külfölddel szemben — nem is létezik császári és kir. uralkodó család, hanem tisztán és egyedül csupán császári, »Kaiser-Haus«. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ha a könyvben tovább lapozgatunk, látjuk, hogy föl vannak benne sorolva az összes udvari méltóságok, a mint a könyv mondja a »Hofstab« és a főudvarmesteri és a többi hivatalok. Az egész könyvben az ágynevezett magyar udvari méltóságokról szó sincsen; csak hátúi egy helyen vannak fölhozva a magyar udvari főméltóságok, ott is latinul, nehogy a német ember annak nyomára jöjjön, hogy olyan magyar titularis hivatalok léteznek. Hogy mennyire nem magyar ez udvartartás, látszik abból is, hogy abban magyar nevekkel alig találkozik az ember. Az összes méltóságok és hivatalnokok között alig akad 10—15 magyar név. Hogy mennyire van Magyarországjoga respeetálva, kitűnik abból, hogy az Obersthofmarschall Stab-ban külön magyar tolmácsok vannak. Itt van (olvassa): »Dolinetsch für die ungarische Sprache Grubiczy, für die italienische stb. stb.« (Mozgás.) Tehát a mi magyar államiságunk ott csak tolmács által van képviselve, a mi mutatja, hogy az Magyarországtól teljesen elkülönített udvari méltóság. Felhozta Eötvös t. barátom, hogy még Budapesten is az udvari háztartás egyénei németek. Egyetlen magyar ember van köztük : Ybl, az is már meghalt, (Derültség.) de minthogy ő az egyetlen magyar, ott hagyták a nevét. (Felkiáltások jobb felől: A fia az!) íme a lista: K. u. k. Schlosshauptmannschaft in Budapest: Supp, Ybl, Röth, Hanry, Kratzl, Krahl, Plesko. (Derültség és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Hogy Budapesten ily egyének képviseljék a magyar udvartartást, az Európában unicum. Hogy mennyire igazolva van az udvartartásban a dualismus, mással is illustrálhatom; láttam Bécsben egy circularét, melyet akkor adnak ki, ha az udvar Budapestre jön. Ennek ezínie: »Áusflug des allerhöchsten Hofes nach Budapest.« (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ausflug, kirándulás; ha pedig innen mennek jelentések Bécsbe, czímtlk ez: Séjour des kaiserlichen Hofhaltes. (Nagy mozgás a szélsőbalon.) Azt hiszem, nagyon messze vagyunk a 67-iki törvények végrehajtásától és a paritástól, midőn a budapesti udvartartás Graz, Salzburg és Prága után jön. Mert míg ezek a Hofhandbueh szerint residentiák, addig Budapest csak holmi kirándulási hely, a hova az udvar csak vadászatra és a képviselőház megnyitására rándul le. (ügy van! TJgy van! a szélsőbalon.) És hogyan rándul le? (Halljuk! Halljuk!) ügy, hogy Bécsben felpakolnak külön vonatra kocsikat, lovakat, szolgákat. A szolgák, a kik idejönnek, extradietákat kapnak; ez is mutatja, hogy itt nem is teljesítenek rendes szolgálatot. Bécsből hozzák a húst, a zöldséget, talán a vizet is, szóval mindent, a mi itt szükséges. Itt udvari ebédek vannak; a ministerek, a képviselők, a kik oda hivatalosak, úgy a hogy, kielégíttetnek, és azután az egész czókmók összepakoltatik és egy másik külön vonattal visszamegy és Budapesten nyoma sem marad az udvartartásnak. (Zaj a szélső baloldalon.) És mert épen az udvari ebédekről szólottam, bátor vagyok még egy kérdést intézni az igen t. ministerelnök úrhoz és a képviselőház igen t. elnökéhez. A mint olvastam, a ceremonicus rendet, hogy hogyan ülnek a képviselők az udvari asztalnál, azt láttam, hogy azok előtt az udvari méltóságok, nem csupán a belső titkos tanácsosok, de még a kamarások is ülnek, sőt az asztalnokok is, a képviselők pedig utoljára jönnek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.)" De még többet mondok. Azt olvastam, hogy mikor a képviselőház igen t. elnöke ő Felségéhez ment kihallgatásra, gondolom magát bemutatni, akkor azon audientián valami 15 egyént eresztettek be előtte, tábornokokat és másokat. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Gyalázat!) Én nem ismerek Európában oly monarchicus országot, melyben a képviselőház elnöke és a képviselők, kik a törvényhozásnak factorai, az az udvari kisebb vagy nagyobb méltóságok után következnének. (Igaz! ügy van! a szélsőbalon.) Ez lealázó! (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Én csodálom, hogy az igen t. elnök úr bement azon audientiára, vagy mindjárt előzetesen nem tette meg a kellő lépéseket. Magyarországon senki sem jöhet — szerintem — a képviselőház elnöke előtt, ő az első, midőn ő Felségéhez megy, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert a magyar képviselőház kiegészítő factora Magyarország törvényhozásának (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbal felől.) és aeqjiiparált factor a koronával. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Erre nézve kérek választ az igen t. elnök úrtól is, mert nem akarnám, hogy ismétlődjenek