Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-25

42 • 25. országos Blés 1892. már pességre szükség van; de másfelől elérethet­nék az is, hogy az ország lakossága meg­lehetősen vegyülne, mert a magyar vidékekre idegen ajkúak és idegen ajkú vidékre magya­rok lennének letelepítendők. Ez által ellehetne érni, hogy ne csak a magasabb osztályok­ban tömörüljék egységessé a társadalom, hanem az alsóbb rétegekben is bizonyos amalgaruisálás jöjjön létre. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azonban, t. ház, a közgazdasági egyoldalú­ság nemcsak az alsóbb rétegekben, hanem a magasabb rétegekben is érezteti káros voltát. Az a szellemi proletariátus, mely a mi tanul­tabb közönségünk körében észlelhető, nagyrészt szintén arra vihető vissza, hogy gyakorlati pá­lyák sokkal kisebb számmal kínálkoznak a fia­talságnak, mint fejlődésünk mellett kívánatos volna. Ez azután maga után vonja azt, hogy ennek az osztálynak körében a kenyéririgység általánosan érezhető bajjá fejlődött. Nagy fogé­konyság fejlődött ki ezen társadalmi osztály körében mindennemű káros erkölcsi hatás be­fogadására. A gazdasági egyoldalúság tehát az egész vonalon oly nagy baj, melyen okvetlenül és pedig mielőbb segíteni kell, mert ha azt a jövő­ben is fentartjuk, egyáltalán nem beszélhetünk arról, hogy államháztartásunkat biztos alapra helyeztük. A helyes közigazgatási és közkor­mányzati politika mellett szükség van észszerű, helyes, a viszonyoknak megfelelő' földmívelési, ipari és általában közgazdasági politikára, mert ennek felkarolása nélkül a közkormányzati leg­helyesebb politika sem fogja részünkre a kívánt sikert biztosítani. így fogtam fel én, t. ház, azt a háttért, melyei közgazdaságunknak és társadalmi álla­potainknak jelen viszonyai a költségvetés mö­gött képeznek. Én ezen állapotokat oly kielégí­tőknek nem vagyok képes látni és felfogni, hogy ez alkalommal a költségvetés tárgyalása folyamán, ne kellene szólta hozni javulásuk kö­vetelményeit. Mindezen bajokat természetesen kivétel nélkül nem tulajdonítom a jelen kormánynak; belátom, hogy nemcsak az, de elődjei is 1867. óta sok mulasztást követtek el. Bizonyos mérv­ben mulasztásokat pótolnak a mostani t. minister urak, habár egyes irányban, pl. a földmívelési politika terén a kezdeményezés azon fokú eré­lyét, mely épen annyi mulasztások után nagyon múlhatatlanul szükséges lenne, megvallom, egy­általában nem látom. Midőn tehát a költségvetést megbíráljuk, midőn arról van szó, hogy azt az egyensíilyt, melyet annyi áldozattal létesített az ország, fen­izius 81-én, csütörtökön. tartsuk, lehetetlen az általam felhozott szem* pontokat figyelmen kívül hagyni. Végül még egy nagyon fontos szempontot kell hangsúlyoznom. Azt tapasztaltam, hogy ez országban, daczára annak az utóbbi másfél év­tized kormányzata után maradt erkölcsi romlás­nak, a hazafiságnak oly mértéke létezik, mely mindenesetre tiszteletet érdemel és mely bizal­mat kelthet bennünk arra, hogy e nemzet ki­vetkőzvén a mai állapotokból, regenerálhatja magát. De egy irányban, megvallom, a haza­fiságot sokkal kisebbnek találom, mint a milyen óhajtandó volna és ez a gazdasági tér. Azt tapasztalom, hogy soha világi polgáriasabb fel­fogás e tekintetben nem uralkodott, mint ma; nemcsak a fogyasztó közönségnél, de azoknál is, a kik úgyszólván a magyar ipar és keres­kedelem úttörőiként szerepelnek. A közöny, különösen az ipar fejlesztésének érdeke iránt nagyobb, mint lennie Szabad volna. Maga a t. minister iVr, azt hiszem, igazat fog nekem adni, ha azt mondom, hogy neki igen sok baja lehet, midőn ezen osztályok közreműködésével akarja ezélzatait valósítani. Hogy azonban e hazafi­ságot mi regeneráljuk, hogy a gazdasági köz­érzéket megállapítsuk és állandóvá tegyük, ahhoz oly kormányzati politika szükséges, mely az egész magyar társadalmat nemzeti érzelem­mel hatja át. (ügy van! Úgy van! bal felől.) Azon kívül kerülni keli a kormányzati politikában minden oly ténykedést, a mely az erkölcsi ala­pot megtámadja, mert hiszen a mi társadal­munk és gazdaságunk regeneratiója nem kis részben attól függ, hogy minő erkölcsi érzület­től áthatott lakossága lesz az országnak, (ügy van! JJgy van ! bal felől.) Ha azt nézem, hogy a kormány által köve­tett általános kormányzati politika milyen, akkor kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én e politi­kától a regeneratiot megindító lökést nem várom. (ügy van! Úgy van! bal felöl) Tehát daczára annak, hogy a költségvetést reálisnak tartom és azt hiszem, hogy az egyen­súly abban formailag, pénzügyileg helyre van állítva, de miután annak háttere egyáltalán nem kielégítő, közgazdaságunk egyoldalú és társa­dalmunk beteg, a kormány általános kormány­zati politikájában pedig nincs az az erkölcsi erő, mely a regeneratio megindításához szükséges volna: mindezen okoknál fogva a költségvetést általánosságban sem fogadhatom el, hanem hozzá­járulok a gróf Apponyi Albert igen t. képviselő­társam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem, kíván-e valaki szólni? Csanády Sándor: Éu jelentkezem szó­1 lásra. (Halljuk! Halljuk!)

Next

/
Thumbnails
Contents