Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-26

54 **» tPszÉpoi filés 18M .április lén, pénteken* szomszéd párt jutott volna hatalomra, nem kerülhette volna ki azt, hogy nagy adókat vessen ki, mert azon kérdés előtt állottunk, hogy vagy túlságig megterheljük népünket, vagy pedig megengedjük, hogy a magyar állani csődöt mondjon. Miután erre maga az a nép wem adná szavazatát, a melyet oly túlságosan kénytelenek voltunk terhelni, természetes, hogy mi is ez eszközhöz folyamodtunk volna. Egy különbség azonban lett volna kettőnk között. (Halljuk! Halljuk!) Hogy ha mi lettünk Volna hívatva arra — s itt most kizárólag azon párt nevében szólok, melyhez tartozni szerencsés vagyok — hogy jóvá tegyük azon megbocsáthatatlan Libákat, melyeket önök elkövettek s kénytelenek lettünk volna arra, hogy óriási adókat vessünk a népre, egyúttal gondoskodtunk volna forrásokról, melyekből a nép új erőt merítsen, hogy adóképességét megszilárdítsa s megújítsa. Melyek azok a források, arra rámutattunk számtalanszor. Az egyikre lesz alkalmam most mindjárt utalnom. A t. pénzügyminister úr nekem s Graál Jenő t. képviselőtársamnak azt a szemrehányást tette, hogy mi oly elemre hivatkoztunk, a mely sem neki, sem nekünk nincs hatalmunk alatt, tudniillik az időjárásra, hogy mi történik akkor, ha rossz esztendők vannak? Igaz, hogy hivatkoztam arra, illetőleg aggályomnak adtam kifejezést az iránt, hogy mi történik a magyar állam költségvetésével arra az esetre, ha egymás után két rossz év következik? De ezt nem olyképen hoztam fel, mintha abból a kormánynak akartam volna valami szemrehányást tenni, hanem kapcsolatba hoztam azzal — és idéztem is — hogy a mi költségvetésünk bevételi tételei oly természetűek, hogy egymás után következő két rossz év mellett világos deficitté változhatik át az a csekély kis plus, a mi most van és utaltam arra, hogy mert jövedelmeink nagyobb fele egyrészről tisztán az egyenes adókból, másrésze pedig üzemből származik, rossz évben úgyszólván elenyészik mindkettő, vagy oly csekély mérvre sülyed, hogy abból tetemes jövedelmet várnunk nem lehet. Egészen másképen áll a dolog az oly országokban, a hol az ipar és a kereskedelem ki van fejlődve. Erre is van befolyással az időjárás — igenis — de semmiképen sem annyira, mint az oly országban, a mely kizárólag termelésből és állami üzemből meríti állami szükségleteinek fedezését. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezeket értettem azzal, a mit e részben mondottam Köszönettel veszem a két választ, a melyet a pénzügyminister úr úgy a valutára, mint az adóreformra vonatkozólag adui méltóztatott. De sajnálattal kell kijelentenem, hogy az, a mit első sorban a valutára nézve mondani méltóztatott, engem nemcsak meg nem nyugtatott, sőt valóban nagy aggodalmat keltett bennem. (Halljuk! Halljuk!) Akkora aggodalmat, hogy nem tudom, nem lesz-e jobb, hogy mondjunk le arról, a mit a minister úr kilátásba helyezett és ne rendezzük a valutát; inkább maradjunk a jelenlegi állapotnál. Azt méltóztatott mondani, hogy a valutarendezésnél a bankot mellőzni alig lehet és miután a bankot mellőzni nem lehet, ebből azt következtette, hogy annak mindjárt előre ki kell adni a bőséges jutalmat azon szolgálatért és kilátásba helyezni vagy biztosítani előre a szabadalom prolongatioját 1897-ben. Még azt is méltóztatott mondani, mintha én azt kívántam volna, hogy 1897-re Ígérje meg határozottan, hogy azzal a bankkal szakít, hogy önálló nemzed bankot állítsunk. Az utóbbira nézve megjegyzem, hogy úgy formuláztam kérésemet, miszerint arról méltóztassék gondoskodni, hogy annak idején a nemzetnek teljesen szabad keze legyen, a mi alatt azt értettem, hogy szabad keze legyen az iránt, hogy önálló nemzeti magyar bankot állítson fel; (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) hogy kivel, arról nem beszéltem. Előre mondom, semmi kifogásom ellene, ha a t. kormány ugyanazzal a csoporttal akarja megkötni — ha annak van elegendő pénze — a szerződést, mely csoport ez idő szerint a bankot csinálja. Nekem nem az a ez élőm, hogy egyik, vagy másik bankár nyerjen, vagy ne nyerjen, nekem az a czélom, hogy legyen oly magyar nemzeti bank, mely kizárólag a magyar hitel szabályozására legyen hívatva, (Helyeslés a szélsőbalon.) mely, a mennyiben a kormánytól függ, kizárólag a magyar kormánytól függjön, melynek érczalapja Magyarországon legyen. Az emberekkel és csoportokkal én nem gondolok semmit. (Helyeslés a szélső haloldalon.) De azt mondja a t. minister úr, hogy azt jogosan nem lehet kövefelni egy banktól, hogy most nagy áldozatokat hozzon a valuta rendezéseért, a nélkül, hogy valami külön jutalmat kapjon. Én, engedelmet kérek, azt hiszem, elég bőséges jutalom az egy bankárcsoportnak, ha kilátásba helyeztetik neki, hogy a nagy niag3'ar királyságnak nemzeti bankját majd ő általa engedjük megalapíttatni. Hiszen nem ily áldozatokat hoznak más államokban egyes bankárcsoportok azért, hogy a jegybank privilégiumát megnyerjék; hiszen számtalan milliomokra megy az a prémium, melyet ők azért biztosítanak minden államnak. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy maga az angol bank, mely pedig privát intézet, mily óriási ellenszolgálatokban részesíti az angol államot azon privilégiumért, melyet élvez. Az összes pénzügyi állami szolgálatot relatíve igen csekély jutalmazásért ő vezeti, mi által megkíméli az államnak azt a pénzügyi