Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-27

2Í. orgcágos ölés 1891, Április 2-án, si©m%aton, . 57 Hiszen jól tudják önök, hogy a lemondások nyilvántartása mily fontos kérdés. Áz egész spanyol örökösödési háború épen a spanyol trónörökösödés félszeg nyilvántartásának kérdéséből keletkezett. És vájjon 1849-ben a bajok és a bonyodalmak nem abból keletkeztek-e, hogy a lemondás nem közöltetett a magyar törvényhozó testíílettel ? Hiszen a hitlevél, az 1867. II. tcz. is elismeri, hogy e tekintetben itt formahiba követtetett el. Az 1867: III. t.-cz. 3. §-a pedig következőket mondja: » Egyszersmind pedig az ország jogainak biztosítása tekintetében a jövőre nézve megállapíttatik, hogy minden ezentúl elkövetkezhető trónlemondás Magyarország külön értesítése mellett alkotmányos hozzájárulással történjék.* Nemcsak azoknak lemondását érti és kell, hogy értse ez alatt a törvény, a kik közvetlenül trónörökösök, hanem azokét is, a kik közvetve trónörökösök, mert minden osztrák főherczegnek, a kik Károly, József és Lipót ivadékából származnak, fennáll a joguk az örökösödésre. (Úgy van! a szélsőbalon.) Hogy pedig ezen jog nyilvántartassák és minden változása a törvény előtt ismeretes lehessen és hogy a jövőben bekövetkezhető bonyodalmaknak eleje vétessék, szükséges volna, hogy az uralkodóházban előforduló születések, halálozások, természetesen lemondások és mindennemű változások nyilvántartassanak. (Elénk helyeslés a szélsőbalon.) De vájjon fennáll-e azon trónlemondás hatálya, a mely egy idegen állam hatóságai előtt történik ? Hogyha az a m igyar országgyűlés tudomására nem hozatik, az 1867 : III. tcz. 3., §-a szerint ránk nézve érvénytelen. A jövendőben ebből könnyen bonyodalmak következhetnek. De az uralkodóháznak házi törvényei is megszabják nemcsak az örökösödési rendet, hanem a qualifieatiot is, a melynél fogva valaki az örökösödést elnj^erheti vagy abból kizáratik, szükséges volna tehát, hogy a császári háznak ezen házi törvényei a magyar országgyűlés elébe terjesztessenek, beiktassanak, hogy mindnyájunk által, mint törvényerejű ismertessék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igen jól hivatkozott az előttem szólott Bánó József képviselőtársam arra, hogy a magyar nemzetnek az a kívánsága, hogy magyar királyi udvartartás legyen, igazi monarchicus érzelem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mikor Európában azt látjuk, hogy a parlamentben a szélső baloldalról köztársasági pártiak állanak fel s a dynastia elűzésére törekedő férfiak emelik fel szavukat, akkor a magyar törvényhozásban épen ellenkezőleg arról győződünk meg, hogy a nemzet a magyar király uralkodóházának a nemzet szívéhez való közelebb hozása érdekében emeli fel szavát. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Egy törvényben letett intézményiin ket akarjuk ezzel megvalósítani, a melylyel a királyt és annak házát még szorosabban zárjuk magunkhoz és nem akarjuk idegenek őrizetére, szolgálatára és dicsőítésére bízni a mi királyunkat és ezért kérjük a magyar udvartartást. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Becsüljék és ápolják ezen loyalis érzületet, becsüljék meg úgy, mint a 19. század végén ritka érzeményt, melyet ha nem hanyagolnak el és nem utasítanak vissza, midőn a veszélyek támadnak: akkor a trón és nemzet érdekében nagy erőforrásoknak fogják felismerni. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a szélsőbalon,) Ajánlom én is a kormány figyelmébe, hogy mennél hamarább a magyar királyi udvartartás életbeléptettessék. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Lits Gyula jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes; T. ház! Azok után, a miket az előttem szólott képviselő urak elmondottak, a kérdés közjogi oldaláról nem szólok, annál kevésbbé, t. ház, miután remélem, illetőleg tudom, hogy a túloldalon sincs senki, a ki azt merné állítani, hogy Magyarországnak önálló magyar udvartartáshoz nem volna joga; nem tagadja azt a t. többség, sőt a kormány sem, mert hiszen csak a mai írott evangéliumukban olvastam egy igen bő és alapos fejtegetést arról, hogy tényleg a 67-iki törvények rendelik a magyar önálló udvartartást. Azonban, t. ház, midőn a t. kormány a törvény szövegét eltagadni, vagy legalább elmagyarázni nem tudja, akkor mindig egyes kibúvókat keres magának és azon kibúvókon akarja az országnak törvénybe iktatott jogait kijátszani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) így van ezen kérdésnél is. A »Nemzet« mai száma megkülönböztetést tesz a bővebb és szűkebb udvartartás között. Hallottuk ezt a theoriát itt már Tisza Kálmán volt ministerelnök úr által fejtegetni, hogy igenis a bővebb udvartartás Magyarország Önálló rendelkezése alá, de a szűkebb udvartartás ő Felsége személyi jogai közé tartozik. Hát, t. ház, ilyen theoriát itt fejtegetni, azt hiszem, téves. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De én — mint mondám — nem a kérdésnek közjogi oldalához, hanem a practieus oldalához akarok szólni, hogy Magyarországon mi az udvartartás "? Magyar udvartartás tulajdonképen nem is létezik, azzal másutt sehol nem találkozunk csak a költségvetésben; az udvartartás nemcsak hogy nem magyar, nemcsak hogy közös, de tisztára, osztrák is. Ezt nagyon könnyen bebizonyíthatom, ha az úgynevezett »Hof- und Staats-Handbueh in der Oesterreiehischen Monarchie« czímíí könyv9*