Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-26

,|8 26. ©rszágos Ölés 1892, hogy ki volt az oka a zilált pénzügyi helyzet előidézésének, azt hiszem, csak úgy lehet hű interpretatora a lefolyt eseményeknek, ha azt is constatálja, hogy azt a visszaesést, mely pénzügyi helyzetünkben 1878-ban mutatkozott, nem ez a párt, hanem az európai politikai constellatiok és oly politika idézte elő, mely akkor sokszorosan kifogásoltatott, de mely politika helyessége iránt ma már igen nagy egyértelműség foglalt helyet ezen országban. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondás a szélsőbalon.) Azt hiszem, t. ház, ha már érdemekről szólunk, akkor az érdemet legkevésbbé vindicálhatják maguknak azok, a kik soha sem viseltettek kellő bizalommal pénzügyi kibontakozásunk valósága iránt kik az itt feltárt segélyforrásokat nem vélték kielégítőknek, sőt egyenesen lehetetlennek tartották azt, hogy ezen alapon a financiális helyzet nemcsak rendezhető, hanem lényegesen javítható is lenne. (Igaz! Úgy van jobb felöl.) S azért azt hiszem, hogy a t. képviselő uraknak teszek csak szolgálatot akkor, midőn azt a különben is ma már igen közömbös kér dést, hogy ennek a fmantialis egyensúlynak létesítése kinek az érdeme, bővebben nem fejtegetem, hanem e fölött egyszerűen napirendre térek. (Élénk tetszés a jobboldalon.) De nem térhetek, t. ház, egyszerűen napirendre (Halljuk! Halljuk!) azon felmerült megjegyzések felett, melyekkel az egyensúly helyreállítását kísérni méltóztattak. (Halljuk! Halljuk !) Valamennyi felszólaló úr, különösen Helfy Ignácz képviselő úr és még inkább Molnár József képviselő úr azt hangsúlyozta, mily óriási, mily elviselhetetlen terhek és áldozatok árán sikerűit csak ezt az egyensúlyt helyreállítani. (De úgy is van! a baloldalon.) Sohasem vitattam azt, hogy ez nem igaz, sohasem kicsinyeltem a teher nagyságát, sohasem kisebbítettem az áldozatok óriási voltát, sőt egész pénzügyi politikánknak az képezi kiindulási pontját, hogy ezen terheket, áldozatokat, tovább fokozni nem lehet (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és minden közgazdasági intézkedést létesíteni kell azért, hogy a le sem szállítható terheket legalább elviselhetőbbekké tegyük. De t. ház, ha a terhek és áldozatok nagyságáról szólók, ez magában véve még nem tünteti fel egészen hiven, a valóságnak megfelelően a helyzetet. A kérdés nem az, hogy nehezek és elviselhetetlenek-e ezek a terhek, hanem akkor, midőn a pártok közötti politikát ítéljük meg, az, vájjon önök ezen áldozatok, ezen terhek megszüntetése, vagy legalább kisebbítése mellett lennének-e képesek az egyensúlyt fentartani ? ( Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a jobboldalon. Mozgás M felöl.) Ezen kérdés elől azonban a t. képviselő ftprills 1-én, pénteken, urak kitértek, sot ha Molnár József képviselő úr felszólalását bírálom, azt látom, hogy ez ha directe kimondva nincs is, de talán a felülete?! szemlélőben azt a hitet kelthetné, hogy ha az ő politikája valósíttatnék meg, akkor ezek az áldozatok, ezek a terhek kisebbednének; én pedig azt hiszem, t. ház, hogy e tekintetben még positiv ígéretet sem tettek, nem hogy valószínuségét nyújtották volna annak, hogy ily pénzügyi politikát a gyakorlatban létesíteni képesek is volnának. (Úgy van! Úgy van! a jóbboldalou.) A másik, t. ház, a mit mindig felszoktak hozni, a Becsesei való alkudozás; az a vád, mintha a mi kiindulási pontunkat á tout prix a Bécscsel való előleges alkudozás képezné. Én azt hiszem, hogy a mi közjogi és politikai helyzetünk az, hogy nem a Bécscsel való feltétlen megalkuvásra vagyunk utalva. Mi ezt nem is teszszük. Mi megalkuszunk a körülményekkel, megalkuszunk saját helyzetünkkel és saját szükségleteinkkel, de saját helyzetünket és saját szükségleteinket senkinek alá nem rendeljük. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon. Mozgás bal felől.) Akkor, midőn megállapítjuk a szükségleteket, kizárólag saját igényeinket, saját helyzetünket tartjuk szem előtt és igen veszélyesnek tartom azt, ha a ma nyújtott közjogi biztosítéi kok mellett, a mai tényleges helyzettel szemben mindig azt hangsúlyozzák, hogy van egy párt, avagy csak lehet is egy párt, mely nem saját igényeinket és helyzetünket érvényesíti, hanem opportunitási politikát követ Becsesei szemben. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás bal felöl.) r En egészen Őszinteséggel mindig egész híven tüntettem fel a finantialis helyzetet; máskép feltüntetni képes sem lettem volna, minthogy beismerjem és előre figyelmeztessek arra, hogy valamint minden szükségletünknél, úgy kölcsönösen a mai európai constellátiók mellett első sorban hadügyi szükségleteinknél is számítanunk kell arra, hogy a mai mértéket nemcsak hogy le nem szállíthatjuk, hanem hogy mint minden szükségletünknél, ennél is természetszerű, fokozatos növekedésre kell előkészülve lennünk. A ki gyakorlatilag valósítható politikát akar követni, az nem zárkózhatik el ezen tétel igazoltsága elől akkor, midőn látja, hogy ugyanazon tendentia sokkal fokozatosabb mértékben érvényesül Európának úgy legnagyobb, mint legkisebb államaiban mindenütt, sokkal fokozottabb mértékben mint nálunk. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) De, t. ház, azután ha erről a Bécscsel való megalkuvásról szólunk, akkor igen kérem . . . (Egy hang a szélső balodalon: Ez az abrak !) hát ha úgy tetszik, arra kérem ne méltóztassanak