Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-27
u 2S. «rsífíg»s Mos 1892. április 2-án, szombaton. Mikor az 1867 : XII. tcz. 7. §-a, a mely azt rendeli, hogy a magyar országgyűlés a magyar király udvartartásának költségeit mindig maga fogja megszavazni, ennek logikai következése és praegnans ideája más nem lehet, mint hogy a magyar királynak Magyarországon magyar udvartartása legyen. (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon,) Lehetne még régi törvényeket is idézni' melyekben meg van írva, hogy a magyar királytól, ha Magyarországon lakik, minden idegen elem távol legyen, de azt hiszem, e tekintetben törvényekre hivatkozni nem szükséges, mert a magyar udvartartás a magyar királyságnak oly természetes attribútuma, hogy valóban azt hiszem, Magyarországot kivéve nincs ország, a hol ily dologról a törvényhozásban disoussió lehessen. (Igaz! Úgy van! hal felől.) Azt hiszem, itt voltaképen nem is arról van szó, hogy új hivatalok alkottassanak, mert ha erről volna itt szó, akkor a törvényhozás igenis a legszívesebben ajánlaná meg az arra szükséges költségeket; de megmondotta előttem szólott Eötvös Károly t. képviselőtársam, miképen kellene e kérdésnek minden részletében eljárni, én a magam részéről csak a legfőbb dolgokat akarom megérinteni. (Halljuk. 1 ) Azok a hivatalok, méltóságok a magyar törvényekben gyökereznek, úgy, hogy csak ezen méltóságokat kell helyreállítani a magok megillető körébe. Arról van szó, hogy midőn a magyar király itt tartózkodik Magyarországon, akkor őt magyarméltóságok környezzék; (Ügy van! a bal- és szélső haloldalon.) és arról van szó, hogy midőn a magyar király itt van és őt magyar méltóságok környezik, akkor ne legyen kitüntetve az az inferioritas, a melyben a magyar méltóságok vannak szemben a németekkel. (Úgy van! Úgy van!) És arról van szó, t. ház, hogy ma úgy állunk, hogy nemcsak ecciatanter ki van tüntetve ez az inferioritas, hanem egyenesen azt lehet mondani, ennek az idegen elemnek, az osztráknak rendelkezése alatt állnak a magyar méltóságok. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én azt hiszem, az ilyen dolgok mélyen sértik a magyar nemzet érzületét (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélső haloldalon.) és mélyen sértik teljes joggal azért is, mert — nyíltan kimondom — alkalmam volt értesülést kapni, még pedig a legbiztosabb forrásból arról, hogy legfelsőbb körökben erre nézve akadály nincs. (Helyeslés hal felől.) Tehát egy kis jóakarattal és erélylyel a ministerium részéről ezt az ügyet teljesen ki lehetne egyenlíteni. Most hát kérdem a t. minister urakat, a mostaniakat és az előbbieket: miért nem méltóztattak a dolgot eddig tisztába hozni? Én azt gondolom, t. ház, hogy ez nem pártkérdés, mert ez a kívánság, ez az óhajtás minden magyar ember kebelében él. (Helyeslés.) Tehát ki azzal az érzéssel: tessék nyilatkozni az egész ország színe előtt. (Élénk helyeslés hal felől.) Ismétlem, ez nem pártkérdés és semmi érdeket nem sért, úgy, hogy igazán megfoghatatlan, hogy ez a dolog még ma is így áll. Minél rajongóbb tiszteletben áll nemcsak a magyar királyság eszméje, hauem a mostani uralkodó személye is, annál inkább kellene a nemzetnek ezt a jogos kívánságát kielégíteni, mert ez monarchicus érzület lévén, a monarchicus érzületet fejleszteni és nem elnyomni kellene. (Élénk helyeslés.) Ke kívánják önök uraim azt az időt, a midőn ha ily kérdések a törvényhozásban vagy az országban felmerülnek, lankadtsággal, aléltsággal fognak találkozni; meglehet, az önök részéről ez az idő elérkezett, de a mi részünkről nem fog soha elérkezni: és én, míg ez a párt párt lesz és az ellenzék marad, merem mondani, addig fogunk kopogtatni és önöket ebben zaklatni, míg valahára czélt érünk. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Azért tehát én ma is nemcsak a magam, hanem azon párt nevében is, a melyhez szerencsém van tartozni, arra kérem, sőt felhívom a t. ministerelnök urat és az egész ministeriumot: méltóztassanak odahatni, hogy a magyar királynak ezentúl Magyarországon csak magyar udvartartása legyen (Helyeslés a bal- és széhő baloldalon) és hogy ezen kérdés megoldva, a nemzet jogos kívánsága szerint, már egyszer, végreValahára örökre levétessék a napirendről. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lits Gyula jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Nem először szólalok fel e kérdésben; már többször volt szerencséin szavamat emelni a magyar királyi udvartartás érdekében. (Halljuk! Halljuk!) A fejedelem udvartartartása ma közös, holott az közösügyet nem képez. Az 1867: XII. tcz. 7. §-a is ezt jelenti ki. A közösügynek következő jellemvonásai vannak. A közösügyeket a közös ministerek kezelik; a közösügyek költségeit a delegatiok szavazzák meg és a közösügyek költségei a quota arányában viselendők. Ezen három főjellemző vonásból egyetlen egy sincs az udvartartásnál meg, mert az udvartartás költségeit nem szavazzák meg a delegatiok, inert azok nem viselendők a quota szerint s mert Magyarország épen annyival járul az udvartartáshoz, mint a mennyit Ausztria ad. Bizonyára nem azért fizet Magyarország épen annyit, mint Ausztria, hogy osztrák udvartartás legyen és magyar udvartartás ne legyen ; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) hanem midőu a költségeknek teljes felét viseli