Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-25

36. omágos ülés 1892. m*rezins Sl-én, csötSrtíitfin. 13 T. képviselőház! Én, a ki a politikai téreni működésre lépésem kezdetétől fogva hazánk, nemzetünk önállóságáért, függetlenségéért, alkotmányos szabadságáért és azért küzdöttem, liogy nemzetem, a magyar nemzet önálló, független hadügygyei, pénzügygyei, kereskedelemmel és külképviselettel, bírjon, azért küzdöttem, hogy a magyar nemzet önnönmaga rendelkezzék sorsa, jövője, vére és vagyona felett; én, ki az 1861-iki országgyűlés alkalmakor már azon 48-as párt egyik igénytelen tagja voltam, — nem azonban az Ugron-féle delegationalis pártnak (Általános derültség.) — a mely delegationalis intézményt ón nemzetei:enes, a haza jövőjét megsemmisítő, a nemzetet mind anyagilag, mind szellemileg, mind közerkölcsileg a megsemmisülés örvényébe taszítónak tartom, — én, t. ház, ki az 1867. évben és így már a nemzetre nézve , átkos közösügyes közjogi alapnak elfogadása, megteremtése évében e közösügyes kiegyezkedés elfogadása ellen nyilatkoztam. (Helyeslés bal felöl.) nyilatkoztam pedig azért, mert a közösügyeket hazámra, nemzetemre károsnak, veszedelmesnek és a nemzetet megsemmisítőnek tartom: én ma is ugyanazon zászló alatt állok, a mely alatt állottam és működtem a 67-iki országgyűlésen és ma is az örömteljes és dicsőséges 48-iki törvények létrehozatala és megtestesítése érdekében küzdök. Küzdök igenis, mert ágy vagyok meggyőződve, miszerint hazánk, nemzetünk minden bajának, minden szerencsétlenségének oka a 67-iki közösügyes kiegyezkedés és én nem vagyok hajlandó hazám és nemzetem érdekeit föláldozni semmi császári érdekekért. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat szerintem egy titkos kinövése az 1867-iki közösügyes kiegyezésnek. Egy oly kinövése, a melybe beburkolva, akarja a néppel elfogadtatni azon veszedelmes eszméket, melyeket a 67-iki közösügyes kiegyezés a nemzet ellen behozott. Én a közösügyeket a nemzet testén rágódó rákfenének tartom (Nagy derültség.) és épen azért tőlem telhetőleg valamint a múltban, úgy a jövőben is mindent el fogok követni arra nézve, hogy a nemzetet megsemmisítő intézménytől, a közösügyektől a magyar nemzet mentől előbb megmenekedjék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban hogy a nemzet e ezélt elérhesse, szükséges, hogy azon képviselői elemek, a kik közt és köztünk, a valódi 48-as párt tagjai közt igen kevés elvi különbség v&rí,(Úyy van! a szélsőbalon.) eonsolidálják magukat. Polónyi Géza: Úgy van! Csanády Sándor: Hazafias kötelesség letérni a hitehagyottság teréről. (Derültség jobb felöl) Ugron Gábor: Szót kérek! Ez komédia! Csanády Sándor: Nem komédiázunk uram, mert én igazat mondok. (Derültség jobb felöl.) Letérjenek arról a térről, mely úgyszólván incompatibilis, mert 48-as elveket közösügyekkei egy kategóriába tenni lehetetlen; (Derültség jobb felől-) a kettő összeegyeztethetetlen valami. Én, t. ház, mint említettem, ma is a 48-as pártnak vagyok egyik igénytelen tagja, melynek elveiért küzd az ország magyar népe, az összes kánság, jászság, hajdúság. A magyar vidékű megyék általában közjogi ellenzéki képviselőket ajándékoztak meg bizalmukkal, itt sem a pénzvásárlás, sem a kormánynok parancsszava nem szerepelt, hanem szerepelt egyedül az önzéstelen, tiszta keblű magyar nép felfogása, óhajtása. Én tehát, t. ház, a mai nap is egyik hű tagja lévén a 48-as pártnak, a tárgyalás alatt levő javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Azon megtámadásra, melyet az előttem szólt t. képviselő úr úgy ellenem, mint az elnökletem alatt levő párt ellen intézett, tekintettel hajlott korából folyó írvengreség-ére, semmit sem foijok válaszolni. Csanády Sándor: Bocsásson meg nekem az előttem szóit t. képviselő úr, ítt_ a hajlott korra való tekintetnek helye nincs. Éu igazat mondtam, a valódiságot mondtam, mert meg vagyok róla győződve, hogy a t, képviselő úr sem tartja összeegyeztethetőnek a 48-iki alkotmányt a közösü«yékkel. Ugron Gábor: Xem is mondtam soha! Csanády Sándor: A delegatiok! Schólíer Ernő jegyző: Gróf Csáky Kálmán! Gr. Csáky Kálmán: T. ház! Az előttem szólt t. képviselő uraknak politikai előadására reflectálni nem kívánok, mert hiszen azokra, már részint feleltek, részint felelni fognak azok, a kik erre hívatva vannak. Én kötelességemnek tartom a t. kormány figyelmét a felföldnek s különösen Szepesmegyének speciális viszonyaira felhívni és a mit erre nézve elmondandó leszek, abban Gaál Jenő t. képviselő úr bizonyára, megtalálja a feleletet azokra, a miket a kivándorlásra nézve elmondott. A Szepesség mindig, ha nem is gazdag,, de a jómódú vármegyék közé tartozott. Ezt nem a mezőgazdaságnak, hanem főképen a vas- és bányaiparnak, másrészt a nép józanságának és munkásságának köszönhette. (Helyeslés jobb felől.) Egész községek vonultak ki a távollevő bányákba, a hol ezer meg ezer ember találta kenyerét. A gazdasági viszonyok is mások voltak, mert minden gazdaságban volt 10-20 úgynevezett cséplő, a kik egész esztendőre lévén szerződ-