Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-27

gg 27. országos ülés 1892. április 2-iin, szombaton. méltóságok, felelősség nélkül, törvényeink hatályán kivtíl állva foglalnak helyet. (Ügy van! a baloldalon.) A legnagyobb meggondolatlanság, a melyet más alkotmányos inemzetek története is igazol és igen nagymérvű könnyelműség az, hogy a király környezete, a mely a király életét pillanatról-pillanatra kísérheti, érzelmeit magához ragadhatja, reá a legnagyobb mértékben befolyást gyakorolhat, ne legyen törvényes felelősség alá helyezve, (Élénk helyeslés bal felöl.) hogy az vétkezhessék az orszég törvényei, jogai s a nemzet alkotmánya ellen, a nélkül, hogy a nemzetnek jogában és hatalmában állana őket megfenyíteni, működésüket korlátok közé szorítani. (Élénk helyeslés bal felöl.) Azért kell külön udvartartás, hogy a magyar királyi udvari méltóságok, a parlamentaris kormány kinevezése mellett foglalják el állásukat és ez úton is, de máskép is a felelősség elvének alávettessenek. Hiszen egy nemzet, mint a magyar nemzet, a mely már annyit szenvedett a múltban a korona és a nemzet közt előfordult, mint ki szoktuk fejezni, félreértések miatt, nem könnyelmíí-e, nem meggondolatlan-e, ha a jövőre nézve a félreértések minden csíráját kiirtani nem igyekszik, de nem egyoldalúkig a nemzetben, hanem nem akarja kiirtani az udvarban azt a melegágyat, a melyből örökké a félreértések burjánoznak ki? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha azt akarjuk, mint kell, hogy akarjuk, hogy a nemzet és korona együttesen járjanak el, politikai missiojukat együttesen teljesítsék; ha azt akarjuk, hogy uralkodóházunk nemzeti uralkodóházzá alakuljon át: akkor akarnunk kell azt is, hogy a magyar királyt nemzeti udvar vegye körűi, a mely a, magyar nemzet érzelmeit, jogi felfogását, szabadságszeretetét, de a magyar nemzet hűségét és loyalitását is ismerje és tolmácsolja. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha azt akarjuk, hogy a nemzet és az uralkodóház szorosan összetörjanak, hogy a mi nemzeti törekvéseink élén az uralkodóház haladjon és ne csak politikai, hanem közművelődési és nemzeti vezére is legyen e nemzetnek: akkor akarnunk kell azt is, hogy azokat az érzelmeket, azokat a vágyakat, azokat a törekvéseket, a melyek a magyar politikát át kell, hogy hassák és megkülönböztetik, egy magyar udvar kebelében megtanulják, megismerjék és megszeressék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, jól tudjuk azt is, hogy az uralkodóház összes tagjai, a főherczegek nem köziskolákban nőnek fel; nem járnak nyilvános iskolákba, hanem az udvar kebelében nőnek fel. A milyen az udvar és annak felfogása; a milyen annak szelleme, gondolkozása és Ítélete: (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) olyan szellemet, ítéletet szívnak azok is magukba; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és a nemzet hosszas életén keresztül a múltban számos viszály lett volna megoldható, ha a királyi ház főherczegei e nemzet jogi életét, e nemzet vágyait, e nemzet törekvéseit megismerték volna. (Élénk hélyeüés a szélső baloldalon.) Hiszen azok, a kik a főherczegek közül a nemzet közé jöttek, csakhamar assimilálták magukat e nemzettel, e nemzet törekvéseinek szószólóivá váltak és a nemzet bálványozza őket és a legnagyobb hálával fizette legkisebb figyelmüket; mekkora hálával fizetné, ha nemzeti uralkodóház nemzeti törekvéseink élére állna? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy ezt tehesse, kell, hogy a magyar udvart magyar államíérfiak, magyar előkelő urak vegyék körűi, a kik ismerjék azt, a mi a magyart szeretetre méltóvá teszi. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, nemcsak ebben nem történik semmi, de méltóztatnak jól tudni, hogy az 1723; 1., 2., 3. tcz., a pragmatica sanctia 7. §-a kimondja, hogy Magyarországon a trónöröklés Károly, József és Lipót utódainál marad, és ebben különbözik az osztrák államok pragmatica sanctiojától. Kimondja azt is, hogy annak, a ki Magyarország trónjára jut, ausztriai főherczegnek és római katholiku^nak kell lenni. Azt kérdem a t. háztól : Magyarország törvényhozása mikép van arról értesítve és informálva, hogy kik ma az ausztriai főherczegek, a kiknek virtuális joguk van a magyar trónhoz ? Hiszen a pragmatica sanctiora nem elég örökké hivatkozni és akkor hivatkozni, mikor abból bilincseket kell e nemzetre kovácsolni, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hanem akkor is, mikor azt xégve kívánjuk hajtani, de úgy, hogy a magyar nemzet állami önállósága is kifejezésre jusson. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A külön magyar uralkodóház nyilvántartása, törvényeinek ismerete, az uralkodóházban való születések, halálozások nyilvántartása mind oly állami functio, a melyet Magyarország nem bízhat idegen állam hivatalnokaira. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen olvassuk a lapokban, hogy a császári és királyi uralkodóház törvényei értelmében ez és ez az ünnepélyes lemondás megtörtént; de arról, hogy ez a lemondás miről szól és mily állami érdekeket érint, mi sehol tudomással nem bírunk. Egyes főherczegek megszűnnek főherczegek lenni, mint Salvator János főherczeg, egy másik főherczegnő lemond a maga örökösödési jogáról, a nélkül, hogy az a törvényhozás tudomására hozatnék, pedig a magyar törvénybe nem is olyan régen, 25 év előtt, hozatott be olyan paragraphus, a mely kötelezőleg kívánja, hogy a lemondások a törvényhozás tudomására hozassanak.