Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-27
íí. Arsiftfol 'Illés 1892. azok a jelenetek, melyek Bécsben a trónörökös házassága alkalmával előfordultak, hogy a képviselőház elnökét a második vagy harmadik gallériára küldték és a képviselők csak a stehparterren állottak. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Arra kérem az igen t. kormányt, hogy legalább a magyar törvényhozás méltóságát védje meg. (Zajos helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Mindezekből kifolyólag nem tartom elégségesnek, ha itt évenkint csak óhaj'ok fejeztetnek ki és a háznak egyes tagjai ezen anomális viszonyokat felhozzák, hanem szükségesnek tartom, hogy immár a magyar törvényhozás teljes erejével közbelépjen és e tekintetben a ház határozzon, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal felől.) Bátor vagyok ezért a t. háznak egy határozati javaslatot benyújtani, mely egész egyszerűen így szól (Halljuk! Halljuk! olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az önálló, állandó magyar udvartartás létesítése végett azonnal intézkedjék és eljárásának eredményéről a képviselőháznak jelentést tegyen.* Kérem a t. házat, hogy ezen határozati javaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal felől.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Lits Gyula jegyző (olvassa a határozati javaslatot) : Visontai Soma! Visontai Soma; T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn épen a parlamentnek radicalis, demokratieus irányzatú pártjai részéről hangzik el évről-évre a vágyódás és óhaj, hogy itt Magyarország kebelében, Magyarország fővárosában udvartartás és ezzel kapcsolatban udvari élet legyen: bizonyára méltóztatik megérteni, t. képviselőház azt is, a mint azt az előttem szólott t. képviselő urak kifejtették és a mint annak Ugron Grábor t. képviselő úr is különösen kifejezést adott, hogy bizonyára nem az udvari élet az, nem az udvartartásnak az a része az, a melynek létesítését társadalmi vagy közjogi szempontból a függetlenségi párt, vagy a parlamentnek ezen pártjai oly nagyon óhajtandónak tartanak. Mert mi tíírés-tagadás, t. képviselőház, az alkotmányos királyságoknak és különösen a királyok alkotmányosságának a fejlődésével nem jár párhuzamban az udvari pompa és udvari fénynek a fejlődése. Azt látjuk, hogy minél jobban közeledik a király népe felé, minél jobban közeledik annak törekvése, vágyódása és inspiratioja felé, hogy a társadalom lüktetését megértse, azt látjuk, hogy minden lépéssel, a melyet az alkotmányos fejedelem az elzárkózott udvarból kifelé és a trón lépcsőjéről lefelé tesz, mégis csak elhull mindenkor egy-egy csillám, egy-egy foszlány abból a varázslatos udvari ködfátyolból. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Es azt április 8-ftn, szombaton. 59 látjuk, hogy a demokraticus társadalmi élet fejlődésével annak a nagy fénynek, udvari pompának a helyét a népek szivének melege váltja föl és hogy az alkotmányos fejedelmek udvartartásában a népeknek érzése nagy szerepet játszik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ez nem is lehet másként; mert azt a régi, általunk visszakívánt magyar királyi udvart — meglehet, hogy ez esak az én nézetem — többé létesíteni úgy sem lehet. Hiszen a parlamentaris életnek intézői sokat szétfejtettek abból, a mi azelőtt az udvari fényhez és pompához tartozott. A magyar zászlós uraknak és méltóságoknak a magyar királyi pompás és fényes udvartartásban való szereplése összeesik azzal a körü'Iménynyel, a mikor még az udvarban szolgáltatta a király az igazságot. Az udvari életnek ezen fényes részét ma a bíróságok gyakorolják. Összeesik az udvari élet azon fényes korszakával, mikor a király maga is törvényt hozott. Az udvarnak e fényes részét ma a nemzetgyűlés és a törvényhozás teljesíti. — Összeesett, t. képviselőház, a magyar királyi udvar azon fényes korszakával, a midőn még itt, az ország határain belül, önálló magyar királyság volt. T. ház ! Az előttem szólott t. képviselő urak kifejtették azt, hogy a közjogi aggályok miatt, a magyar udvari méltóságoknak szereplése szempontjából kívánják a magyar udvartartást. És én ezt természetesnek találom. Ha a magyar társadalom szellemét tekintjük, a mely 25 év óta bizonyos demokraticus irányban és a bécsi társadalomtól előnyösen megkülönböztethető irányban fejlődött, akaratlanul is felmerül az a gondolat, vájjon a magyar társadalomnak azon demokraticus fejlődését nem annak köszönhetjük-e, hogy az udvari élettől távolabb áll, mint az osztrák, mint a bécsi társadalom ; vájjon annak szabadelvűbb, nemesebb, loyalisabb irányban való fejlődését nem az okozza-e, hogy azon elemek, a melyek oly gyakran elbuknak az udvarral szemben, a melynek fénye kápráztat, varázsa bódít és hatalma görnyeszt, a mi társadalmunktól távol állanak s hogy magyar udvari élet nem vert annyira gyökerea nálunk, mint az osztrák fővárosban? t Kénytelen vagyok ennek emlegetésére, mert azt látom, hogy a magyar társadalom s a magyar közélet kiváló alakjai sem képesek megállani az udvar bódító hatása előtt. És ha azt látom, hogy 25 év óta azok, a kik Mahomed példájára — mert nem jött a hegy, Mahomed ment a hegyhez — mert nem jött az udvartartás ide, ők mentek annak a körébe... Jókai Mór t. képviselő úr távozik, pedig ő róla is kívántam volna szólani. (Altalános derültség.) Gr. Károlyi Gábor: Megy az udvarhoz! (Derültség a szélső baloldalon.)
